A paradicsom nemcsak olyan szép piros, hogy szebb már aligha lehetne, hanem saját, önálló, vitaminban gazdag „lelki élete” is van, vigyázni kell rá. Egyszerre gyógy-, étkezési- és haszonnövény, nem mindegy azonban, hogyan fogyasztjuk és tároljuk – ehhez adunk néhány tippet.

A burgonyafélék (solanaceae) családjába tartozó paradicsomot Dél-Amerikában termelték és fogyasztották, Mexikóban az aztékokat gyógynövényként is szolgálta. Európai termesztését a spanyol hódítóknak köszönhetjük, akik – mint tudjuk – a paradicsomot a burgonyával együtt hozták Európába. Nemcsak számos fajtája, hanem sok neve is van. Felfedezőik, az indián őslakosok „tumate”-nak nevezték. Olaszországban a paradicsomot eredeti sárga színe miatt „pomodoro”„-nak nevezték, ami a sokat ígérő ”aranyalmát„ jelenti. De szerelem- és paradicsomalma, valamint Paradieser néven is ismert.

Évszázadokon át tartó nemesítése révén ma mintegy 2500 fajtája ismert, és az egész világon a konyhák sokoldalúan felhasznált zöldségévé vált.

Csak olajjal együtt!

A paradicsomot ajánlják a koszorúér-megbetegedések és az érelmeszesedés megelőzésére. Ez a benne található likopin nevű anyagnak, egy speciális, antioxidáns tulajdonságokkal rendelkező karotinnak köszönhető. A likopin védi a sejtmembránt, és mindenekelőtt a vörös gyümölcsökben és zöldségekben, például a répában, a görögdinnyében, a vörös grépfrútban és guavában található.

A karotin azért olyan fontos az emberi szervezet számára, mert hozzásegíti szervezetünket az szabad gyökök leküzdéséhez. Mivel a karotinok zsírban oldódnak, ezt a tulajdonságukat figyelembe kell venni az étel elkészítésekor. Néhány csepp olívaolaj segíthet. (Ugyanúgy, mint ahogy a sárgarépa, a paradicsom sem hasznosul enélkül – a szerk.) A likopin szakértők által javasolt napi adagja 6 mg.

Érdekes megfigyelés, hogy a likopint a szervezet jobban felveszi például a paradicsommártásból vagy -konzervből, mint magából a nyers gyümölcsből. Ez nem paradoxon, hanem azzal magyarázható, hogy a viszonylag hőálló likopin magasabb hőmérsékleten ”bontakozik ki„ teljesen – ezt a lé vagy a püré gyártásakor érik el –, és így később a szervezetben lényegesen könnyebben szívódik fel.

A különféle módon fogyasztott, elkészített paradicsom likopin tartalma (mg/100g):

• Gyümölcs (nyers): 9,3
• Lé: 10,8
• Püré: 16,7
• Ketchup: 17,2
• Szósz: 18,0
• Konzerv: 55,5

Nemcsak egészséges, hanem kalóriaszegény is

A paradicsom amellett, hogy nagyon egészséges, rendkívül kalóriaszegény is, ezért kiválóan beépíthető a fogyókúrázók étrendjébe. A likopin mellett nagy mennyiségű C-vitamint, ásványi anyagokat (pl. kálium) és fontos nyomelemeket tartalmaz. A paradicsom többi része víz – ez tesz ki a 95%-át. A legízletesebb természetesen a bokron érlelt friss paradicsom, akinek tehát saját kertje van, boldognak érezheti magát. (Újabban divatba jött az aszalógépek használata, tehát bátran tartósítsunk házilag is ebből a finom növényből. A szárazra aszalt szeleteket üvegbe téve, olívaolajjal elborítva sokáig eltarthatjuk télre – a szerk.)

Az éretlen paradicsomot ne együk nyersen vagy feldolgozatlan állapotban, mivel mérgező tomatidin alkaloidát tartalmaz (hasonlóan a burgonyában lévő solarinhoz). A tomatidin fejfájást, hányingert, gyomornyálkahártya-gyulladást vagy görcsöket okozhat. (A solarin nagyon nagy adagban halálos is lehet!) Már Paracelsus is tudta: Egyedül a mennyiségtől függ, hogy valami méreg-e.

Hogyan tároljuk a friss paradicsomot?

1. A paradicsom hidegre érzékeny, ezért nem hűtőszekrénybe való, még annak zöldségtartójába sem! Legjobb, ha sötét helyen, szobahőmérsékleten tartjuk, így megtartja teljes aromáját.
2. A paradicsomot ne tároljuk együtt más zöldségfélékkel. A piros gyümölcs természetes etilént szabadít fel, amely az uborkát például enyhén megpuhítja.
3. Az alma, ami szintén etilént szabadít fel, fordítottan hat a paradicsom utóérésére.
4. A friss paradicsomot 4-5 napon belül használjuk fel. A fény, a meleg és a szén-dioxid csökkenti a tápanyagtartalmát.

(Forrás: Gesundheit.de, németből fordította: Koncz László)