A spárga, azon kívül, hogy rendkívül ízletes eledel – ehetjük sütve, főzve, hidegen, melegen –, számos betegség megelőzésében, vagy akár gyógyításában is segíthet. Évszázadok óta gyógynövényként is számon tartják, alacsony kalóriatartalma pedig segíthet megőrizni az alakunkat.

Biztosan sokan találkoztak már az idézett levéllel, ezért kicsit utánanéztünk és kiderült, hogy nem teljesen alaptalan, amit a levélben a spárgáról ír. A Wikipédián talált bejegyzésből is egyértelműen kiderül, hogy gyógynövényként több évszázada számon tartják.

A spárga eredete

A közönséges spárga (Asparagus officinalis L.) A spárga Európában és Ázsiában egyaránt őshonos, és mindkét kontinensen zömmel tenger- és folyópartokon él. Már az óegyiptomiak is ismerték, és az általuk termesztett spárgát Asparagus officinalisnak nevezték. Az ógörögök az általuk ismert másik spárgafajt, az Asparagus acutifoliust fogyasztották. Nevét is azóta jegyzik, az „asparagos” szó ugyanis görögül fiatal hajtást, nyelet jelent. Első írásos nyoma Hippokrátész munkájában lelhető föl az i.e. 460-370 körüli időből. Akkoriban főként gyógyhatása miatt tartották becsben, kevésbé volt mindennapi eledel. Ételalapanyagként a rómaiak kezdték használni, amiről a fennmaradt termesztési útmutató tanúskodik Marcus Portius Cato (i.e. 200 körül) tollából. Kedvelt előétel volt. Európában a spárga tudatos termesztése több évszázados múltra tekint vissza, a keresztes hadjáratokból visszatérők is hoztak magukkal spárgamagokat. A XVI. és XVII. századtól kezdve jelent meg mint termesztett kerti növény. Üzemi méretű termesztése az egyes földrészeken alig több mint 100 éve kezdődött el. A spárga, területét illetően, nem mondható jelentős zöldségnövénynek, de Európa egyes országaiban, újabban Japánban, Hongkongban, Szingapúrban is igen kedvelt, ezért kiváló exportnövény.

A spárga Magyarországon

Magyarországon, hasonlóan a többi európai országokhoz, már a 15–16. században ismerték, de a 20. század elejéig a spárga csak a főúri kertek növénye volt. Üzemi termesztése az 1920-as években alakult ki. Lippai János az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében már a következőket írja:
„Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik.”

A spárga karcsúsít is?

A spárga évelő növény, telepítés után 15-20 évig képes teremni. Zsenge, megvastagodott hajtásai fogyaszthatóak. Színe alapján megkülönböztetünk halványított (halványító, vagy fehér), lila és zöld spárgát. A növény szárát jól emészthető rostok alkotják, tápanyagokban is rendkívül gazdag növény. Kivételesen alacsony a kalória- és koleszterin tartalma, ami jó hír azok számára, akik szeretnének formában maradni. A hajtások nagy része, 93-95 százaléka víz, a maradék szárazanyag igen kevés kalóriát képvisel: 100 gramm spárgába mindössze 20 kalória szorult. Kifejezetten kevés benne a cukor, 100 grammban összesen 4 gramm szénhidrát van. A hajtások A-, B1-, B2-, C- és E-vitaminban, folsavban gazdagok. Zsírtartalma jelentéktelen, nem tartalmaz koleszterint. Sok értékes aminosavat, köztük aszparaginsavat is tartalmaz. Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, sok káliumot, viszont nátrium tartalma alacsony. A nyomelemek közül ón, szilícium, molibdén van benne. A zöld klorofillban gazdag, több benne a C-vitamin és a karotin, mint a halványított változatában, ezért táplálékként is értékesebb. Emellett a zöldspárga, szemben a halványítottal, tartalmaz 0,03-0,06% rutint és 25 mg protodioscint is.

A spárga gyógyító ereje

Gyógynövényként elsősorban vízhajtó és vesekő-eltávolító hatása ismert, vízhajtóként, áttételesen a szívet tehermentesítve, a keringésre is jótékony hatással van. Ugyancsak vízhajtó tulajdonságával van összefüggésben, hogy segíti a szervezet méregtelenítését. Szárított porát fogfájás kezelésére is használták. Kedvezően hat a belső elválasztású mirigyek működésére, és enyhe hashajtó hatású. Túlzott fogyasztása nem javasolt köszvényes és veseköves, illetve erre hajlamos emberek részére. Ezek alapján nem csoda hát, hogy a növényről ilyen hírek keringenek, és a zöld változat magas klorofill, ásványi anyag és vitamin tartalma alapján valóban rendkívül jó antioxidáns is. Ezek hatását leginkább akkor használhatjuk ki, ha a zsenge spárgát nyersen fogyasztjuk. A nyers spárgalé egészséges, 4-5 hajtásból zöldségcentrifugával fél csészényi nyerhető. (Legjobb az alacsony fordulatszámú prés, mely kevésbé oxidálja a kinyert lét.)

Könnyű spárgakrém leves

Hozzávalók:

1 csomag halvány vagy zöld fiatal spárga (ennek rostjai még elég finomak, később fás lesz a növény)
2 dl tejszín (vagy vegán zabtejszín), tejföl esetleg natúr joghurt
1 csomag friss, apróra vágott petrezselyem
1 kisebb fej apróra vágott vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
1-2 evőkanál Natúr vega mix
só, fehér bors ízlés szerint
2 liter víz a főzéshez
5 dkg vaj vagy kevés étolaj

A spárgát meghámozzuk, feldaraboljuk és egy tálban félretesszük. A hagymát és a fokhagymát (nyomón átpréselve vagy apróra vágva) kevés olajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a spárgát, kicsit megdinszteljük és hozzáadjuk a vizet, a vega mixet, a fűszereket ízlés szerint, és kissé puhára főzzük a spárgát. Amikor megfőtt, botmixerrel vagy turmixgépben összemixeljük a levest, és lassú tűzön, kevergetve hozzáadjuk a tejszín és a friss, apróra vágott petrezselymet. Pirított zsemlekockával vagy más levesbetéttel, esetleg frissen vágott metélőhagymával megszórva tálaljuk. Hidegen vagy melegen is fogyaszthatjuk, ízlés szerint.

(Forrás: A spárga, A spárga a rák ellen)