Időről időre felbukkannak az interneten a „káliummal mérgezett” sóról szóló figyelmeztetések. Sokszor halljuk az orvosoktól, hogy a túlzott sófogyasztás magas vérnyomást és más bajokat okoz, természetgyógyászok viszont éppen az ellenkezőjétől óvnak bennünket. Az utóbbiak azt hangsúlyozzák, hogy a só, vagyis a nátrium-klorid megfelelő aránya elengedhetetlen az egészségünk megőrzéséhez. Hogy segítsük olvasóink tájékozódását, megkérdeztünk egy vegyészt a témáról.

A sóval kapcsolatos riogatás hozzám is eljutott. Jó 35 évet „húztam le” a közegészségügyben, az OÉTI-sekkel is jó szakmai viszonyban voltam, és sok információ is ragadt rám – így van némi rálátásom a témára.

A só alapvető élelmi anyag. Valamikor óriási kincsnek számított, ezért csínján bántak vele. A modern kor problémája, hogy a bőségtől szenvedő országokban túlzott lett a felhasználása, éppúgy, mint a túlfinomított gabonaféléké vagy a cukroké.

A só kiválasztásában a veséé a főszerep, de az izzadság vagy a könny is sok sót tartalmaz. (Érdekes természettudományos megfigyelés, hogy a tengeri teknősök a szervezetükbe kerülő nagy mennyiségű, felesleges sót a könnymirigyeikkel választják ki.)

Természetesen az egyéni adottságokban is nagyok a különbségek. Vannak emberek, akik szinte falják a sót, és semmi káros hatást (pl. vérnyomás-emelkedést) sem lehet náluk tapasztalni.

Jó tudni, hogy a nagymértékű sóvesztés viszont életveszélyes! Kolerajárvány idején (pl. Tahitin napjainkban) vagy egyéb, erős hasmenéssel járó megbetegedésnél (ha pl. a gyerek „benyalt” valamit) sós víz (kb. 4%-os!) itatása életmentő lehet. Kirándulásra, különösen nyáron, célszerű sózott teát vinni. Egyes vidékeken kedvelt kivégzési mód volt, hogy a „pácienst” megtöltötték vízzel, mintegy kimosták belőle a sót…

Legjobb a finomítás nélküli, asztali só

Régen a sót úgy használták fel, ahogy találták (v. ö. Jézus ide vonatkozó példabeszédével az ízét vesztett sóról); a finomított só korunk vívmánya. Főzésre, sütésre a finomítás nélküli, legolcsóbb, úgynevezett asztali só a legalkalmasabb, egyrészt azért, mert a legjobb az íze (ideális arányban tartalmazza a nátrium-kloridot és a kálium-kloridot), másrészt egy sor olyan nyomelem is van benne, amelyre a szervezetnek szüksége van. A finomított só azért terjedt el, mert szebb (hófehér), meg könnyebb a sószóróból kiszórni (nem csomósodik, mert nem higroszkópos, azaz a levegő nedvessége hatására még nem folyósodik).

Egyes vidékeken kicsi a víz és az élelmiszer jodidion-tartalma. Ez a nyomelemhiány nemcsak pajzsmirigytúltengést (golyva) okozhat, hanem súlyos esetben fejlődési rendellenességhez, testi és szellemi visszamaradottsághoz (kretenizmus) is vezethet. A jód pótlására Magyarország egyes területein is bevezették (az ÁNTSZ elrendelte) a jódozott só forgalmazását. Ma már olyan helyeken is árulnak ilyen sót, ahol nem feltétlenül indokolt.

Jelent-e ez egészségi kockázatot? Véleményem szerint szerencsére nem! Azért nem, mert nagyon széles a jódbevitel ember által elviselhető (tolerábilis) tartománya. Japán kutatások szerint az emelkedett jódbevitel ösztönzi a gyermekek szellemi fejlődését, káros hatást nem tudtak kimutatni. (Egyébiránt a fluorozás ebből a szempontból sokkal izgalmasabb téma…)

Mi a helyzet a káliummal?

A kálium fő forrása a növényi eredetű élelmiszer. Normális táplálkozás mellett csak akkor kell a pótlásáról gondoskodni, ha valamilyen okból (például egyes vízhajtók – de nem mindegyik! – szedésekor) fokozott káliumvesztés következik be. A kálium alapvető fontosságú testépítő, fontos szerepe van például a szív ingerületvezetésében, de tartós túladagolása az ionegyensúly megbomlásához vezethet. Ez egy sor súlyos tünetet okozhat (izomtónus-csökkenéstől a gyomorvérzésig).

A káliumbevitel fokozására egyes esetekben szükség lehet, de semmiképpen sem mesterséges vegyszernek a sóhoz való hozzáadásával, hanem például azzal, hogy több répalét iszunk.

A magyar és a nemzetközi só szabvány minimum 97% nátrum-klorid tartalmat ír elő. A jó minőségű, bányászott só 3%-nál kevesebb szennyezést tartalmaz. Nézzük, mik ezek a szennyezések, és hogyan mérik a 97%-ot?

Tulajdonképpen a kloridot mérik, és azt feltételezik, hogy ez teljes egészében NaCl. A bányászott só valóban lehet ilyen tiszta, az átkristályosított akár 99,5%-os is. A szennyezés elsősorban magnézium- és kalcium-klorid, illetve -szulfát meg -karbonát, valamint nem oldódó, szilárd anyagok, pl. homok.

Lehet-e a sóban a kálium nagyobb mennyiségben? Mennyi lenne a kálium, ha a 3%-os különbség abból a hibából adódna, hogy a KCl-t is NaCl-nak gondoljuk?

Kiderül ez az itt látható táblázatból, illetve ábrából, amely mellbevágó számolási eredményt mutat. Ugyanis 97%-os tisztaságot mérünk akkor is, ha 78% NaCl mellett 22% KCl van! Lehetséges ez? Elvileg igen, gyakorlatilag nem. Ennek oka, hogy a sótelepek keletkezésekor először a viszonylag rosszul oldódó NaCl válik ki, majd sorra a többi (MgCl, MgSO4 stb.), majd legutoljára a KCl.

Vagyis a kálium-klorid, jól elkülönülve, a telep tetején helyezkedik el. A kálisó értékes műtrágya, tehát fontos gazdasági érdek, hogy azt külön fejtsék ki.

A tengeri só már több szennyező anyagot, egyéb sókat, köztük értékes nyomelemeket is tartalmazhat.

Nézzük meg a tengervíz és a folyóvíz ionösszetételét! (A koncentrációk mmol/kg-ban szerepelnek.)

Az egyes tengerekben mért tényleges érték ettől eltérő lehet, de az ionok egymáshoz viszonyított arányában nincs lényeges eltérés. A fentiekből következően a tengervíz bepárlásával készült só is csak 1-2% KCl-ot tartalmazhat, ami a só tisztítása során tovább csökken.

„Nátriumszegény” sók

A különféle „nátriumszegény” sók közforgalomban való árusítását szívem szerint én biztosan betiltanám. Elsősorban az szól ellenük, hogy egészséges embereknek (gyerekeknek) semmi szükségük nincs rá, és több kárt okozhatnak, mint hasznot. (Régen lehetett kapni úgynevezett REDI sót, de csak patikában és orvosi utasításra, indokolt esetben. Ebben a készítményben a KCl és a NaCl aránya 1:1 volt.)

Végezetül a só és az egészség kapcsolatáról ajánlok egy linket:

vagy egy kicsit komolyabb hangvételűt:

Jó kis sózott szalonnát kívánok, vereshagymával meg egy nagyfröccsel!

Dr. Kárpáti Zoltán
okl. vegyész, okl. környezetvédelmi szakmérnök

A szerkesztő megjegyzése:

Sajnálatosnak tartjuk, hogy az érvényben lévő só szabvány ellenére piacra kerülhetett pl. a Norbi Update só, amely a gyártója szerint 50,1% nátrium-kloridot és 49,5% kálium-kloridot tartalmaz. Ugyancsak megvásárolható a „nátriumszegénnyé” tett Vivega, amelyben még több a kálium. Ez utóbbi készítménynek OÉTI engedélye van (!), és benne a K/Na ionok aránya 20:17!

Kíváncsian várjuk a „nátriumszegény” termékek ügyében illetékes engedélyező és felügyelő hatóságok véleményét arról, hogyan egyeztethető össze mindez a min. 97%-os nátrium-klorid-tartalmat előíró magyar és nemzetközi só szabvánnyal.