A látástréning működik, de nehezen érthető, ha hagyományos, klisészerű gondolkodással szemléljük. Vén Péter szemtréner szakértő összefoglalja, mi az, amit többnyire rosszul értünk, segítve ezzel azoknak, akik természetes, egyszerű módszerrel szeretnének „sasok” lenni.

Most, hogy harmadik éve fogok tollat látástréning ügyben itt, a Natúrszigeten, és nagyjából körbejártam a szemüveg nélkül akár teljes gyógyulást hozó, 100 éves természetes módszert, talán az a legkézenfekvőbb, ha összefoglalom a lényeget, a problémákat, figyelembe véve a gyakran feltett kérdéseket is. Felhasználom azokat a megkereséseket is, amelyekre a tanácsadás rovatban adtam választ, valamint közzéteszem a szemtorna területén szerzett, közel harminc éves gyakorlat tapasztalatait.

Lehet, hogy itt-ott én is rabjául estem a klisészerű gondolkodásnak, a speciális szakszöveg fordítási nehézségeinek, de a gyógyuló, a meggyógyult esetek az mondatják, hogy sok mindent talán helyesen olvastam ki a dr. Bates „kódjaiból”. Sokan így nevezik ma is azt a „zagyvaságfelhőt”, amit 30 éves kutatómunkával és sok ezer, teljesen meggyógyult eset alapján foglalt rendszerbe az amerikai szemtudós. Tudom és hiszem, hogy ez a gúnyolódás teljesen méltánytalan. Remélem, a tapasztalat, a hit, az eredeti Bates-dokumentumok folyamatos tanulmányozása azért megtartott a jó úton, és olvasóim a lehető leghűbben kapták meg – Magyarországon először – a szemtréning rendszerének lényegét.

Nyitott szemmel álmodni

Amikor először konzultálok valakivel, igyekszem demonstrálni, hogy nem a szemünk lát rosszul és jól, hanem a tudatunk, mert a látás 90% -a az agyunk műve. Az egész tehát afféle illúzió, valami „nyitott szemes álmodásféle”. A gyerekek azonnal értik a csíziót, mert hogy álmukban igen tisztán látnak, amihez ébren szemüveget kell felvenniük.

Hát akkor miért nem sikerül a „tiszta” kép, ha felébredünk, miért homályosul el minden, ha kinyitjuk a szemünket? – kérdezgetik állandóan.

Dr. Bates úgy érvel, hogy azért nem tudunk tisztán látni szemüveg nélkül, mert tudatunk egyre kevésbé van összeköttetésben a látással. De lehet, hogy a gyenge emlékezőtehetség a gond. Általában annál gyengébb, minél magasabb a dioptria, minél erősebb a szürke hályog, a kancsalság foka stb. A tökéletesen látó szem nyitva is „bekapcsolva tartja” az emlékképet, azaz nem szűnik meg emlékezni, miközben néz valamit.

Az egész tréning arról szól, hogy miként érhetnénk el újra nyitott szemmel az egyre élesebb kép „álmodását”.

Pici, éles villanások

Ehhez az „álmodáshoz” éppúgy szükséges a látástraktus teljesen feszültségmentes volta, mint a vizualizációs kép tökéletes megléte egész nap, sőt álmainkban is – csak akkor másképpen kontrollálva.

Mert hogy nem a szem lát homályosan, hanem az agyban lesz egyre rosszabb a látott kép feldolgozása! Ha a páciens képes 5-10 percig behunyt szemmel ellenni úgy, hogy emlékképein mereng, és ezzel pihenteti a szemét, majd később persze látástesztekkel is teszi ugyanezt, akkor szinte kizárt dolog, hogy ne lássa sokkal tisztábban a tesztnek odatett látásvizsgáló táblát, vagy bármi mást. A csoda ugyan csak töredék pillanatig tart, utána visszagörcsöl a szem, de ezzel a nagyon pici, éles felvillanással kezdődik minden – hogy aztán kitartó gyakorlással egyre több és hosszabb bevillanásokat eredményezzen.