A parányi kalciumőr
A nőknél kétszer gyakoribb
A jóindulatú daganatot, az adenómát operációval eltávolítják. Ha több epitheltestecske is megnagyobbodott, mind kioperálják, kivéve kb. 100 mg-nyi „maradékot”. A folyadék- és elektrolitháztartást gyógyszerekkel hozzák egyensúlyba. A csontok leépülésének korlátozására kiegészítő kalcitonint, bisphosphonate-ot, valamint glükokortikoidot adnak. A hyperkalcémia általános tünetei néhány hónap alatt visszafejlődnek. A csontkárosodás helyreállítása azonban több időt, sokszor 2 évet is igényel, de a betegség néha tartósan is fennmaradhat.
Az elsődleges hyperparathyreoidismus egyébként a cukorbetegség (diabetes mellitus) és a pajzsmirigyzavarok után a harmadik leggyakoribb endokrin-megbetegedés, főként 40 és 60 éves kor között jelentkezik. A nők kétszer gyakrabban érintettek, mint a férfiak.
A másodlagos vagy szabályozó hyperparathyreoidismus (SHPT) a vérben lévő állandó kalciumhiány miatt keletkezik, amire a mellékpajzsmirigyek megnövelt PTH-termeléssel reagálnak. A betegség oka lehet krónikus veseelégtelenség, ekkor a vérben megnő a foszfátszint, a kalciumtartalom pedig csökken. Így vesei másodlagos hyperparathyreoidismus lép fel, pl. azoknál a vesebetegeknél, akiknél nem jól működik a dialízis.
A csökkent kalciumfelvétel hatásai
Másodlagos intestinalis hyperparathyreoidismusról beszélünk, ha a szervezetnek nem sikerül elegendő kalciumot felvenni a táplálékból. Ennek oka alapvetően az emésztőrendszer elégtelen működése, valamint okozhatja a Crohn-betegség, a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa), az epepangás (cholestasis), az emésztőrendszer visszamaradottsága (intestinalis infantilismus) vagy a Whipple-kór, amelyek hypokalciémiához vezetnek.
A veseeredetű másodlagos hyperparathyreoidismusnál főként mozgásszervi panaszok lépnek fel, vagyis csont- és ízületi fájdalmak, és gyakran bekövetkezik csonttörés is. Az alapbetegségtől függően mindkét formánál további tünetek sújtják az emésztőrendszert, pl. hasmenés, véres széklet és súlycsökkenés. Ezen kívül a csontállomány ellágyulása (osteomalacia) és fogyása (csontritkulás) lehetséges.
Az alapbetegség kezelése mellett a másodlagos hyperparathyreoidismus esetén ugyancsak eltávolítják a megnövekedett epitheltestecskéket. A sebész vagy meghagy egy fél mellékpajzsmirigyet, vagy átültet mintegy 20, egyenként 1 mm3 nagyságú szövetdarabot az alkarba, ahol ezek átveszik a mellékpajzsmirigy feladatát.
„Alulműködés”-nek ismerjük
Az elsődleges hypoparathyreoidismus nagyon ritka. Ez az örökletes autoimmun betegség a 21-es kromoszóma mutációja révén alakul ki.
Valamivel gyakoribb a parathyreopriv hypoparathyreoidismus. Oka lehet például a pajzsmirigyen végzett műtét, amelynél a mellékpajzsmirigyeket véletlenül eltávolítják vagy vérellátásukat elpusztítják.
Az epitheltestecskék csökkent működése a parathormon hiányához és ezzel kalciumhiányhoz vezet (hypocalcaemia). Ennek tünetei többek között görcsök és szívritmuszavar, a hosszantartó kalciumhiány személyiségzavart és pszichózist is kiválthat. Terápiaként D-vitamint és kalciumot kap a beteg.
Hogyan védhetnénk és segíthetnénk mellékpajzsmirigyeink tökéletes működését? Speciális védekezési mód nincs. A kiegyensúlyozott táplálkozás és a kellő mozgás jót tesz az egész szervezetnek, tehát a csontokat is erősíti, amelyek egész életünkön át „hordozzák” a testünket.
(Forrás: gesundheit.de, németből fordította: Koncz László)