A felmérések szerint a megfelelően tájékoztatott, felvilágosult gyerekek kevésbé esnek áldozatuk szexuális támadásoknak, és felnőttként is sokkal természetesebben kezelik a témát. Kevésbé lesznek komplexusaik, és a promiszkuitásra is kevésbé hajlanak. Hogyan beszéljünk a gyereknek a szexről és mit mondjunk el neki, hogy egészséges felnőtté váljon?

Ha nem mondjuk el, maga fedezi fel

Ha a szülő nem beszél a gyereknek a szexualitásról, akkor a gyerek jó eséllyel maga fedezi fel a testét, esetleg társait is bevonja a játékokba, vagy könnyen válik aberrált felnőttek áldozatává. Ezért is fontos, hogy a szülő megfelelő keretek közt informálja gyermekét a szexualitás témájáról és a helyes viselkedésre megtanítsa. Az sem mindegy azonban, mennyit mondunk el a gyereknek és milyen formában. Néhány szülő beleesik abba a hibába, hogy a kíváncsi gyereknek túl sokat mond el, vagy nem megfelelő stílusban, vagy éppen elhallgat előle fontos információt. A kellő tájékoztatás hiányában előfordulhat, hogy a gyerek valóban társaihoz fordul, akik – főleg kisebb korban – szintén lehetnek félreinformáltak vagy éppen „szabadabban neveltek”. A szexualitással kapcsolatos információ hiánya azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyerekek egymás közt nem tesznek felfedezéseket – főleg a nemi érettség küszöbén – amikor már a pubertással együtt a libidó is felébred, így a tinédzser korba érve esetleg promiszkuitásba torkollik a kíváncsiságuk vagy felelőtlen viselkedésük miatt bajba kerülhetnek.

Könnyen válik áldozattá

A molesztálások száma egyre nő. Sok gyerekre otthon nem felügyel senki, vagy az utcán könnyen szóba áll bárkivel. Sajnos sok esetben éppen otthon éri a gyerekeket támadás, olyan felnőttek részéről, akiket ismernek és akikben megbíznak. Néhány gyerek olyan légkörben nő fel, ahol nap mint nap ki van téve a szülők helytelen vagy túl szabados viselkedési mintáinak, a médiából áradó információnak, vagy éppen olyan felügyelőre bízzák, akire nem kéne. Könnyen molesztálás áldozataivá válhatnak, ha problémás szexuális viselkedésű idősebb társak vagy felnőttek úgy gondolják, majd ők megtanítják a gyereket a szexre, kihasználva a gyerek tájékozatlanságát. A tudatlan gyerek könnyebben enged a tiltott játékoknak, hiszen nem tudja, hogy azt nem szabad, nincsenek még gátlásai esetleg kíváncsi is. A molesztált vagy szexuálisan frusztrált gyerekek gyakran problémás viselkedést is mutatnak és társaikon vezetik le az őket érő feszültséget. Sok gyerek nem mer vagy nem is tud beszélni az őt ért támadásról, mert nincsenek rá szavai vagy megfenyegették. Ám a feszültség és a szégyenérzet benne marad. Az áldozatból könnyen elkövető is válhat, így létrejön egy ördögi kör. Jobb, ha beszélünk a gyereknek arról, hogy léteznek rossz emberek, mert így megelőzhetjük a tragédiát. Ha a gyerek tud arról, mit szabad megengednie és mit nem, nem bízik meg vakon bárkiben és nem áll szóba idegenekkel, azzal már jelentősen csökkentjük a kockázatot. Mondjuk el a gyereknek, hogy vannak olyan emberek, akik sajnos nem jók, és hogy ne engedje, hogy bárki megérintse illetlen helyen – anya és apa egészséges esetben kivétel, valamint az orvos, szülői felügyelet mellett. Szűrjük meg, hogy kivel találkozhat a gyerek, amíg csak tudjuk és amennyire lehetséges. Válasszuk meg odafigyelően, hogy ki vigyázhat rá, amikor mi nem tudunk vele lenni. Tini korban ezt sajnos egyre bonyolultabb lehet ma már megoldani, a különórák és a gyerekek szabadság iránti vágya miatt is.

Én is megmutatom az enyémet, ha te is a tiédet!

Az óvodában, iskolában a társak bizony egymást is „felvilágosítják” és még nem veszik figyelembe, hogy egyes családokban más viselkedési formákat tartanak elfogadottnak. Néhány szülő szabadabban kezeli a témát, míg mások szigorúbbak, ám a gyerekek legtöbbször csak őszinték, és amit tudnak, úgy gondolják tovább is kell adniuk. Ezért aztán beavatják társaikat – mint cinkosokat – abba, amit megtudtak, vagy felfedeztek, esetleg ki is akarják próbálni társaikon. „Én is megmutatom az enyémet, ha te is a tiédet!” – ugye ismerős mondat gyerekektől. Gyakran elhangzik ez a mondat kicsik szájából, főleg ovis, kisiskolás korban, amikor még így akarják meglesni az ellenkező nemet. Ez azonban legtöbbször még nem valódi szexuális érdeklődés jele, csupán kíváncsiság, még akkor is, ha meg akarják érinteni a másik nemi szervét. Főleg azoknál a gyerekeknél gyakori, akiknek nincs ellenkező nemű és korban közel álló testvérük, unokatestvérük és a szülőktől se kapnak igazán információt, vagy nem láthatják meztelenül a szülőket. Tanítsuk meg arra, hogy ez nem helyes, és nem szabad mutogatniuk a nemi szerveiket egy bizonyos kor után még a hasonló korú társaiknak sem.

A média és a felnőtt magazinok, könyvek

Az információkat azonban legtöbbször több forrásból csipkedik össze: szülőktől, társaiktól, nagyobb testvérektől és a médiából, de még nem tudnak különbséget tenni helyes és helytelen ismeret között. Előfordulhat, hogy belepillantanak erotikus filmekbe, szexuális témájú könyvekbe és felfedezéseiket mindjárt meg is akarják osztani barátjukkal. Néha otthon a barátoknak is megmutatják a felfedezett információforrást. Ezek azonban eltorzíthatják a gyerek felfogását, ismereteit, normáit és sajnos ezt adják tovább. Zárjuk el a felnőtt tartalmú könyveket és videókat a lakásban, vagy tegyük olyan helyre, ahol a gyerek nem talál rá. Interneten és a médiában pedig ne hagyjuk olyan helyen barangolni őket, ahol nem gyereknek való tartalmakat találhatnak. Adjuk át neki az információt korrekt formában, hogy egészséges felnőtt váljék belőle. A szexvideók és könyvek és média nem pótolják a szexuális nevelést. Ha kiderül, hogy mégis látott ilyet, vagy hallott róla, kérdezzük ki, kitől és mit tudott meg. Amennyire lehet, tegyük helyre az inkorrekt információt, beszélgessünk el vele az értékekről.

A biológián túl

Amikor már elég nagy a gyerek ahhoz, hogy megértse, a pubertás kezdetén, beszéljünk a szexuális aktivitás kockázatairól is, a szexuális úton terjedő betegségekről, terhességről, a nemi szervek működéséről: erekcióról, éjszakai magömlésről és a női ciklusról, védekezésről. Ez azonban még nem minden, hiszen emberek vagyunk és a szexualitásunk nem csak biológiai funkció. Beszéljünk a szóbeli kifejezésről, a morális oldalról is. Ne csak a tudományos, testi, biológiai részét tanítsuk meg a szexualitásnak, hanem beszéljünk az érzelmekről és a romantikáról is. Mondjuk el neki, hogy ez nem csupán egy fizikai aktus, hanem ennél többről van szó. Fontos az őszinteség, de legtöbb tini még akkor se feltétlenül fog beszámolni az első együttlétről a szüleinek, ha jó és bizalmas viszonyban van velük. Ennek ideje ma egyre korábbra tevődik és a szülő nem igazán tud sokszor beleszólni, de arról beszélhet, hogy ez lehet szép és kellemetlen élmény is. Beszéljünk a lelki háttérről is a kamasz korú gyerekkel.

(Forrás: Teach your kids about sex, Talking about the birds and the bees, angolból fordította G. Á.)