A relatív jólét, a stressz, a mozgás hiánya vezetett oda, hogy mára népbetegség lett a metabolikus szindróma, azaz például az elhízás, a magas vérnyomás- és vércukorszint. A férfiak duplán veszélyeztetettek, mivel szexuális „működésükhöz” nagyon is szükséges a jó keringés.

Ma már minden 6. európai felnőttet fenyeget a metabolikus szindrómának nevezett „életmódbetegség”, amely növeli a 2-es típusú cukorbetegség, a szív és az érrendszeri betegségek, valamint a sztrók kockázatát. A metabolikus szindróma (inzulin rezisztencia szindróma) – olyan gyakori állapot, amelyre az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vércukorszint és a kóros vérzsír-összetétel jellemző – már Görögországot és Franciaországot is elérte, ahol eddig a lakosság egészséges étrendjéből és életmódjából adódóan eddig védettnek számított.

Figyelmeztető jelek, kockázati tényezők

Magyarországon a hipertóniás betegek körülbelül egynegyedénél diagnosztizálható ez a megbetegedés, ráadásul figyelembe kell venni, hogy a keringés betegségei a férfiaknál merevedési zavart is okozhatnak. Az érintett magyar férfiak több mint a felénél jelentkezik valamilyen társult betegség, például cukorbetegség, magas vérnyomás és szívbetegség. A metabolikus szindrómához vezető betegségek odafigyeléssel megelőzhetők, de ha már megvan a baj, megfelelő kezeléssel korrigálhatók.

A metabolikus szindróma diagnózisát akkor mondhatjuk ki, ha az alábbi kockázati tényezők közül legalább három jelen van: centrális, úgynevezett alma típusú elhízás, kóros vérzsír-összetétel (alacsony HDL koleszterin, emelkedett trigliceridszint), magas éhomi vércukorszint vagy emelkedett vérnyomás.

A négy kockázati tényező, amelyekre oda kell figyelni:

1.) Elhízásról akkor beszélhetünk, ha az ember testsúlya legalább 20%-kal haladja meg az ideális értéket. A túlsúly elősegíti az inzulin rezisztencia kialakulását, aminek eredményeképpen a szervezet nem a megszokott módon reagál az inzulinra. A metabolikus szindrómára az alma típusú elhízás jellemző, amikor a zsír a törzs és a has körül rakódik le.

2.) A koleszterin és a trigliceridek szintje szintén a metabolikus szindróma fontos mutatójának számít. Kóros vérzsír-összetételről akkor beszélünk, ha vérünkben túl nagy mennyiségű a „rossz” koleszterin (LDL koleszterin), magas a trigliceridszint, és a szükségesnél kevesebb a „jó”, azaz a HDL koleszterin. A vér triglicerid szintjének megemelkedése elősegíti a verőereket elzáró zsíros lerakódások (plakkok) kialakulását, megnehezítve ezzel a vér eljutását a szívhez. A HDL koleszterin segít eltávolítani az erekből a lerakódott plakkokat, és megakadályozza az erek elzáródását. Ha a vérben sok a HDL, annak jótékony hatása van a szívre, ellenben a szükségesnél alacsonyabb HDL koleszterinszint szívinfarktus vagy sztrók kialakulására hajlamosíthat.

3.) A magas vércukorszint is jelentős kockázati tényező. Normális körülmények között a cukor hamar eltűnik a vérből, és beépül az energiaraktárba, ellenkező esetben azonban kórosan megemelkedik, így a vérben lévő glukóz a szervezet minden szervéhez és szervrendszeréhez – többek között a szívhez, az erekhez, a vesékhez és az idegrendszerhez – eljut. Ez az állandó „cukortámadás” az adott szerv vagy szervrendszer károsodásához vezethet. A magas vércukorszint a szívizomelhalás, a sztrók, a vakság, sőt végtag elvesztésének a veszélyét is magában rejti, emellett gyakran vezet 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához.

4.) A magas vérnyomás esetében a verőerekben túlságosan nagy nyomással áramlik a vér, ami károsítja az érrendszert: az erekre ható tartós nyomásemelkedés következtében az érfalak megvastagodnak és veszítenek rugalmasságából. A létrejövő érelmeszesedés érintheti a szívet ellátó verőereket is. A magas vérnyomás önmagában nem okoz tüneteket, de szívinfarktus, sztrók és veseelégtelenség kialakulására hajlamosíthat.