A rosszul látó nem feketének, hanem foltosnak látja a betűket szemüveg nélkül, az egészséges szemű egyszínűnek és élesnek. Aki ismét jól akar látni és látástréningre adja a fejét, ezekkel a foltokkal is kezdenie kell valamit.

Játék a „foltos” betűkkel

Most épp egy szürke hályogos esetnél „jött be” ez a gyakorlat. Felolvastam neki egy erről szóló cikket, majd gyakorolni kezdtünk… (Jobb Látás Magazin – Better Eyesight Magazine – 1928. márc., 3-8. old. The period). Meglepődtem, hogy az idős hölgynek mekkora akaratereje és fantáziája van. Bal szemén már semmit sem lát, olyan kifejlett a hályog, a jobb oldal belövellt, de még tűrhetően lát vele. Ilyen esetekkel manapság nemigen lehet találkozni, mert „leszedetik” a hályogot, de a néni azt olvasta, hogy sokszor kialakulhat a másodlagos szürke hályog, amit nem szeretne (Az az igazság, és erről nem nagyon hallani, hogy a beültetett műanyag lencsére sok esetben rátapadnak a lerakódások).

Ezen kívül Mária néni fiatal kora óta erősen rövidlátó. Ezért olyan 10 cm-es távolságból kezdtünk gyakorolni a teszttáblával. Simán látta, hogy a nagyobb betűk milyen foltosak. Az volt a feladat, hogy játsszon velük. A szürkébb részeket képzelje olyan feketének, mint a feketék, azt is bemutattam neki, hogy a fekete részleteken belül vagy azok között ingázva hogyan segítse az egészséges nézési szokások kialakulását…

Nagyon ügyesen ráérzett, hogy érdemes egy parányi fekete pontot elképzelni, és azt gurítgatni szépen „csendesen” a betűben, semmit sem akarva a szürkébb részleteken, a fekete részletek között, vagy akár a fekete részeken belül. Azt mondta, hogy ez semmiség, mert odaképzeli a macskája fekete színét – és kész. Megpróbálta nyitott, csukott és eltakart szemmel, majdnem egyformán jól ment mindegyik. Ráadásul a fekete részletek még mozogtak is a betűkben, ami fontos illúzió, mert minden tréningezőnek tudni kell, hogy az álló tárgyak mozogni látszanak. (Az egész látást illúziónak is fel lehet fogni, l. korábbi cikkek)

Miért nem sikerül ugyanaz a másik szemmel is?

Nemsokára három méterről el tudta olvasni egy teljesen ismeretlen teszttábla három legnagyobb betűjét. A rossz szeménél azonban akadt egy kis gond. Nem sikerült semmi. Igen ötletesnek kell lenni ilyenkor, írja dr. Bates, hogy miként indítsuk be a képzeletet, mert ha nem éreznek rá a betegek az ilyen szokatlan dolgokra, akkor lassabb lehet a fejlődés. Ezen a vak szemen sokkal nagyobb a mentális blokk – próbáltam megértetni a tanítvánnyal –, azért nem működik a képzelet sem. Mire Mária néni elkezdett hüledezni, hogy az lehetetlen, mert ugyanazt az agyát használja mindkét szeménél, tehát nem érti, hogyan lehet olyan balga, hogy nem tudja elképzelni ugyanazokat a dolgokat a rossz szemén.

Nehéz volt megmagyarázni, hogy a rossz szeméhez tartozó agyi terület totális mentális stressz alatt van, ezért sokkal nehezebb oda is belepréselni a fekete színt, a fekete pontot, vagy akár a macskát. Mihelyt a pontos elképzelés beindítja a vak szemet és fokozatosan jobb lesz a tudati kép – mondaná dr. Bates –, annál jobb lesz a látás még vak szem esetén is. Először csak villanásnyit, majd idővel és szorgalmasan gyakorolva egyre többet lát. (Bár én annak is örülnék, ha kemény, kitartó munka után tartós javulás állna be.)

Ne akarja annyira!

Mivel Mária néni annyira akarta, hogy a vak szemén keresztül is elképzelje a betűkben lévő fekete részleteket, és nagyon akarja olvasni a betűket, nem jutottunk előbbre. „Ne akarjon semmit erősen, mert akkor azért nem sikerül” – küzdöttünk tovább a hagyományos gondolkodás ellen… „Csak lazán, Mária néni. Nem kell látni, nem kell ott olvasni semmit, csak elképzelni. Mintha csupán gondolkodna” – mondtam az idős hölgynek, akinek egyre jobban tetszett a „játék”.

Most már egy nagybetűs táblát tartott a kezében, és próbálta bűvölni a legnagyobb betűt, a „C”-t. Nemsokára elérte, hogy lazán nézze és csak képzelje, hogy ott egy „C” betű van. Még vagy 10 percbe került, mire a fejében ráérzett, hogy ha a betű egyik oldalán jár gondolatban, akkor a másik oldalára nem lehet gondolni. Ha a „C” betű másik oldalával van elfoglalva képzeletben, akkor az előző oldallal egyáltalán nem kell foglalkoznia…

Ezek után le kellett takarnia a még élő szemét egy pánttal, és a vak szeme előtt elkezdtem mozgatni egy nagy „E” betűt. Akkorát, mint a „C”, amit a jó szeműeknek 50 m-ről is látni kell. Még mindig semmi eredmény. Majd az volt a feladat, hogy 30-40 másodpercig elképzeli, hogy ott tartok egy „E” betűt, amelyen gondolatban ide-oda pásztázik, és mindig az a részlet a legfeketébb, ahova éppen néz képzeletben.

Négyből három: nem lehet véletlen

Amint letelt az idő, odapislantott, és ki kellett találni, hogy milyen irányba mutat az „E”. Az „E” betű, hivatalosan villa, mindig más és más irányban nyitott, ha forgatjuk… Csak pár másodpercig volt szabad „megnézni” a villát, majd azonnal visszacsukni a szemet, akkor is, ha nem látott semmit. Nem is látott. Többször váltva csinálta a feladatot, 40/2 ingázási arányban. 40 enyhe ingázás becsukott szemmel, és csak kettő nyitottal. Aztán eltakarta a szemmel is ugyanezt kellett tennie.

Tíz perc után már rá kellett mondania, hogy melyik állásban tudja legkönnyebben elképzelni a villát. Fel vagy le, jobbra vagy balra? Egy kis bátorításra azért szükség volt, mert a betegek nem merik kimondani, hogy csak a fejükben látnak valamit, és a hagyományos gondolkodás nem tűri az ilyen „nem logikus” dolgokat. A kemény győzködés, a hölgy nagyszerű fantáziája segített. Mária néni négyből három esetben eltalálta a valóságot, ami túlhaladja a véletlen határait, tehát el lehet fogadni. Azt már meg sem hallotta, amikor elmagyaráztam neki, hogy mindez azért van, mert tudat alatt már látta a villát, de annyira kis ideig, hogy nem tudatosodott benne… Az eltakart szem mögött viszont olyan nyugalom van, hogy az ember képes valahogy mégis emlékezni…

Amikor a tanító csodálkozik…

A hölgyet annyira felcsigázták az események, hogy megfogadta, szinte egész napját gyakorlatokkal fogja eltölteni. Dolgunk végeztével Mária néni eltette az erős szemüvegét. „Nem teszi fel?” – kérdeztem. „Tudja, én nem hordom a szemüveget, amióta olvastam a honlapot. Igaz, kissé nehéz volt idetalálni, meg a nevét kinézni a kapucsengőknél, de megoldottam”. Most már én hüledeztem, mert olyan természetesen mondta, mintha nem is tudná, hogy a szemüveg tartós levétele mekkora frászt okoz kicsi dioptriák esetében is, nem hogy erősnél. Az esetek túlnyomó többségében éppen azért nem lehet tartós a javulás, teljes a gyógyulás, mert nem tudják végleg elfelejteni a szemüveget. A szemüveg, a kontaktlencse rontja a látást, és a legrövidebb viselésük is újra előhozza a feszültséget, a mentális stresszt.

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
Tanácsadás

Szemwellness szombat 2010. okt. 16-án 10-16 óráig Budapesten, 12 éves kortól.
Jelentkezés: info @szemtorna.hu