Magyarországon ma népbetegségnek számít a csontritkulás, mégis kevesen tudják, hogy a betegség megelőzhető, a már kialakult folyamat pedig lassítható. A védekezést érdemes időben, minél fiatalabb korban elkezdeni. Az egészséges táplálkozás és a mozgás jó partner lehet ebben.

A csontritkulás néma, de nagyon veszélyes népbetegség, amely az eredendően ép és egészséges csontozatot fokozatosan, mennyiségében és minőségében is károsítja, a csontok pedig emiatt idővel sokkal könnyebben törnek.

A betegség Magyarországon ma a lakosság közel 10%-át, vagyis kb. 1 millió embert érint. A csontritkulást hiba lenne kizárólag női betegségnek tartani, hiszen a betegek egyharmada férfi, és közöttük sokan nem is sejtik, hogy ők is veszélyben lehetnek. Az igaz, hogy a nők valóban fogékonyabbak a betegségre, az ő csontjaik ugyanis könnyebbek és vékonyabbak, valamint testük a menopauza alatt nagy hormonális változáson megy keresztül.

Életveszélyes is lehet a törés

A betegség az összes csontot veszélyezteti, leginkább a csigolyatesteken, a csípő- és a csuklótájékon jelentkeznek törések. Ezek sajnos sokszor komoly szövődménnyel, súlyos következményekkel is járhatnak. A csípőtáji törést elszenvedő betegek közel 30%-a például a törést követő első éven belül meghal.

Éppen a súlyos következmények és a tömeges érintettség miatt nagyon fontos tudni, hogy az oszteoporózis megelőzhető, és ezt lehetőleg már fiatal korban el kell kezdeni.

Az ember csontrendszere harmincéves kora körül éri el végleges fejlettségét, vagyis a fiatalkori évek meghatározóak lehetnek abban, hogy mind mennyiségében (csonttömegében), mind minőségében jó és ellenálló csontjaink alakuljanak ki. Számos dologgal segíthetjük ezt a folyamatot, például kalciumban és D-vitaminban gazdag, egészséges ételek – köztük sajtok vagy más tejtermékek – rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk a csontritkulás megelőzése érdekében.

A dohányzás vagy a túlzott alkoholfogyasztás mellőzésével, a túlzott fehérje- vagy foszfortartalmú ételek elhagyásával nemcsak általában a szervezetünknek, hanem konkrétan a csontjainknak is jó szolgálatot teszünk. Kis mennyiségű vörösbor rendszeres fogyasztása ugyanakkor jótékonyan hathat. Fontos megjegyezni, hogy a csontok az izmokhoz hasonlóan „edzhetők”, vagyis rendszeres testmozgással is sokat tehetünk azért, hogy megerősítsük őket.

Mozgás, mozgás!

Bár a csontrendszer fejlődése a 30 éves kor környékén lezárul, bárki, minden korosztály bátran tehet a megelőzésért. A csontok ezen az életkoron túl már nem fejlődnek ugyan tovább, de fokozatos, évtizedeken át tartó gyengülésük a helyes táplálkozással, a rendszeres mozgással és a káros egészségi és környezeti tényezők elkerülésével megállítható, vagy legalábbis lelassítható.

Magyarország különleges helyzetben van, mert a hazai oktató- és továbbképző rendszer kiváló, a magyar ellátási hálózat és a terápiás eredmények pedig európai szinten is kiemelkedők és példaértékűek. Olyannyira, hogy a magyar rendszert ma már az Egyesült Királyságban is követendő példának tartják, igen jelentős összeggel támogatják. A hazai sikerek eredménye például az is, hogy a többi európai országgal szemben egyedül hazánkban nem emelkedett a betegséggel járó, csontritkulás miatt bekövetkezett törések száma.

Az angol Nemzeti Oszteoporózis Társaság kezdeményezésére 12 éve rendezik meg minden évben az Oszteoporózis Világnapját. Az idén Magyarországon Hévíz volt a házigazdája a programnak, a fürdőváros ugyanis kiemelkedő szerepet vállal a mozgásszervi, elsősorban a csontritkulásban szenvedő betegek ellátásában.

A gyógyító hazai kincs: Hévíz

A Hévízi-tó a világ legnagyobb biológiailag is aktív, természetes termáltava. A több ezer éves tőzegfenekű gyógytavat egy 38 méter mélyen fekvő forrásbarlang – ásványi anyagokban gazdag, hideg és meleg vizű – forrásai táplálják.

Hévíz, mint fürdőhely története a történelem előtti korokba nyúlik vissza. A Hévízi-tó gyógyító hatását valószínűleg már a rómaiak is ismerték, erre utalnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék és a tó környékén talált oltárkő.

A hévíz összetételét már a 18. században is vizsgálták tudósok, a pontos elemzésre azonban csak az 1950-es években került sor. A gyógytó vize gazdag kalcimban és magnéziumban, tartalmaz ként, hidrogén-karbonátot, valamint kevés radont. A víz gyógyító hatása a benne lévő biológiailag aktív szerves vegyületeknek köszönhető.

bk