A só évszázadok óta része az étkezéseinknek, és alapvetően nem is lehet a veszélyes táplálékok közé sorolni, azonban a túlzott fogyasztása ellen már számos érv felsorakoztatható. Szerencsére az emberek az egyre kevesebb sóhoz is hozzászoktathatók, amennyiben lépésről lépésre csökkentjük az adagot vagy más, egészségesebb ízesítőket is használunk.

Nem méreg, de árthat

Az Egyesült Állomokban is ismertek a túlzott nátriumbevitel következményei, és számos erőfeszítés is történt már e téren, de nem sok eredmény mutatkozott az elmúlt 40 évben. Már a ’70-es évek óta nagyon fontos célkitűzés Amerikában a nátriumfogyasztás csökkentése, de hiába az egészségügyi irányelvek, a nemzeti sztenderdek és ajánlások, az amerikaiak (és már az európaiak is) még mindig több nátriumot fogyasztanak, mint amennyi egészséges lenne. Az étkezési szokások jelentősen változtak az elmúlt évtizedekben. Amíg korábban a nátrium nagy része az otthon, friss alapanyagokból készített ételek és utólagos sózás révén került a szervezetbe, ma már jellemzően a készételek, az éttermi és kiszállított fogások tartalmaznak túl sok sót.

Csökkentés fokozatosan

A magas nátriumbevitelt összefüggésbe hozzák a magas vérnyomással, a szívinfarktussal, a stroke-kel, bizonyos vesebetegségekkel és más súlyos állapotokkal. Sajnos, szinte észrevétlenül, napról napra szokunk rá az egyre erőteljesebb sóbevitelre, és ez a nemzeti sófogyasztás folyamatos növekedésén is nyomon követhető. Egyes tanulmányok szerint azonban az emberek az egyre kevesebb sóhoz is hozzászoktathatók, amennyiben lépésről lépésre csökkentjük az adagot. Amíg a hirtelen ízváltozást kevesen tolerálják, a lassú csökkenést szinte mindenki jól viseli. A cél nem a só abszolút eltörlése, hanem addig a szintig való csökkentése, amíg már nem jelent egészségügyi kockázatot.

Jane E. Henney, a Cincinatti Orvosi Egyetem professzora tanulmányt is írt a témában azokat a lehetőségeket vizsgálva, amelyekkel hatékonyan leszoríthatjuk a nátriumfogyasztást.

„40 éve ismerjük az összefüggést a hipertónia, és más életet veszélyeztető betegségek valamint a nátriumbevitel között, de még nem sikerült visszaszorítanunk a fogyasztását. Erről most meg kell győznünk az élelmiszergyártókat is. Ha fokozatosan csökkentenék a hozzáadott só mennyiségét, az nem változtatna jelentősen a termékek ízén, de egyre inkább teret adhatna más, táplálkozástanilag értékesebb összetevőknek.”

Ami még belefér

Egy átlagos amerikai naponta 3400 gramm nátriumot fogyaszt, amit nagyjából 1,5 teáskanál só tartalmaz. Ehhez képest a 2005-ös ajánlások 2300 grammban maximalizálják az ajánlott bevitelt, ami 1 teáskanálnak felel meg. Efölött a mennyiség fölött jelentősen nőnek a kockázatok. A modern irányelvek azonban még szigorúbbak, csupán 1500 grammban határozzák meg a felnőtteknek még egészséges adagot, sőt, 50 év fölött még ennél is kevesebb az ajánlott.

Egészséges sópótlók is bőven fellelhetők a konyhákban: ilyen lehet a szójaszósz, a porrá zúzott kapormag, zellermag és szárított lilahagyma, a tengeri alga, vagy a főtt gabona és szója erjesztésével előállított miszó. Magunk is készíthetünk úgynevezett zöld sót, petrezselyem, zeller, csalán, lestyán, bazsalikom, snidling, majoránna és tengeri só 10:1 arányú darált keverékéből.

Sport, mozgás, kánikula

Kánikulásban, szaunában vagy aktív mozgás során – lehet ez sport vagy egyéb fizikai munka – szervezetünk izzadással vizet és sókat ad le. Érezhetjük, ha megnyaljuk a szánkat ilyenkor, hogy milyen sós a bőrünk. Ilyenkor valamivel több sóra lehet szükségünk, mint ülő, inaktív életmód esetén, vagy akár a téli hónapokban, a minőségre azonban ilyenkor is ügyeljünk. Nyakunkon a nyár és a kánikula, ilyenkor éppen elég, ha legfeljebb edzettségi szintünknek és egészségi állapotunknak megfelelő mozgásformát választunk, vagy legfeljebb egy kicsivel lépjük túl ezt a szintet. Lehetőleg étrendünkben is kerüljük a szélsőségeket, hiszen mind a túlzottan megerőltető mozgás, mint a szélsőséges diéták legalább olyan károsak lehetnek, mint akár a mozgásszegény életmód és a gyáripari élelmiszerek együttese. Ha tűző napon, kánikulában, nagy melegben vagyunk kénytelenek fizikai vagy akár ülőmunkát végezni, vagy akár magunk döntünk a fizikai aktivitás mellett, a meleg ellenére, akkor is jobban figyeljünk a folyadék és a sók pótlására. Ilyenkor gyakran nyugalmi állapotban is jobban izzadunk, mint máskor és a meleg vagy a nagy hőingadozás (hűtött járműből vagy zárt szobából a melegbe kimenni és fordítva, vagy hideg vízbe ugrani például) keringési rendszerünket is jobban megviseli. Ha eleve keringési problémáink vannak, főként kerüljük ilyenkor a megerőltető mozgást vagy bármilyen nehezebb, megterhelőbb tevékenységet, hosszabb, erősebb böjtöt.

(Forrás: Kevesebb só – elkerülhető kockázatok)