A nők többségének életét – akár titkolja a társadalmi szokásoknak megfelelően, akár nem – többnyire megkeseríti a menstruáció és a vele járó több kellemetlen tünet. De vajon elgondolkodtunk-e azon, hogy a természet, a tökéletes alkotó, tényleg „ki akart szúrni velünk”?

A természet valóban havonta néhány nap szenvedésre ítélt bennünket, nőket? Vagy lehetséges más, pozitívabb módon is tekinteni a havivérzésre? A menstruációval kapcsolatos közvélekedés szinte teljes egészében eltorzult napjainkban – erre engednek következtetni a médiareklámok, a női magazinok „önsegítő” cikkei, és bizony ez derül ki abból is, ahogy mi, nők egymás között beszélünk arról, milyen kínokat élünk át azokon a bizonyos napokon.

A valójában nőiességünk esszenciáját jelentő eseményt szinte egyöntetűen a pokolba kívánjuk, hiszen megkeseríti az életünket, kevesebbnek, tisztátalannak érezzük magunkat, amikor éppen „megvan”.

A tampon- és betétreklámok szinte egytől egyig azt sugallják, hogy a nőnek kötelessége ilyenkor is fittnek és energikusnak lennie, és ugyanazt az életet élnie, mint máskor. Az általános felfogás az – amelyet egyébként egyértelműen támogat a család, a közösség és a munkahely is –, hogy ez egészségügyi probléma, szinte betegségszámba menő nyűg, amelyet maradéktalanul kezelni kell, lehetőleg úgy, hogy a környezet ebből ne vegyen észre semmit.

A cél: a kellemetlenségek kiiktatása

A menstruáló nőre elvárásként nehezül pihenésre nem sok időt hagyó világunkban, hogy ezeken a napokon is 100%-osan teljesítsen otthon és a munkahelyén egyaránt, uralkodjon magán, rezzenéstelen arccal tűrje a fájdalmat és tegye a dolgát. Így már nekünk, nőknek is természetes, hogy ha fájdalmas a menstruációnk, tömjük magunkba az erősebbnél erősebb fájdalomcsillapítókat, és igyekszünk úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Ez a természetes élettani folyamat mára illetlenné, mocskossá, takargatnivalóvá vált a szemünkben. Ezért, hogy környezetünket megkíméljük a látványtól és a szagoktól, hajlandóak vagyunk megvenni a „láthatatlanként” reklámozott vagy egyenesen illatosított (!) betéteket is, hiszen az élelmes gyártók természetesen erre is gondoltak. A női lapok időről időre adnak néhány remek tippet arra nézve, hogyan „vészeljük át” a menstruáció előtti és alatti tünetegyüttest, megerősítve bennünk azt az érzést, hogy ilyenkor nem vagyunk teljes értékűek.

Mára eljutottunk odáig, hogy csak a tisztátalan vérzést, a fájdalmat és a szokásos napi rutinra való alkalmatlanságot látjuk ebben az összetett testi-lelki folyamatban, amely vélekedést már maga a szó is hűen tükrözi – havibaj –, és kizárólag arra törekszünk, hogy mindezeket a kellemetlenségeket kiiktassuk egy „tisztább, szárazabb, biztonságosabb” érzés érdekében.

Női test – női bölcsesség – természetközelség

Vajon tényleg ez volt a természet, a tökéletes alkotó célja, hogy a nőket havonta néhány nap „szenvedésre” ítélje? Ideje felülvizsgálni a régi mítoszokat, amelyek szerint a nő büntetésként kapta a havibajt bizonyos ősi tettei megtorlásaként, és felidézni a női természet legbensőbb misztériumait.

Spirituális szemszögből megközelítve a nő befogadó, elfogadó, passzív, ciklikus lény, ellentétben férfi párjával, az aktív, megvalósításra törekvő, lineárisan gondolkodó szellemi erővel – erről árulkodnak eltérő formájú nemi szerveink és a hozzájuk kapcsolódó szimbólumok is. (Nő-kör, spirál, Férfi – egyenes, bot, pálca stb.)