Annál is inkább igaz ez, mert ebben a korai időszakban még erőteljesen fejlődik a tüdő, a légzőszervek. Bár konkrét, részleteket feltáró és széles körben végzett vizsgálat a világon még sehol sem készült arról, hogy a fedett uszodák klóros levegője mennyiben árt a csecsemők és a kisgyermekek légzőrendszerének, azt részvizsgálatok adatai bizonyítják, hogy a korai úszásoktatáson részt vett gyerekek között később, 6-12 éves koruk táján sokkal nagyobb számban találhatók meg az asztmás, allergiás betegek.

A kutatók egyértelműen leszögezik, hogy 6-8 éves kor előtt semmiképpen nem lenne szabad fedett uszodákban oktatni a gyerekeket. Éppen úgy, mint ahogy meleg vizes medencékben sem lenne szabad fürödniük, hiszen azokat még erőteljesebben klórozzák, és ott nagyobb a fertőzésveszély is.

Többen vannak, mint gondolnánk

A fenti megállapításokat olvasva felmerülhet az a kérdés, vajon hány gyereket érinthetnek az említett kockázatok, hiszen viszonylag kevesen lehetnek azok, akiket a szülei már csecsemőkorban levisznek az uszodába. Mivel hazai adatok erre vonatkozóan nincsenek, érdemes az USA egészségügyi statisztikájának számait figyelembe venni. Eszerint évente körülbelül 5-10 millió csecsemőt és kisgyermeket íratnak be úszásoktatásra. A tanulmány szerzői szerint ez az arány az iparilag fejlett országokban hasonlóan jellemző lehet, vagyis korántsem olyan elenyésző létszámú gyermeket érinthet a probléma, mint azt feltételeznénk.

Az említett belga tanulmány egyrészt tíz brüsszeli általános iskola tanulóit vizsgálta, másrészt a városban található, gyerekek által látogatott fedett uszodák vízminőségét elemezte. Az utóbbiról megállapították, hogy a medencék vizének trikloramin tartalma átlagosan 325 mikrogramm volt köbméterenként, vagyis ugyanolyan értékeket mértek, mint az 1990-es években, amikor a mostani iskolások vettek részt csecsemőúszás-oktatáson.

A vér- és egyéb vizsgálatok azt bizonyították, hogy ezeknél a gyermekeknél az azt megelőző egy évben jóval gyakrabban jelentek meg a különféle légzőszervi problémák, az akut bronchitisz, illetve a szénanátha, az asztma. Azt is megállapították, hogy a csecsemőúszásban résztvevő gyerekek más adatai (családi fogékonyság, etnikai hovatartozás, testtömegindex stb.) megegyeztek a kontrollcsoport adataival. Születési súlyuk, szociális körülményeik sem mutatkoztak befolyásoló tényezőknek. Még az sem volt mérhetően befolyásoló tényező, hogy magzat- vagy csecsemőkorukban passzív dohányosként érte-e őket a szülők dohányfüstje vagy sem.

Egyértelmű különbséget csupán a klórozott uszodavízzel való rendszeres érintkezés mutatott. A vizsgálat eredményei tehát nyilvánvalóan azt mutatják, hogy a csecsemőkorban úszni tanuló gyerekek évekkel később sokkal fogékonyabbak lesznek a különféle légzőszervi és allergiás betegségekre.

Lóránth Ida