Talán Önök is ismerik azt az életérzést, hogy a kutya se fekszik jó helyen, vagy legszívesebben földhöz vágnának valamit, esetleg meg is teszik. A düh az egyik legtermészetesebb érzelem, amelyet életünk során sokszor megtapasztalunk. A kutatások szerint, ha életünk során ránk törő dühnek szabad utat engedünk, a fékevesztett érzelem és indulatkitörés romboló hatással lehet nemcsak a kapcsolatainkra, hanem az egészségünkre is.

A düh lassítja a gyógyulást

Nem mindegy, hogy a haragunknak szabad utat engedünk, vagy megtanuljuk ésszerű határok közé szorítani. A Brain című brit tudományos folyóirat egyik cikke ugyanis azt állítja, hogy a magas vérnyomás és a stressz okozta egyéb tünetek megjelenése mellett a düh lassíthatja a sebek gyógyulását is. A dühre hajlamos emberek között négyszer gyakoribb volt a négy napon túl tartó sebgyógyulás, mint azoknál, akik képesek voltak haragjukat elfogadható keretek között tartani. Nem volt azonban különbség a „kicsit dühös” és a „nagyon dühös” emberek sebgyógyulási ideje között.

Düh akkor alakul ki bennünk, amikor valamilyen fájdalom ér bennünket. Ez egyaránt lehet pszichés és fizikai fájdalom is, és a szervezet természetes reakciója az indulati válasz: vagyis dühbe jövünk. Valódi agresszió azonban akkor társulhat a pillanatnyi indulat mellé, ha valamilyen gondolattársítással a fájdalom forrását, vagy okozóját fenyegetésként értékeljük.

Néha minden összejön

Erre nagyon egyszerű példa lehet, ha egy mögöttünk haladó ember véletlenül a sarkunkra lép. Első pillanatban dühbe gurulunk, ám az esetek jelentős százalékában úgy ítéljük meg, hogy az eset nem volt szándékos, így a pillanatnyi mérgünk szertefoszlik, és hátrafordulva már akár mosolyogva vagyunk képesek fogadni a „balesetet okozó” ember bocsánatkérését. Néha azonban a helyzet megítélése másként alakul. Talán azért, mert egyébként is haragszunk a mögöttünk haladó emberre, vagy emlékeztet valakire, akire haragszunk, vagy ez ma már az ötödik elszenvedett sérelem volt, ezért azt gondoljuk, hogy az illető szándékosan lépett a sarkunkra, s hiába a bocsánatkérés, nem fojtjuk vissza dühünket, hanem engedjük, hogy az kontrollálatlanul zúduljon az egyébként vétlen illetőre.

Ha kitör a vulkán

Az esetek egy részében valóban jogos a düh felélénkülése, de olykor egészen más okok miatt használjuk támadó eszközként ezt az érzelmet. Gyakori eset, amikor valaki váratlanul egy ártatlan megjegyzés vagy kérés miatt jön dühbe, esetleg azért, mert nem talál valamit, például az autó forgalmiját. Ám mindkét esetben egészen más okok lapulnak a háttérben. A megjegyzés mögött például lebecsülést, és támadást érzékel – „azt hiszi, hogy nem tudok főzni, esetleg az anyja főztjét még mindig jobban szereti”. A forgalmi eltűnésével kapcsolatban pedig esetleg azt feltételezi, hogy párja szándékosan hátráltatja indulását, mert nem akarja, hogy máshol, másokkal töltse el az idejét. Így történhet, hogy csip-csupnak tűnő ügyek miatt dühkitörések következhetnek be.

Ám a düh szabad kitörésének engedélyezése egy pillanatra sem a megfelelő konfliktuskezelési mód egy kapcsolaton belül. Főleg akkor nem, ha az engedi meg magának ezt, aki egyébként is fölényben van a másik felett, és ez lehet fizikai, pszichés illetve gazdasági fölény is. Ilyenkor a másik fél agressziót él át, még akkor is, ha párjának, szülőjének vagy testvérének nem ez volt a szándéka, „csak” dühös volt és ennek hangot adott.

De mi is történik ilyenkor valójában?

A dühroham érzelmi és idegrendszeri folyamatain kívül bonyolult vérkeringési és hormonális változások következhetnek be. Emellett nem kell intenzíven átélni a valós érzéseinket, hiszen saját sebezhetőségünk, kiszolgáltatottságunk, fájdalmunk átélése a gyengeség érzését kelti bennünk és ez kínos lehet számunkra. Ellenben ha felfortyanunk és hagyjuk, hogy a düh elborítsa az elménket, ha passzív hozzáállás helyett támadásba lendülünk, akkor a hatalom érzése jár át minket. Mindehhez más kellemes érzés is társulhat: a vélt igazság morális felsőbbséget biztosít és ez még erősebbé teheti a dühkitörést.

Az indulatkitörést elszenvedő fél mindeközben félelmet és megalázottságot él át, s minél gyakrabban éri ilyen jellegű támadás, annál hamarabb „kapitulál” vagyis adja be a derekát a vitában, vagy próbálja alázatos magatartással megelőzni a vulkán kitörését. Előfordulhat azonban, hogy egy szép napon, magyarázat nélkül kisétál a kapcsolatból.

A düh jót akar?

Gazdag Enikő pszichológus, párkapcsolati szakértő szerint a düh és a harag, mint érzelmek, aktiválhatják és irányíthatják a viselkedést, és rendszerint külső események váltják ki. Az érzelmek mozgósítják a vegetatív idegrendszert, gyorsabban ver a szív, piros lesz az arc stb. A düh olyan intenzív érzelem, amelyet testi válaszok kísérnek: különböző arckifejezések, összeszorított fog, érzelmi reakciók, cselekvési tendenciák, továbbá a helyzetről alkotott gondolatok.

A harag – és a félelem is – olyan intenzív érzelmi állapotot okoz, amelyekben megjelenik a felkészülés a cselekvésre, például küzdelemre vagy menekülésre.

A düh megértésében fontos tényező az, hogy amikor haragszunk, a harag tárgyának és a helyzetnek milyen jelentést tulajdonítunk, hiszen ettől függ a dühünk intenzitása. Párkapcsolatban például a fogkrémes tubus megnyomásának helye válóok is lehet, ha valaki úgy gondolja, hogy ez a másik hanyagságának a kézzelfogható jele, ráadásul nem figyel erre, holott tudja, hogy a partnernek fontos a rend. Lényeges tényező továbbá az is, hogy ha dühösek vagyunk, akadályt észlelünk, könnyebb kontrollálni a helyzetet, az indulatot, ha a megoldásra koncentrálunk. Ha azonban tehetetlennek érezzük magunkat, agresszívvá válunk.

Párkapcsolatban fontos érzelem a harag, azt jelzi, hogy vannak még komoly érzelmek a két fél között. Párterápiában ilyenkor mindig van a remény a párok együtt maradására.

Az elfojtott és a kirobbanó düh is árt

A szabadjára engedett és az elfojtott düh is megemeli a vérnyomást, árt a szívnek. Előfordul, hogy nem akarjuk, mások lássák a dühünket, ezért elfojtjuk, meggátoljuk egy ideig a kitörést, vagy egyáltalán nem tudjuk kiadni magunkból gátlásaink miatt, vagy nem merjük kiadni. Tartunk valamitől: pl. állásunk vagy partnerünk elvesztésétől, túlerejétől. Belülről azonban továbbra is dolgozik bennünk a harag – esetleg csak később, másoktól elzárva adjuk ki vagy nem a célszemélyen vezetjük le. Bár a harag kimutatása is veszélyes lehet, a kutatások azt igazolták, hogy a szív és érrendszeri betegségek gyakrabban fordulnak elő és súlyosabbá válhatnak azoknál, akik elfojtják az indulataikat.

A düh akár elfojtjuk, akár kiengedjük, az egész szervezetünkre hat: immunrendszerünkre, szív- és érrendszerre, a vegetatív idegrendszerre is. Ettől érezzük úgy, hogy összeszorul a gyomrunk. Heves fejfájást, sőt agyvérzést is okozhat. Egyes agyterületek is aktívabbak ilyenkor. Az üss vagy menekülj vészhelyzet az egész szervezetünket megviseli. Korábban amíg a természetben éltünk ez megmenthette az életünket. Bár a civilizált társadalom viszont másként értékeli ezt, az ösztönök, a szervezet működése az idők során keveset változott. Bár ma már ritkán vagyunk valódi veszélyhelyzetben, mint elődeink, ma is sok eseményt, gesztust hasonlóan élhetünk meg és egyénenként, helyzetenként változik, ki mit érez támadásnak.

Ha érdekli a téma, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

A 10 legjobb bosszúságölő módszer