Időnként mindenkivel megesik, hogy szinte agyondolgozza magát, de fel sem merül benne, hogy munkamániás lenne. Az összes elismert, nagy karriert befutott példakép – a topmenedzserek, az élsportolók – sokat dolgozik, a munka jelenti a kulcsot a pénzhez és a sikerhez.

Szorgalom nélkül nincs eredmény. Ki korán kel, aranyat lel. E két mondás is jelzi, milyen fontos életünkben a munka. Évszázadok óta az az egyik legfontosabb nevelési cél, hogy érvényesüljünk, és a munkánk révén pénzt keressünk. Munkáról szól az egész élet.

Csakhogy eközben egyesek nem gazdagok lesznek, hanem betegek. Esetükben a munka kábítószerré vált. Ha pedig egyszer valaki már megélte munkája során az emelkedett, feldobott állapotot, azután a napi adagját még gyorsabban, jobban és intenzívebben akarja elvégezni. Ismételten el akarja érni azt a bizonyos „emelkedett” állapotot.

Ennek az állapotnak az eléréséhez azonban állandó munkavégzésre van szükség. Olyan sokra, hogy az érintettek már elkezdik rejtegetni a munkájukat, úgy, mint ahogy mások rejtegetik az alkoholt. Akkor dolgoznak, amikor senki sem látja őket – kora reggel vagy késő este, és az alkoholhoz hasonlóan a munkából sem szabad kifogyni, tehát azt is rejtegetik, tartalékolják.

A munkalkoholizmus és tünetei

Amint növekszik a munka mennyisége, úgy veszítik el a munkamániások a munka és a magánélet ritmusát. A hétvégén való dolgozás azt eredményezi, hogy a munka mindig elsőbbséget élvez. Ez pedig azzal is jár, hogy elhanyagolják a barátokat, a társat vagy a családot. A munkamánia kifejezés, csakúgy, mint a workaholic (munkalkoholizmus) szó csak a 70-es évektől létezik. Akkoriban jöttek rá az USA-ban, hogy a munkamánia tünetei meglepően sok hasonlóságot mutatnak az alkoholizmussal.

Nem minden sokat dolgozó ember munkamániás. Tulajdonképpen nem is lehet tudni, mennyire tehető az érintettek száma, hiszen a munkamániásokat állandóan hajtó nyomás később lép fel. A munkamánia akkor válik nyilvánvalóvá, ha az érintettek elveszítik a munkájukat. Ekkor válságba kerülnek, mint a heroinfüggők, akik hirtelen nem jutnak több anyaghoz. A munkával való visszaélés testi tünetekhez vezet: lelki zavarok, hallásvesztés, gyomorfekély, szívinfarktus vagy sztrók léphet fel. A munkamániások ugyanakkor már a kórházban újból dolgozni kezdenek, így a velük végzett terápia ritkán jár sikerrel.

A kezdeti szakaszra jellemző: a kapkodás, az állandó elfoglaltság, az aggodalmaskodás. Egyre több munkát vállal, soha nem mondja, hogy „ennyi elég”, túlértékeli a saját képességeit. Minden munkává válik, még a legszebb szabadidős tevékenységek is, a gondolatok egyre gyakrabban forognak a munka körül, a kapcsolatok megromlanak.

A középső szakasz jellemzői: a munka kitolódik az esti és a reggeli órákra, a hétvégékre; megveti azokat, akik koncertekre, kirándulásokra járnak. Koncentrálási nehézségek, kihagyások jelentkeznek – az utcai forgalomban is. Aki kábítószerként használja a munkát, az más szerekkel is él, hogy a munkából ismételten ki tudjon kapcsolódni. Fej- és hátfájás, depresszió, érzelmi tompaság jelentkezik.

A végső szakaszban lép fel: sztrók vagy szívinfarktus; idő előtti halál.