A szúnyogok a szép nyári napok elkerülhetetlen következményei. Valójában bosszantóak, de a szúnyogcsípést Európában veszélytelennek minősítik. Azonban a szúnyogcsípés allergiás reakciót válthat ki és bőrpírt, valamint duzzanatot okozhat.

Ki nem ismeri ezt? Kint ülnek egy szép nyári napon a kertben. Hirtelen szúrást éreznek a lábukon. Egy pillantás, és már tudják az okát: rovarcsípés, pontosabban mondva szúnyogcsípés. Önmagában ártalmatlan, de kellemetlen, mivel nagy viszketéssel jár. Noha egyes embereknél a csípésnek semmiféle egészségügyi következménye nincs, mégis orvosi jelentések szerint egyre többen panaszkodnak erős bőrpírra, duzzanatra, vagy csalánkiütésre. A szúnyogcsípés utáni bőrduzzanat önmagában azonban nem feltétlenül allergiás reakció jele. Ha a szúnyogcsípés légszomjat okoz, azonnal orvoshoz kell fordulni. Akkor is, ha a szúnyogcsípés a nyakon, szájon, vagy a szemen túl nagy duzzanatot okoz.

Miért csíp egyáltalán a szúnyog?

A szúnyogoknál csak a nőstények csípnek, míg a hím szúnyogok nektárral táplálkoznak. A nőstény szúnyognak vérre van szüksége a peték fejlődéséhez. E miatt ingen mohók a vérszívásban, ez egyfajta ösztön az élet megőrzésére. Tragikus módon egyáltalán nem vesszük észre, hogy éppen egy szúnyog csípett meg. Ugyanis a szúnyognak nem fullánkja, hanem ormánya van, amellyel vérünket szívja. Az ormánynak finom hullámos felülete van. A szúnyog apró vágásokkal nyitja fel a bőrt. Közvetlenül a bőr felnyitása után befecskendezi nyálát a nyílásba. Először is ez érzéstelenítést okoz, úgy hogy, már csak akkor vesszük észre a szúrást, ha a szúnyog befejezte támadását. Másrészt a szúnyog nyála segít a vér folyékonyan tartásába. A nyál nélkül a vér megalvadna és a szúnyog nem tudná felszívni. Alapjában véve ez a természet ügyes húzása. A nyál összetétele azonban problematikus lehet. A benne lévő fehérjék ugyanis allergiát, vagy egyéb reakciókat válthatnak ki.

A szervezet védekező-rendszere riadót fúj

A szúnyog nyála különböző fehérjékből áll, melyek különböző reakciókért felelősek. Először is testünk aktiválja a szervezet védekező mechanizmusát, hisztamint bocsát ki. Sok embernél bizonyos mennyiségű hisztaminnak allergiás reakciókat kiváltó hatása van. Duzzanatot, bőrpírt és viszketést okozhat. Azok, akik attól félnek, hogy valóban allergiások, haladéktalanul keressék fel a háziorvost. Az orvos ugyanis a vérben lévő ellenanyagok meglétét mérni tudja, és megállapíthatja, hogy fennáll-e allergia. Ez esetben ugyanis szúnyogcsípés esetén antihisztamint, vagy kortizont fog felhasználni a kezelésre. Jelenleg olyan hírek terjengenek, hogy a szúnyogcsípés heves reakciójáért a környezetszennyezés is felelőssé tehető. A szúnyogok a környezetszennyezés káros anyagait hordozhatják magukban, melyeket aztán vérszíváskor belejuttatnak az emberbe. Tudományosan ez az állítás még nem elfogadott.

Az izzadság és hő vonzza a szúnyogokat

Hogyan lehetséges az, hogy néhány embert ritkán, másokat gyakran megcsípnek a szúnyogok? Az az állítás, hogy a vér édessége felelős azért, hogy valakit megcsíp-e a szúnyog, tudományos szempontból kijelenthető, hogy ez babonaság. A szúnyogokat az izzadság szaga, valamint a testhőmérséklet vonzza. Különösen a test azon helyeit keresik fel, melyek vérellátása különösen jó. Ezen kívül a szúnyogok a test azon részeit keresik fel, melyek szőrtelenek, vagy szőrzettel csak kevéssé fedettek.

Szúnyogcsípés: mi a teendő?

Közvetlenül szúnyogcsípés után fertőtlenítsük a helyet. Ezáltal jelentősen csökkenthető egy esetleges gyulladás veszélye. Nagyon fontos: ne vakarjuk, akkor se, ha a viszketés rendkívül nagy. Ugyanis a vakarás helyén könnyen baktériumok hatolhatnak be a szervezetünkbe, melynek fertőzés lehet az eredménye. Duzzanat esetén segít, ha a csípés helyét hűtjük. Viszketés ellen és ennek megelőzésére számos terméket kínál az egészségügyi piac. Ügyeljünk arra, hogy az esti órákban olyan ruházatot hordjunk, mely elfedi bőrünket a szúnyogok elől és ezáltal jobban védett a szúnyogcsípéstől.

Lehet-e maláriát kapni?

A malária (régies nevén: váltóláz) az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett kórokozók által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő. A gyógyszereknek és a szúnyogriasztóknak köszönhetően a fejlett országokban a maláriás megbetegedés igen ritka, de a trópusokon továbbra is gyakori (az esetek 80-85%-a Afrika egyenlítői vidékein fordul elő, a többi leginkább Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában). Az innen érkező látogatók vagy hazatérő utazók azonban behurcolhatják a fertőzést és kisebb járványokat okozhatnak. A fertőzés átvihető beteg egyén által használt injekciós tű vagy fertőzött vér átömlesztése útján is. Évente kb. 350-500 millió megbetegedés történik, ezek közül a halálos kimenetelűek száma egymillió feletti, és csupán Afrikában az 5 éves kor alatti fertőzött gyermekek 25 százaléka hal bele a betegségbe. A nagy halálozási arány fő okai: az egyre nagyobb fokú gyógyszer-rezisztencia, illetve a szúnyogok ellenálló-képességének növekedése a rovarirtókkal szemben. A betegséget négy különböző Plasmodium nembe tartozó parazita egysejtű okozhatja: a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale, a Plasmodium malariae és a Plasmodium falciparum. A betegség az utóbbi típusú fertőzés esetén a legsúlyosabb lefolyású. Régen úgy gondolták, hogy kiváltó oka a mocsarak káros kigőzölgése (innen ered neve is: az olasz „mal aria” jelentése rossz levegő).

Hogyan terjed a malária?

Ha egy nőstény Anopheles szúnyog maláriás embert csíp meg, a felszívott vérrel együtt kórokozók jutnak a szervezetébe. Mivel csípéskor a szúnyogok nemcsak vért szívnak ki áldozatuk testéből, hanem nyálukat is befecskendezik, ezért a következő csípéssel a parazitákat a másik emberbe juttatják. Itt a kórokozók a vérárammal a májba jutnak és szaporodni kezdenek. A májsejteket megfertőzik és elpusztítják. Az átlagosan 2-4 hétig tartó érési folyamatot követően a kórokozók a májat elhagyják, és újra a véráramba kerülve elárasztják a beteg vörösvértestjeit. Itt tovább szaporodnak és a fertőzött sejteket szétrepesztik. A Plasmodium falciparum okozta malária esetén a vörösvértestek nagyobb százaléka fertőződik meg, és nagyobb mennyiségű vörösvértest esik szét egyszerre, ez okozza ennek a típusnak a súlyosabb lefolyását. Szövődmények kialakulásának esélye is P. falciparum fertőződés estén nagyobb. Az ember a parazita köztes gazdája, a szúnyog a végleges gazda. A fertőző szúnyogcsípés után általában 10-35 nappal később jelennek meg a tünetek. A lappangási idő változó, de legalább 6 nap. Malaria tropica (P. falciparum) esetében 1-4 hét, malaria tertiana (P. vivax) és quartana (P. malariae) esetén akár több év is lehet.

Mikor gyanakodjunk?

A malária fő tünete a láz, rendszerint (de nem feltétlenül) a típusos, hidegrázással járó lázroham. Kezdetben hőemelkedés, izomfájdalmak, fejfájás, hidegrázás, rossz közérzet a jellemző. Az első tünetek alapján – melyek 2-3 napig tartanak – gyakran influenzának vélik. A magas láz (41 °C körül) és a verejtékezés szabályos időközönkénti ismétlődése viszont már egyértelműen maláriára utal. A klasszikus tünetcsoportot egyéb panaszok kísérhetik, például fáradtság, fejfájás, szédülés, izom és ízületi fájdalmak, esetleg száraz köhögés és gastroenteralis panaszok: híg – akár koleraszerű – széklet, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi görcsök. A malária gyanúja a nyilvánvaló más ok nélkül fellépő, visszatérő hidegrázás és lázrohamok esetén merül fel (különösen, ha a beteg az elmúlt egy évben maláriával fertőzött vidéken járt és a lépe megnagyobbodott). A paraziták kimutatása a vérmintából megerősíti a diagnózist. Fontos, hogy meghatározzák a kórokozó plazmódium faját is, mivel a betegség várható lefolyása és lehetséges szövődményei a fajok szerint változnak. A kezelés a kórokozó típusán, valamint annak esetlege gyógyszerrezisztenciáján múlik. Hosszú időn keresztül az egyetlen terápiás szer a kínafa kérgéből nyert alkaloid, a kinin volt. Ez csak a vérben levő parazitákat képes elpusztítani, a test egyéb szöveteiben levőket nem. Használata mára visszaszorult. Napjainkban egy sor készítmény szolgál a malária gyógyítására. (Lásd ATC P01B) Gyógynövényként az egynyári üröm (Artemisia annua) hatásos még ellene.

(Forrás: Mückenstich mit Folgen, németből fordította: Koncz László, Malária)