A szemtréner szakértő összefoglalóját folytatjuk arról, mit értenek többnyire rosszul a látástréningezők. Nehezen tudjuk elfogadni – végrehajtani pedig még nehezebben –, hogy ne akarjunk nézni. Ha már van szemünk, használni szeretnénk. Csakhogy nem mindig kellene!

Ott tartottam, hogy a tárgyak nincsenek odaszögezve, hanem a nézés irányával ellenkező irányban ballagnak. De van egy tudatalatti, titkos mozgás is, amit szintén nem említenek a tréningek irodalmában. Itt, hazánkban sem írták még le ezt, most először olvashatják a Natúrszigeten, éppúgy, ahogyan a többi látási „trükkel” tettem korábban.

Tehát: a második mozgásféle nem más, mint az, hogy minden tárgy magától is végez mozgást. Úszik valahogy ide-oda és más irányokban, ha épp elbambulunk valahová, akkor is. Ez a mozgás nem valóságos, hanem olyan, „mint ha”… A néznivaló tulajdonképp valamiképp „él”, „lötyög”. Nem tudunk róla, amíg fel nem hívják rá a figyelmet. Ráadásul nem én mozgatom a dolgokat, hanem azok maguktól mozognak. Ha akarom, máris stressz keletkezik, míg ha hagyom, hogy a szervezetem tegye a dolgát, akkor egy laza, kb. másodpercenkénti, inkább valamivel hosszabb úszásféleség van jelen, ami ideális esetben nem lépi túl a nézett dolog méretét. Mintha egy helyben topogna.

A világ csukott szemmel is létezik

Az a különös, hogy ha becsukjuk a szemet és vizualizálunk, a jelenség akkor is létezik. Sőt, kell, hogy létezzen, mint a többi látási illúzió (ld. korábbi cikkek). A vizualizálás minősége csak akkor fejlődik igazán, ha a kép emlékeinkben sem áll, mint szamár a hegyen, hanem él. De mennyire, hogy él! Lazán, úszva és szabályosan „lötyögve”. Minél kisebb területen folyik ez a nem tudatos mozgás, annál jobb a látás.

A szemüvegeseknél és egyéb látásproblémákkal küzdőknél sajnos ez nem annyira jön be. Nem látja a balra futást, ha jobbra fordítja a fejét, nem érzékeli az autóban ülve, hogy felé rohan a világ. Érti a dolgot, ha rákérdezünk, de a tudatalattija az egészet kihagyja. Pedig ezeknek a tudatos fel-felidézgetése – naponta többször is – nagyban segíti a szem lazán tartását, a látás emlékképeinek pontosítását, magyarán a rossz adaptálás javítását. Amolyan integrálási gyakorlat ez, hiszen a jobb látás gyakorlása nem korlátozódhat a célzott tréning rövidke idejére.

Csukott szemmel rágondolni

Apropó, vizualizáció. Itt is van egy kis gond! Mindenki látni akarja a vizualizált képet, de sok hibás látásúnak, sőt jó szeműnek is gondot jelent a „belső kép”. Pedig az abrakadabra most is egyszerű. Annyira pofonegyszerű, kedves tréningezők, kedves nagynevű természetgyógyászok, hogy csak! Kapaszkodjanak meg jól, és gondolják végig.

Hogyan is kellene látni vizualizáláskor, amikor nincs nyitva a szem? Sehogy! Bizony nem kell ott látni semmit, csak rágondolni. Egy csapásra megjön „a kép” még annak is, aki 20 éve hiába próbálja. A vizualizálás rágondolás, semmi egyéb. Annál jobban megy, minél lazábban csináljuk. Ehhez persze szükséges a látástraktus egyre lazább állapota és a szemüveg elfelejtése. Minél lazább és pontosabb a vizualizáció, tehát a rágondolás, annál inkább képesek leszünk fenntartani az emlékképet akkor is, ha kinyitjuk a szemet és ránézünk a kép eredetijére. Mert hogy az agyunk lát, tehát ott kell tiszta emlékképeket gyártani vizualizációval, és annak a képnek kell annyira stabilnak kell lennie, hogy ha kinyitjuk a szemet, akkor se tűnjön el a tudatunkból.

Pihentető gyakorlatok, suhanás

A nem precíz tudati kép engedi el valahogyan a szemgolyó gömb formáját, és leszünk szemüvegesek, hályogosok, retinaproblémások, tompalátók stb. A látástréning biofeedback hatása teszi lehetővé, hogy visszaálljon a szem gömbölyű alakja és legyünk jól látók, vagy akár extra látók – mindenféle szemüveg nélkül. Na és hogyan kellene lazára csiszolni a látástraktust? Hát erre vannak a pihentető gyakorlatok, az inga, a szemeltakarás, a napfényfürdő, a nem-akarni-látni tételek, a pontosabb vizualizáció…

Ingázásnál túlnyomó többségében azt kérdezik, hogy mit kell nézni. A kérdés logikus, de mivel az ingázás nem nézési, hanem pihentető gyakorlat, hát hogy az ördögben is kéne valamit látni, nézni? A suhanás a lényeg, nem a nézés! Aki látni akar valamit, az pórul jár, mert egyre rosszabb lesz a közérzete. Ha ingázunk, a lényeg az, hogy suhan a szem, a tárgyak pedig ellentétes irányban suhannak – és kész.

(Folytatjuk)

Vén Péter
szemtréner

Szemwellness Budapesten 12 éves kortól április 25-én szombaton, 10-től 16 óráig. További információ: info@szemtorna.hu, tel.: (1) 216-1976.