A 80 feletti tanítványok esetében már láttuk, hogy a makuladegeneráció – szemidegsorvadás – sem gyógyíthatatlan szemprobléma. Érdekes javulások történnek két hónap, fél év alatt…

A mentális fókusz

Éppen 100 éve, hogy dr. Bates hivatalosan bejelentette forradalmi felfedezését a szemészetben (New-York-i Orvosi Közlöny, 1912 márc. 16-i szám), amelyből kiderült, hogy a látásproblémákat túlnyomóan olyan működési zavar okozza, amely elsősorban a tudatunkban keletkezik, nem pedig a szemben. A fejünkben van tehát a látás igazi fókusza, egy sokkal összetettebb tudati fókusz, amely azonnal módosul vagy szétesik, ha rossz nézési szokásokkal látunk, vagy szemüveg kerül ránk.

Ha ez mind igaz, akkor a látásproblémák túlnyomó része – így az összes gyógyíthatatlannak tartott szembetegség – a mentális fókusz vissza-visszaállításával orvosolható. Mivel ez alól egyetlen kivétel sem volt, a zseniális szemész több ezer emberen segíthetett még vagy 20 évig, egészen haláláig (1931).

Az orvostudomány felelőssége

Belátható, mekkora az orvostudomány felelőssége, ha átaludva a felfedezést, amely német közvetítéssel már a múlt század húszas éveiben itt toporgott Európában, azóta is, bár vétlenül, csak a régi gyakorlatot folytatja, tüneti kezelést adva a sokmillió látásproblémára.

Így tapint rá keserűen a dolgok gyökerére dr. Bates a hét évvel később indított Jobb Látásért Magazin (Better Eyesight Magazin) bevezető cikkeiben. Arról ír, hogy az Amerikai Orvosi Kamara Szemészeti Tagozata minden tagjának megvolt a lehetősége, hogy elolvassa a felfedezés részleteit, mert a szaksajtó számos cikkben lehozta a módszert, de eleddig (1919) nyilvánosan senki nem vitatta annak megbízhatóságát.

Fejtegetése szokatlanul korrekt és etikus, mert így folytatja: „Ha valakik elvégezték az egyszerű kísérleteket és látták, hogy a módszer igaz, de mellőzték ennek megerősítését, akkor nekik kell viselniük a felelősséget, hogy megfosztották az emberiséget egy eljárás jótékony hatásától. Ha pedig arra jutottak, hogy az egész tévedés, akkor azért a kárért felelősek, amit közönyükkel okoztak (Jobb Látásért Magazin 1919. júl., 5.o., és 1919. aug., 9. o.). A havilap még 10 éven át ontotta az információkat Amerika és Európa számára az újfajta szemészet eredményeiről.

Csak mi tehetünk a látásunkért

Muszáj volt egy kicsit visszanézni a látástréning történetében, hogy ismét felrázzuk a nyájas Olvasót, és értesítsük: ha végre nem a szemet venné alapul, hanem a látást, amely a fejünkben dől el, és amelyet a szemorvos nem tud kezelni, mekkora régi-új lehetőség lenne saját látásproblémájának javítására. Milyen jó volna felrázni valahogy az orvostudományt is, hogy valóban mekkora a felelőssége, ha a mai jól felszerelt klinikák, kiváló szakemberek, a megannyi modern gyógyszer ellenére nem vizsgálnak meg egy nagy hatékonyságú módszert, és soha nem ajánlják az orvosi kezelések mellett, vagy annak befejezése után.

Az az igazság, hogy egyértelműen az orvosokra hárítani a felelősséget hiba volna, mert a helyesen végzett tréningről nem tudnak semmit. A többiről csak annyit, hogy nem veszélyes, de semmit sem ér. Tehát csak a betegek és mi, természetgyógyászok tudunk tenni valamit. Én megteszem számos módon, a betegek meg szép lassan dolgoznak az ügyért – javuló szemeikkel. Reménykedjünk, én optimista vagyok.

Erzsi néni orvosi kontrollja

Emlékeznek a múltkor említett, 83 éves Erzsi nénire, aki nem nagyon értette a dolgát, de csinálta a gyakorlatokat töretlenül, pedig tudatában ott van a talán még korai orvosi vélemény, miszerint minek gyakoroljon, ha úgysem lehet segíteni… ( Ld. előző cikk, sikertörténetek 18.)

Február elsején ment el kontrollra az egyik budai kórház szemészeti osztályára. Ultrahangos méréssel ellenőrizték az ideghártya-sorvadás (makuladegeneráció) mértékét. Az asszisztens azonnal gratulált, mert olyan nagymértékű javulás történt hat hónap alatt, hogy szinte hihetetlen. Az orvos is csak csóválta a fejét, nemigen értette a dolgot, de nagyon elégedett volt. Az egyre sorvadó retina, ami korábban levált a helyéről, és rendellenesen kidomborodott az éleslátás helyén, egészen visszasimult, és több helyen hegesedés alakult ki.

A felvételeket magam is láttam, és egyértelműen látszik a javulás, bár diagnosztizálnunk nem szabad. Erzsike nem érzett sok javulást a látásában, de a jó hír rettenetes erőt adott neki. Alig ért haza, már hívott is. Örömmel újságolta, hogy ő volt a szenzáció a kórházban. Megkérdeztem, hogy mit mondott a továbbiakra nézve a doktor úr. Azt, hogy szedjem a napi 2 Phototrop tablettát, hiszen látható, hogy az jót tesz. A látástréningről egyetlen szót sem említett, pedig Erzsi néni az első viziten külön rákérdezett, hogy végezheti-e a szemtréning gyakorlatait. Akkor az orvos hangsúlyában benne volt minden: „nyugodtan, már itt elkezdheti”…

A pap két füle

Erzsi néni sokkal jobban lát, mint fél éve, ezt magam is ellenőriztem azóta, talán csak azért nem veszi észre, mert a 20 év előtti látására vágyik, és nagyon elkelne az orvosi biztatás. Amikor tisztáztuk, hogy a fél évvel ezelőtti látása a kiindulópont, és hogy az orvosi biztatás addig nem várható, míg a fentiekben áttörés nem lesz, mindjárt másképp kezdett fogalmazni.

– A napsütés roppant jót tesz, és a füst is egyre többet felszáll a rossz szemem elől –mondta. – A világot pedig szépen mozogni képzelem, és a templomban is hol a pap egyik fülére, hol a másikra ingázik tekintetem, pedig csak egy foltot látok az arca helyett. De oda tudom képzelni a pap fejét emlékezetből, csak ki ne szúrja valaki, hogy mozog a fejem – tette hozzá a református hittel jó viszonyban álló dédmama, aki most már tudja, hogy az istenben való hit és a gyógyulásba vetett hit édestestvérek.

Nagymaminak jó napja van

Editke amolyan 70 éves forma nagyika. Precíz, akkurátus és nagyon kedves. A diagnózis hasonló: szürkehályog-műtét a bal oldalon, amely nem sokat javította a látását. Közben elkezdett sorvadni az ideghártya, és ez a bal szemén sajnos a látása fokozatos elvesztését okozta. Az orvosi adatok szerint ezen a szemén a látása gyakorlatilag nulla. (0.02), és szemüveggel sem korrigálható. Színlátás jóformán semmi, de szerencsére a másik szeme még egész jó.

Nagyon szorgalmas lévén, napi 1-2 órát gyakorolt, és nagyon könnyen haladtunk az illúziók megértése terén is. Szinte probléma nélkül megértette, hogy a látás egésze amolyan illúzió, tehát arra talán nem volna értelme szemüveget tenni…

Fantasztikus karácsonyi ajándékot kapott saját magától, amikor december 21-én eljött, és 3 m-ről elolvasta a teszttábla első betűjét a „vak” szemével. Elmondta, hogy sokat gyakorol, minden álló tárgyat képes magától mozgatni, csupán azzal, hogy rágondol erre az érzésre (ez a legnehezebben megérthető tudatalatti látási szokásunk. A neve: egyetemes inga. Azt jelenti, hogy minden álló tárgy magától látszik mozogni, amolyan csendes, egyenletes, nagyon kicsi mozgással, miközben mégsem mozdul el a helyéről).

– Aranyosak az unokái – mondta, mert kérdezgetik, hogy milyen színű ez vagy az, miközben ő pánttal letakarva a jobbik szemét, egy szemmel próbálja nézni a tévét. Egyre többet eltalálja a főbb színeket, és ilyenkor a lurkók ujjonganak, hogy a nagymaminak milyen jó napja van.

Már a „vak” szem is működik

Január végén ismét konzultáltunk. Utcai szemüvegét már nem használja, agyi fókuszát egyre többet tudja „bedobni”, ami segíti befoltozgatni a szem hibáit. „Világtalan” szemével a közeli teszten is sikereket ért el. Már képes a 4-szer kisebb betűket is fel-felismerni, a távoli teszten pedig fixen elolvassa a második betűt.

Most, február közepén, az orvosi kontroll napja volt az egyik pesti kórház szemészetén. Pontban este 7-kor megszólalt a telefon. Editke volt. Örömmel, de fegyelmezetten közölte, hogy a szemészeten a rossz szemével, amelyikkel csak a közeli kéz mozdulatait volt képes észrevenni alig két hónapja, sikerült stabilan elolvasni a második betűt 5 méterről. A jobbik szemével közelre teljesen jól lát, és a távoli tábla 80%-át teljesítette, ami gyakorlatilag elfogadható jó látás.

Érdekes, a szemtréning valahogy nem került szóba. Amikor Editke rákérdezett, hogy mivel magyarázza a doktor úr – a gyógyíthatatlan diagnózis ellenére – a javulást, azt válaszolta, hogy csak vizionálás az egész. (Nem is tudta, hogy ezzel a valóban őszinte kijelentésével mennyire rátapintott a látás igazi lényegére.)

Amikor meglátta a szemfenéken a megmagyarázhatatlan csodát, a hegeket, amelyek szintén a gyógyulás kezdetét bizonyítják, kereste a szavakat. Azt mondta: „betokosodott”. Én ujjongtam volna orvosként, ha ismertem volna a tiszta forrásból megszerzett látástréning-tapasztalatokat, és ilyeneket látok. Sebaj, ujjongtunk helyette mi! Editke, mint „menthetetlen” szembeteg és én, mint menthetetlen szemtréner.

Vén Péter
www.szemtorna.hu
info@szemtorna.hu
Telefon: 216-1976
Tanácsadás

Vén Péter szemtréner következő szemwellness szombatja: április 24.
Érdeklődni és jelentkezni lehet: www.szemtorna.hu, info@szemtorna.hu, telefon: 06-1-216-1976