A két társammal csak fél év múlva találkoztam. Kiderült, hogy ők is elkapták az atípusos tüdőgyulladást. Az idősebbik (67 éves) 3 hónapig feküdt kórházban és agyon antibiotikumozták, elölték a hasznos bélflóráját, és még fél év után sem volt jól. A fiatalabbik (36 éves) 1 hónapig feküdt kórházban, és további három hónapig volt betegállományban. Amikor megtudták, hogy én 3 nap alatt rendbe jöttem az ezüstkolloidtól, ők is elkezdték vele a kúrát, és egy hét múlva jelezték, hogy jól vannak! Érdekesség még az ügyben, hogy 2003 áprilisában egy fehérvári fiatalembert Ázsiából hazajövet karanténba helyeztek, mert vélhetően atípusos tüdőgyulladást gyanítottak nála. Nem tudom, mi lehet most vele?

Az ezüst szerepe pestisjárvány idején

Az orvostudomány 1938 előtt a kolloid ezüstöt az antibiotikus kezelések egyik alappillérének tartották. Sok külföldi klinika van, ahol ma is inkább ezüstkolloidot használnak, mint antibiotikumot. A középkorban a pestisjárványok idején a közkatonák nagy számban haltak meg pestisben, míg a tisztek nem betegedtek meg. Az ok az volt, hogy ők ezüst evőeszközöket használtak, és azok használatakor mindig került be annyi ezüst a szervezetükbe, amennyi elégnek bizonyult a pestis kórokozójának az elpusztításához. Rájöttek, hogy az ezüst edényekben tárolt készételek tovább frissek maradtak, és a többi edényben tároltakhoz képest nem romlottak meg. Sok nemes és gazdag ember még rendszeresen evett ezüstport is. Ettől beszürkült a bőrük, de más bajuk nem lett tőle. A szürke bőrük miatt hívták őket kékvérűeknek. A kolloid ezüstöt 10-40 ppm koncentrációban használják, így nem toxikus akkor sem, ha egy nap egy litert megiszunk belőle.

Nem véletlenül használtak régen ezüst poharakat, ezüst tányérokat sem. Ma már az olaszok rájöttek, hogy ha a hűtőszekrényt ezüst bevonattal gyártják, akkor nem penészesednek meg a benne tárolt élelmiszerek. A mai korszerű víztisztító berendezések elengedhetetlen tartozéka az ezüst vízszűrő, amely csírátlanítja, fertőtleníti az ivóvizet. Ha nemrég Szekszárdon is klór helyett ezüsttel fertőtlenítettek volna, nem lett volna annyi egészségügyi problémájuk az embereknek.

A kolon hidroterápia sajnos csak keveseké

A természetes méregtelenítést is kritizálja cikkíró. A népi gyógyítás már nagyon régóta alkalmazza a beöntéseket méregtelenítésre, az immunrendszer erősítésére. Hippokratész óta tudjuk, hogy „ A halál a belekben lakozik!”. A cikkíró valószínűleg nem orvos, mert akkor tudná ezt. Ha mégis orvos, akkor tudnia kellene, hogy ha valaki nem ügyel különösen a vastagbele állapotára, akkor megbetegszik, ugyanis az immunrendszerünk 70%-kal lesz erősebb, ha tiszták a beleink, és elegendő számú és tömegű barátságos bélbaktérium tanyázik a vastagbélben. Sajnos Magyarország ma világelső a bél daganatos megbetegedéseiben, még a második Ukrajna is lemarad tőlünk vagy 170%-kal! Van mit tennünk tehát. Igaza van a cikkírónak, hogy együnk sok rostos étel, de azt nem írja, hogy bélmosás után „vissza kell pótolni” a bélflórát vagy szájon keresztül, vagy pedig bio joghurtos beöntéssel. 60 évvel ezelőtt, amikor beteg voltam, a körzeti orvos azt javasolta az édesanyámnak, hogy ne szaladgáljon velem állandóan hozzá, ha beteg vagyok, hanem helyette adjon egy beöntést.

Gyógyítói tapasztalatom során mindenki nagymértékű állapotjavulásról számolt be a béltisztító kúrája után. Azt, hogy ilyenkor sok folyadékot kell fogyasztani és kicsit sósabban kell készíteni az ételeinket, már a nagyanyám is tudta, pedig nem járt orvosi egyetemre. A kolon hidroterápia pedig az újkor találmánya. Ez gépi bélmosás, amely egyszerre ötvenszeri beöntésnek felel meg. Csak orvos végezheti, és az orvos elemzi a bélből átlátszó üvegcsövön átfolyó „anyagot”. Kár, hogy ezt az eljárást csak természetgyógyászati rendelőkben és klinikákon végzik és nem a közkórházakban, mindenki által hozzáférhetően. Az, hogy a ma embere rosthiányosan táplálkozik, nem az egyén bűne, hanem a társadalomé, mert engedik, hogy rosthiányos tömegélelmiszerek legyenek forgalomban. Külön „bűn” ez a közétkeztetésben. Erre kellene jobban figyelnie az orvostársadalomnak, meg arra, hogy azt a több ezer éves orvosi tapasztalatot és tudást, amelyet a gyógyszeripar „kidobott” a kukába meg kivett az orvosképzésből, azt össze kellene ötvözni, mint ahogy azt keleten is teszik.

Weixl-Várhegyi László
mérnök, radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta,
életmód- és táplálkozási tanácsadó- és terapeuta, természetgyógyász,
a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesületének tagja
Tanácsadás