Tudják, hány évvel ezelőtt dolgozta ki dr. Bates a következő betegségek tökéletes gyógymódját? Pontosan 100! A szemészeknek, az iskolákat fenntartóknak persze addig is nagyon fontos volt a megelőzés, de tévesen csak a fizika, az optika törvényeiből indultak ki. És ma?

A szemészeti eszközöket még ma is a fényképezőgép működéséhez igazítják, óriási félreértéseket okozva ezzel, mert a tévedés azt feltételezi, hogy látószervünk csupán egy masina. Ezek szerint a fókusztávolságot a helyére teszik lencsékkel, és máris minden rendben: a látás újra éles, a szem kevésbé romlik tovább, és mást sajnos úgysem lehet tenni, mert a bajok gyökere kizárólag az öröklöttség, meg a kor előrehaladtáé. Tévesen még ma is úgy gondolják, hogy 30 centis az olvasási távolság, a nagy ablakok az iskolában nélkülözhetetlenek, a fény, a lámpák fényerejének szigorú meghatározása megelőzi, csökkenti a szemek romlását stb. Ha ehhez hozzávesszük a modern téveszméket, hogy a tv, a számítógép rontja a látást, meg hogy a szemüveget örökre kéne hordani, akkor jól megvagyunk a forradalmi szemészet kikiáltásának centenáriumán. Igen, dr. Bates 1911-ben jócskán leizzasztotta a tradicionális szemészetet. Így írt az iskolában aratott sikeréről:

1903-ban 1500 iskolás szemét vizsgáltam Grand Forksban, New Dacotában, a 12 000 lakosú városkában. Úgy találtam, hogy a gyerekek 6%-a rövidlátó. Tanácsomra Snellen látásteszt táblát helyzetek el minden tanteremben azzal a céllal, hogy rendszeresen alkalmazzák. Az eredmények annyira biztatóak voltak, hogy a módszert még nyolc éven át folytatták és jelenleg is folyamatban van. 1910-ben 2 000 gyerek közül már csak 1% volt rövidlátó. (New York Medical Journal, 1911. július, 237-238. o.)

A gyógymód ismert?

Az iskolai látásproblémákat annyira fontosnak tartotta, hogy megfigyeléseit újra és újra kipróbálta. A dolog működött, és egyetlen kivétel sem volt (Pl. New York, 10 000 diák megfigyelése.). Még azt az utópiának tűnő hipotézisét is papírra vetette, miszerint, idézem: „az iskolás rövidlátás okait felfedeztük. A gyógymód ma már ismert, és úgy vélem, hogy idővel egyetlen gyereket sem látnak majd szemüvegben”. (Jobb Látásért Magazin – Better Eyesight Magazine, 1928. dec., 9. o.). A fenti magazin minden augusztusi számát csak erre a témára fókuszálta, ami jól mutatja, hogy az egészségvédelem mennyire lényeges volt számára…

1997-ben nekiláttunk kipróbálni, hogyan is működik a dolog nálunk. Főleg a nyírségi iskolákat pályáztattuk, és 60 óvoda, iskola és gimnázium jelentkezett elsőre, ami 10 000 diákot jelentett, beleértve egy-két fővárosit is. Először nagy volt a lelkesedés, de aztán érdektelenségbe fulladt az egész, mint annyi más jó iskolai program. Akkor még nem rendezte a pedagógusi fizetéseket a kormány, és valóban rettenetes volt a túlterhelés. A programtól meg egyetlen fillérre sem számíthattak a tanárok.

„… a tanulók látása nem romlott…”

Az Egészséges Látást Megőrző Iskolai Program így is bebizonyította, hogy azokban az osztályokban, ahol a kitett táblákat rendszeresen olvasgatták, egyetlen új szemüveges sem volt. Ahol pedig többet akartak, egy kis plusz ráfordítással lehetővé vált, hogy a szemüvegesek is bekapcsolódjanak, és a tanárok látása is fejlődjön. A nagykőrösi írott média így számolt be június 18-án: „…dr. Kovács Zsigmond, az ÁNTSZ főorvosa lapunknak elmondta: a szemtorna gyakorlatok első kontrolleredményei igen biztatóak… Önmagában már az is nagyon figyelemre méltó, hogy összességében a tanulók látása nem romlott, ellentétben azokkal, akik még nem kapcsolódtak be a foglalkozásokba”.

Azzal külön érdemes volna foglalkozni, hogyan emeli a módszer a tanulás színvonalát, miként javulnak az ún. díszes problémák és a komolyabb magatartás zavarok is.

Ma sem kell mást tenni az érdeklődő iskoláknak a még mindig térítés nélkül megrendelhető program alkalmazásáért, mint az e-mailben megkapott látástesztet fixen kitenni az iskolatábla mellé, ahol mindenki jól láthatja a padjából. Az a lényeg, hogy a nebulók mindennap elolvassák a helyükről addig a sorig, amíg látják. Két szemmel, majd külön is. Aki hátul ül, nyilván csak a nagyobb sorokig jut el, az előrébb ülők akár az egész táblát jól látják… Ha délután is bent maradnak, illik megismételni az egészet. Kisebb osztályokban a tanító néni olvastatja a diákokat, a nagyobb osztályokban pedig mindenki saját kontójára dolgozik a szemészeti 1×1-gyel. A mindössze 1-1 percig tartó feladat nem hátráltatja az órai munkát.

Az agyunk „veszi a lapot”

A hatásmechanizmust mai gondolkodással nehéz megmagyarázni, pedig milyen egyszerű! A gyerekek – és persze mi is – csak azt láthatjuk élesen, amit megszoktunk, szeretünk, és élesen el is tudunk képzelni. Mivel a táblázat egész nap kint van a falon, az agy jól „veszi a lapot”, a gyerekek már kívülről fújják az egészet, és csupán ez megtartja a helyes nézési szokásokat. Akinek rossz a szeme, az is fejlődhet, de ha utána visszarakja a szemüveget, nem sokat ér az egész. A fentiek miatt inkább az egészséges látás megőrzéséről szólna a program, de kérésre elmagyaráztuk az egészet a biológia tanároknak, az egészségügyi személyzetnek, és a program máris a szemüvegesek segítségére sietett. Többen ezzel a természetes módszerrel kezdték meg a szemüveg félretételét, és értek el komoly javulást. Meglepő, hogy a jó szeműek akár extra látásra is szert tehettek, mert kíváncsiak voltak a táblára a szünetekben, vagy versenyezgettek, hogy ki látja messzebbről a betűket. Hiteles adatok bizonyítják, hogy pár hónap alatt a normális látás háromszorosát is elérték.

Persze felvetődik a kérdés, hogy ha kívülről ismerik a teszttáblát, akkor mi van. Semmi. Az 1×1-et is kívülről tudják, mégsem tiltakozik senki. A látás is így működik… tanult képességről van szó, az állandó szinten tartásához elengedhetetlen a vizuális 1×1.

A módszer tehát jól vizsgázott a XX. sz. végén is, talán elsőre a világon, pedig egyre-másra találták fel az egészséges nézési szokásokat gyilkoló találmányokat. A tv-re, számítógépre, írásvetítőre, laptopra, e-bookra gondolok. Meg az olcsó szemüvegek miriádjára és egyéb korszerű tüneti kezelésekre, mint a lézeres beavatkozás, a szürkehályog-műtétek, kontaktlencsék. Ha ennyit áldoztak volna dr. Bates korszakalkotó módszerére, hol is tarthatnánk a látásproblémák tényleges gyógyulásának útján? A szembajok száma minden beavatkozás ellenére nő, az objektív gyógyulási lehetőséget valahogy mégsem ajánlják. Álláspontom szerint azért, mert a szemészeti mérések figyelmen kívül hagyják a látás lényegét, ami a tudatunk terméke. Nem kellene ennek így lennie.

Nem kerül semmibe, de használ!

A fentiek értelmében bátran ajánlom, hogy a látástesztek alkalmazását próbálják ki a családok, az iskolák. Minden család szerezzen be egyet, mondja számtalanszor Bates doktor. Tegyenek ki egyet a lakásban, hívják fel a gyerek osztályfőnökének figyelmét az iskolai alkalmazás lehetőségére, és kezdjenek dolgozni ezerrel. Otthon napi 5 percet olvasgassanak munka előtt, az iskolák meg napi 2×1 percet foglalkozzanak a teszttel pontosan úgy, ahogy leírtam.

Hol van manapság olyan egészségügyi vagy iskolás program, amely sem az intézménynek, sem a fenntartónak egyetlen fillérjébe sem kerül?

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
Tanácsadás