Őseink nemigen törődtek a szájápolással. Kr. előtt 2000 évvel a babilóniai ékírásokból megtudhatjuk, hogy foglalkoztak ugyan a fájó fogakkal, de babonaságból a fogat furkáló férgeknek tulajdonították a fájdalmat.

Ázsiában (a mai Pakisztán területén) találtak olyan 8000 éves csontvázakat, melyek vizsgálatakor kiderült, hogy kőhegyű fúróval megfúrták a beteg fogat, és gyógyítás céljából magvakat, gyógynövényeket tettek a lyukba. Később a borbélyok orvosolták – a fogak kihúzásával – a nagy fájdalommal járó betegséget. A XIX. század közepén jelentett megoldást az amalgámtömés sikeres alkalmazása, valamint a lábbal hajtott fúrógép feltalálása.

A XXI. század embere viszont az orvostudomány fejlődésének és a modern technológiáknak köszönhetően „élvezheti” mindazt a csodát, melyet a fogászat rohamos fejlődése tesz lehetővé. Ezeket a csodákat igen borsos áron adják. Sokan mentegetőznek fogorvosuknál azzal a kifogással, hogy ezeket a fogakat genetikailag örökölték, ezért szuvasodik, illetve a nők a terhességet említik fogaik rohamos romlásának fő forrásaként. A genetikai adottságok valóban sokat számítanak: meghatározzák fogaink színét, a szájban való elhelyezkedését, kopásállóságát, ami összefüggésben van a rágás erősségével. Ahhoz, hogy fogaink állapotát életünk végéig megőrizhessük, a tudatos szájápolás kialakítása, valamint a helyes táplálkozás, a rendszeres fogászati ellenőrzés adja a szilárd alapot. A fogászati kezelések – legyen az egy tömés, felragasztott (rögzített) fogszabályozó készülék vagy akár egy fogászati implantátum beültetése – élettartamát nagyban befolyásolja a helyes szájápolás.

Ön hányszor mos fogat naponta?

Találó mondás: „A szem a lélek tükre. A fogak, a száj a testé.” A száj higiéniája adja önbizalmunk, magabiztos megjelenésünk egy részét. Az egészséges fogú, ínyű ember bátran mosolyog, kommunikál. Munkahelyen, párkapcsolatban meghatározó az esztétikai megjelenés és a szájszag. Az ápolatlan, csúnya fogazat káros a pszichére, mert az ilyen emberek kevesebbet mosolyognak, így egyre visszahúzódóbbá válnak, és kevésbé lesznek sikeresek.

A magyar lakosság 7-8%-a – önbevallása szerint – soha nem, vagy csak alkalmanként mos fogat. Az emberek ötöde naponta csak egyszer, a fele pedig kétszer vesz a kezébe fogkefét, többségük pedig csak akkor megy fogorvoshoz, ha már fájdalmak gyötrik. A fogászati ellenőrzés alkalmával a ma embere meglepődik, hogy fogkő is van a szájában. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a fogkő, hogyan képződik a fogakon, és legfőképp azzal, hogy a lerakódása a fogakon megelőzhető.

Táplálkozás után – a helytelen fogmosási technika miatt – a fogainkon lévő ételmaradéknak csak egy részét távolítjuk el. Az ott maradt ételmaradék a fogakon, valamint az íny és fog találkozásánál lévő fognyaki részen lepedékké alakul. Ezen a lepedéken (melyet szaknyelven plakknak hívunk) megtapadnak a szájban lévő baktériumok. A fogfelszínhez tapadó lepedék a nyálból szervetlen ionokat köt meg, ezáltal egyre keményebbé válik, lassan elmeszesedik – így alakul ki a fogkő. Elég 2-3 alkalommal elmulasztott fogmosás az étkezések között, illetve az esti fogmosás kihagyása, és 48 óra után otthoni fogmosással már nem lehet eltávolítani a plakkot.

Figyelmeztető jelek, ha meg akarjuk őrizni fogainkat

Hetek, hónapok, évek alatt vastag, kemény réteg képződik a fognyaki részen, valamint az íny alatt. Ha a fogakon, illetve az íny alatti részeken képződött fogkövet nem távolítja el időben szakember, az íny nem tapad a fognyakhoz. A fog és az íny között kialakul egy zsebecske, amit szaknyelven tasaknak hívunk. A tasakban megváltozik a lepedék összetétele, felhalmozódnak az úgynevezett anaerob (oxigént nem kedvelő) baktériumok. Ezek toxinokat (méreganyagokat) termelnek. Ha a tartósan gyulladt fogínyt nem kezelik megfelelően, a toxinok okozta fertőzés a fog tartószöveteit támadja meg, és a fogak kilazulnak.

Intő jelek, melyekre oda kell figyelni: először az íny peremén piros csík húzódik, követve a fognyak ívét, majd egyre duzzadtabb lesz – fogmosáskor vérzik az íny –, sötét bordó színre vált, és a legvégén lilás, duzzadt, burjánzó ínyt látunk a szájban. A beteg íny szemmel látható tünetei mellé kellemetlen szájszag párosul, melyet a baktériumok többsége okoz, olyan illékony, kéntartalmú anyagokat termelve, mint például a kénhidrogén. A lepedék gyakran a nyelvet is vastagon borítja, és itt is megtalálhatók azok a baktériumok, melyek a fehérjetartalmú anyagok lebontása révén nagy mennyiségű kénhidrogént termelnek.

A folyamat az ápolási hiányosságok miatt visszafordíthatatlanná válik, és ez a fogak elvesztésével jár. A szájhigiénés tanácsadás a kezelés szükséges része, mivel gyógyult állapot kizárólag megfelelő szájápolási technikával és eszközökkel lehetséges.

Magyarországon nincs kultúrája a megfelelő szájápolásnak. Ezt ugyanúgy meg kell tanulni, mint az iskolában az írást, olvasást. Ki kell alakítani az emberekben a tudatos szájápolás igényét, és ebben igen nagy szerepe van a szájhigiénés tanácsadásnak, valamint az egészséges életmódra nevelésnek.

Barabás Edina
klinikai fogászati higiénikus
http://www.fogkocentrum.hu/