Olyan rendszert szeretnénk kiépíteni, amelyben az egyes kezelések egymást kiegészítve, egymásra épülve alkotnak egy egészet. Ehhez szükséges a gyermekeknél a betegség korai felismerése és a megfelelő, összehangolt terápiás kezelésekhez való hozzáférés biztosítása. Itt nagy szerepük van az orvosoknak, egészségügyi szakembereknek és még nagyobb segítségre lenne szükség az állam részéről. Térségi szinten kellene biztosítani a gyermekek napi ellátását, kezeléseit, szállítását. Ezt szeretnénk itt megvalósítani, egyelőre szakmai és civil összefogással. Ez persze egy távolabbi cél, hiszen először az alapokat kell lerakni ahhoz, hogy arra építeni is lehessen. Ezért először a folyamatos foglalkozások feltételeit szeretnénk megteremteni, amelyek jelenleg a szabadban zajlanak, így sajnos hidegebb időben meg kell szakítani a terápiás kezeléseket. Szükségünk lenne egy fedeles foglalkoztatóra, ami 20 millió forintba kerül. Erre gyűjtünk folyamatosan. Eddig 6 millió forint jött össze adományokból. Ha a fedeles felépül, akkor jöhet a többi: minél több szakember bevonása a programba, a térségben élő érintett gyermekek szállítási problémáinak megoldása, és még sorolhatnám.

– Van segítséged, vagy egyedül vívsz szélmalomharcot?

– Attól függ, hogy a munkának melyik részét nézzük. Ami az alapítvány mindennapi életét és a fedeles foglalkoztatóhoz szükséges pénz gyűjtését illeti, többen is az ügy mellé álltak. Szervét Tibor színész barátom – aki ceglédi születésű lévén egy napon betért hozzám, hogy lovagolni szeretne, és azóta az alapítvány arca lett – jótékonysági színházi előadást szervezett, amelyből 3 és félmillió forint jött össze. Ez óriási munka volt mind a szervezők, mind pedig a színészek részéről, akik a szabadidejüket áldozták arra, hogy segítsenek. Ezúton is köszönöm nekik. De meg kell említenem azokat az orvos és egyéb szakmai segítőinket is, akik a lovasterápia jótékony hatását elismerve tesznek meg mindent azért, hogy hitelesítsék tevékenységünket – és azokat is, akik név nélkül, a háttérben segítik az alapítvány munkáját.

Ami a terápiás foglalkozásokat illeti – a folyamatosság hiányában – általában egyedül végzem, nyaranta szokott besegíteni egy-két önkéntes fiatal. Az lenne a tökéletes, ha hivatásos lovasterapeutákat, konduktorokat és gyógytornászokat alkalmazhatnánk, akik összehangolt munkával végeznék e feladatot. Az alapítvány sajnos nem tudja őket megfizetni, így csak alkalmanként, önkéntes alapon tudnak jönni segíteni.

– Feltaláltál egy járógépet is…

– Egyszerű paraszti ésszel folyamatosan azon gondolkoztam, hogy léteznie kell egy olyan szerkezetnek, amely amellett, hogy segíti az önállóan járni képtelen gyermeket a járásban, szabad mozgást biztosít számára. Így született meg ez a teljesen egyszerű szerkezet.

– Amely iránt – ha jól tudom – azóta már Hollandiában is érdeklődtek.

– Igen. És remélem, hogy hamarosan minél több kis magyar beteghez is eljut. Ehhez támogatókat kell találni – akár egy kivitelező céget is –, amely vállalja a gyártás megszervezését, lebonyolítását, költségeit.

– A család hogyan fogadta elhatározásodat, hogy ezentúl erre teszed fel az életedet?

– A feleségem maximálisan támogat mindenben, hiszen nélküle nem is tudnám ezt csinálni. Hálás vagyok érte.

Berta Adrienn

Paci Doki Alapítvány: www.pacidoki.hu
Számlaszám: 10103812-54432800-01000001