Így nyáron, úgy gondolom, sokan kipróbálnák a látástréning előnyeit, nézzük tehát dióhéjban a lényeget. Feltételezem, hogy olvasóim benne vannak a tréning sűrűjében, így nem vesződnék a kezdő feladatokkal. Aki csak pihentetése, szinten tartásra gondolt, annak napi 10-20 percet mindenképpen javaslok.

A jó félórás célzott tréningen felül pedig minden lehetséges plusz időt annak, aki gyógyulni vagy meggyógyulni kíván természetes úton, szemüveg nélkül.

Tanácsok és látástréning nyárra, iskolai szünetre

Bár sokszor megírtam, nem lehet eleget hangsúlyozni, a látástréninget azért kellene feltétlenül kipróbálni, mert könnyű, és gyors esélye van a látás megreformálására mindenkinek, aki ráérez agyunk mélyének rezonanciáira – mert ott látunk, nem a szemünkben. Minden próbálkozás, amit a szemészek ajánlani tudnak – szemüvegek, műlencsék, operációk – csak rásegítő lehetőségek, a látás 10%-át érintik, tehát semmiképp sem kapunk hathatós és tartós segítséget. A szemüveg csak lehetővé teszi a látást, de nem javítja. Jobb híján nincs más, szokták mondani a szemészek, pedig a 100 éves látástréning nem ördögtől való.

Az a meglátásom, hogy abban van a legnagyobb félreértés a látástréning területén – a könyvekben is –, hogy a szemet tréningeztetjük a tudat helyett, annak ellenére, hogy a látás 9/10-ed része az agyunk terméke. Ezért nem sikerül olyan sok embernek előre jutni. Ezerszer kijelentettük, hogy a szemet felejtsük el, ne akarjunk fókuszálni, ne akarjuk hiába erőltetni az olvasást és a nézést. A látás laza agyi állapot, amihez passzív (!) szempár szükséges, minden korosztálynál, minden szembetegségnél. Még a fizikai elváltozások is javulnak, sőt, a ritka és a komplikált esetek is kimozdulhatnak a holtpontról, ha a 90%, az agy a tréning célja – és nem a szemgolyó.

Hadd hozzak egy példát. V. I. 13 éves fiú. Mínusz 13 dioptriájával vette fel a harcot majd egy éve. Jól halad, már szemüveg nélkül él, és szabad szemmel is olyan jól lát, mint szemüvegben, de ez így is csak kb. 50%. Sajnos még mindig a szemével akar látni és nem a tudatával. Az olvasást is erőltetni akarja, ezért a szeme és agya között alig van kapcsolat. Most a vizualizált látás fejlesztése a cél. A nagyrábéi általános iskola integrált oktatással segít neki, és kimehet a táblához, ha nem lát valamit. Mégis attól kell tartani, ha nem sikerül áttörést elérni valahogy, a fiúcska látása ennél a szenzációs eredménynél tovább nem lesz képes eljutni.

Ha túlféltjük a szemet, fényérzékeny marad

A szem állandóan mozog, nemcsak a fejjel, a testtel együtt, hanem magában is, ösztönösen, ami természetes előfeltétele a látásnak. Ha a szem áll, fixál, bámul, akkor a látás elhomályosodik. Minden kedves tréningező vegye le a szemüvegét/lencséjét a munkahelyen, és a kötelező leállás idején – a komputeres munkákra gondolok, ahol 10 perc pihenés járna óránként –, és kezdjen tréningezni. Ide- oda, össze-vissza járassuk a fejünket a monitoron, a falakon jó 3-5 percig, anélkül, hogy látni akarnánk valamit. Kényelmesen, lazán, miközben eszünkbe ne jusson olvasni vagy akarattal látni.

Közben el-eltakarhatjuk szemünket, vagy lehunyhatjuk pár ingaegységre, és arra gondolunk, hogy nyitott szemmel csináljuk továbbra is az egész feladatot. Takarjuk el jobbik szemünket is néha, ha az egyik szemünk gyengébb volna. A többi időt napoztatással, „egezéssel” is tölthetjük, vagy épp szemeltakarással. A fényfürdő, napfürdő sem az ördögtől való, ha fokozatosan tesszük. Felesleges túllihegni az UV-t meg az ózonlyuk kérdését. Takargassuk el ilyenkor is a szemet pár másodpercekre, majd ismét nyitott szemmel bámuljunk a felhőkbe, az égre. Ha süt a nap, behunyt szemmel szokjuk a természetes napfényt, és így forduljunk a nap felé.

A látásnak a fény olyan, mint a tüdőnek a levegő. Nem kell belenézni a napba, felesleges, de ha véletlenül odacsusszan a szemünk, semmi gond. Elvakulunk egy kicsit, sárga foltokat láthatunk egy – két óráig, esetleg egy – két napig, ami a látástréningtől szépen el fog tűnni. Ez is stressz, semmi más. Nem látássérülés tehát, ahogy sokszor tévesen diagnosztizálják, hanem egy feszültségféle a látástraktusban, ami látásjavítás hatására szépen elmúlik. Ha túlféltjük a szemet, fényérzékeny marad, míg a napoztatástól megedződik. A naptól való félelemtől az emberiség inkább „elbányalovasodik” (A fiatalabbak kedvéért: a bányalovak a csilléket húzták, míg nem volt gőz meg áram, és egy hónap alatt megvakultak az örökös sötétségtől). Mi lassabban, de ugyanide jutunk, ha örökké napszemüveg mögé bújunk, és leszokunk a teljes spektrumú, természetes, szabad fényről.