A terhességi hányinger és hányás, más néven „reggeli betegség” a nők legalább kétharmadát érinti a terhesség első három hónapjában. Ez a kellemetlen kísérőjelenség azonban igenis jó dolog, örüljön az, akinek van, és viselje el hiányát az, akinek nincs. A magyarázat meglepő!

Súlyosabb változat a terhességi vészes hányás, amely a csillapíthatatlan hányás következtében kialakuló súly-, folyadék- és sóvesztés miatt már az anya és a magzat egészségét is veszélyezteti. A folyadék- és sóvesztés a szív munkáját is jelentősen rontja, és komoly szívritmuszavarok, idegrendszeri tünetek is megjelenhetnek. Ez az állapot mindenképen orvosi ellátást igényel!

A terhességi hányást – részben pszichoanalitikus spekulációk, részben a nőkkel szembeni előítéletek miatt – sokáig a terhességgel szembeni tudattalan pszichés ellenállásnak tekintették. Sok – a reprodukciós funkciókkal kapcsolatos – női egészségügyi probléma sorsa ez, gondolhatunk itt a testi betegség rangját csak nemrég elnyert premenstruális szindrómára, amely a menstruációt megelőző hormonszint csökkenésből fakadó szorongásos-depresszív panaszokat jelenti.

Nemrég még orvosi szakkönyvek is ezt az álláspontot képviselték, és tanulmányok igyekeztek kimutatni, hogy a terhességi hányingertől/hányástól szenvedő nőknek negatívabb az anyasághoz való viszonyuk, tudattalan okokból nem kívánt a terhesség stb.

A hormonoknak köszönjük?

Mára úgy tűnik, hogy a terhességi hányás megjelenése a humán choriongonadotrop (HCG) hormon magas szintjével esik egybe, de szerepet játszhat ebben az ugyanekkor megfigyelhető magas ösztrogén és pajzsmirigyhormon szint is, amelyek szintén okozhatnak émelygést/hányást. Egyes kutatók nem is egyszerűen a magas hormonszinttel, hanem a hormonok által beindított idegi mechanizmusokkal magyarázzák a jelenséget. E finom különbségtételt az indokolja, hogy nincs mindig egyértelmű hormonszint különbség a „terhességi betegségben” szenvedők és a tünetmentes terhesek közt.

A HCG hormon a megtermékenyített pete beágyazódását követő két napon belül kezd el termelődni, legmagasabb szintjét a terhesség 8-10. hetében éri el. Döntő szerepet játszik a terhesség megtartásában.

Ha tehát a HCG okozza – közvetve vagy közvetlenül – a hányingert/hányást, első megközelítésben azt mondhatnánk, hogy sajnos az emberi szervezet már csak így lett „kitalálva”, örüljön, akinek nincs hányingere és viselje el az, akinek van.

Kérdések – meglepő válaszokkal

Felmerül azonban a kérdés, hogy a HCG magas szintje miért okoz hányingert? A válasz egyszerűnek tűnik: mert az agyban található hányingerközpontban a HCG hormonszintet érzékelni képes receptorok* találhatók. A makacs elme azonban nem áll itt meg a kérdezésben. Miért vannak a hányingerközpontban HCG receptorok? Miért vannak pont ott? És miért hányingert keltő, s nem éppen hányingert csillapító hatású a HCG? Ha szervezetünk és agyunk évmilliókig formálódott, és ez idő alatt kiszelektálódtak az evolúciós szempontból hátrányos jelenségek és megoldások, miért maradt meg pont a terhességi hányás?