A fotoszenzibilitás kifejezés a fény hatására kialakuló, szokásostól eltérő bőrreakciókat jelenti, melyek egyéntől függően széles határok között változhatnak. Nemcsak a napfény, hanem a mesterséges ultraibolya sugárzás – a szolárium, szúnyogriasztó kerti lámpák fénye – is létrehozhat ilyen bőrreakciót. A bőr színe nem meghatározó az érintettség szempontjából, a reakciók megjelenhetnek fehér és színes bőrű személyeknél egyaránt, de a kimondottan fehér bőrűek hajlamosabbak a fotoreakciókra.

Okok

Előfordulhatnak keresztreakciók, vagyis egy adott hatóanyaggal szembeni fotoszenzitivitás (fényérzékenység) más olyan szerrel szemben is érzékennyé teheti a beteget, ami korábban nem váltott ki reakciót nála.

Fotoreakciót (fényre kialakuló reakciót) a bőrről felszívódott, vagy keringésben megjelenő hatóanyag, vagy annak anyagcsereterméke okozhat. Gyakran a külső anyagok, vegyszerek, kozmetikumok, és a szájon át bekerült vagy a szervezetben keletkezett anyagok, valamint a fény együttes hatására alakul ki a kiütés. A fénykiütésért felelős különféle anyagok elnyelik a fénysugarakat.

Májbetegségek, májkárosító szerek, anyagcserezavarok és veleszületett eltérések is állhatnak a fényérzékenység hátterében.

Fényérzékenységet okozó anyagokkal mindennapi életünk során számtalanszor találkozunk. Megtalálhatók dezodorokban, antibakteriális hatású szappanokban, mesterséges édesítőszerekben, szintetikus és természetes alapanyagú textíliákban egyaránt. Ezeken kívül fényérzékenységet okozhatnak még a következő anyagok is: kőszénkátrány, egyes festékek, növényekből kinyert furokumarin és kumarin nevű anyag, melyeket pl. a bergamott- és citrusolajhoz is felhasználnak, altató- és nyugtatószerek, szulfonamidok, néhány antibiotikum, hormontartalmú készítmények, fogamzásgátlók.

A fényérzékenység akut hatásai közé tartozik a napégéshez hasonló bőrelváltozás, égő érzés a szemben, csalánkiütés, bőrpír, ekcémaszerű bőrelváltozás viszketéssel, duzzanattal, nedvedzéssel és hámlással. A krónikus hatások közé tartozik a bőr korai öregedése, az allergiás bőrreakciókra való fokozott hajlam, szürke hályog, érkárosodások, a bőr immunrendszerének károsodása és a bőrrák.

Fototoxicitás és fotoallergia

A fényre kialakult reakció toxikus vagy allergiás jellegű is lehet. A fototoxicitás jóval gyakoribb, mint a fotoallergia.

A fototoxikus reakciók közé soroljuk a napozást követő fokozott reakciót (dermatitis solaris) és a kémiai fényérzékenységet okozó anyagok által létrehozott reakciókat egyaránt. Rendszerint késleltetetten megjelenő eritéma, ödéma, majd hiperpigmentáció és hámlás jellemzi. A fototoxikus reakciók a fotoszenzibilizáló szerrel való első találkozáskor is megjelenhetnek.

A toxikus fényreakciót a fény UVA- és UVB-tartományának sugarai okozzák. A fototoxikus reakció során a kiváltó (fényérzékenységet okozó) anyag az UV-fényből energiát vesz fel, ami a bőrben felszabadulva sejtkárosodást okoz. Ez a típusú fénykiütés mindenkinél kialakul, ha elegendő mennyiségű fényérzékenyítő anyaggal kerül kapcsolatba, és károsító hullámhosszúságú fénnyel találkozik. A fénykiütésért felelős különféle anyagok elnyelik a fénysugarakat.

A toxikus fénykiütés a napégéshez hasonlít, bár nem szükséges hozzá intenzív és erős napsütés. A fénynek kitett helyeken (homlok, arc, karok) vörös, éles határú, gyulladt területek keletkeznek. Duzzanat, csalánkiütés, esetleg hólyagok is kialakulhatnak, a gyulladás lezajlása után barna pigmentáció marad vissza.

Gyakran a napsütésben végzett konyhakerti munka után jelentkezik ez a bőrbetegség. A fészkesvirágú krizantém, őszirózsa, dália, napraforgó, az ernyősvirágú csoport tagjai, petrezselyem, sárgarépa, pasztinák, ánizs, kömény, továbbá a citrusfélék okozhatnak bőrgyulladást.

A valódi fotoallergiás reakciók jóval ritkábbak, és általában helyi kezelés hatására jelentkeznek (lényegében kontakt dermatitisnek felelnek meg). Olyan hiperszenzitivitási reakciók, melynek során a reakciót kiváltó anyag a bőrben lévő valamely fehérjével UV-fény hatására kölcsönhatásba lép, szerkezete megváltozik, immunogén komplex jön létre, ami ellenanyag képződést idéz elő a bőrben. A beteg számára gyakran csak a napsütéses időszakban derül ki, hogy egyes (korábban is szedett) gyógyszerek, kozmetikumok vagy tápanyagok a bőrt fokozottan fényérzékennyé tették.

A fotoallergia során ekcémához hasonló, heveny, viszkető, esetleg nedvedző bőrgyulladás alakul ki. A kiütés nemcsak a fénnyel való érintkezés helyén jelenik meg, hanem a test egyéb pontjain is (pl. az áll alatt és a fülek mögött). A reakciók ismételt fényhatás esetén rendszerint egyre erősebbek lesznek.

Fotoallergiát leggyakrabban egyes parfümök hatóanyagai, szantálfaolajat, illetve bergamottolajat tartalmazó készítmények, helyileg és belsőleg alkalmazott gyógyszerek, valamint ibuprofent és naproxent tartalmazó kenőcsök okozhatnak.

A fényallergia meglétét bizonyíthatja a bőrpróbák és fénybesugárzással kombinált próbák elvégzése, a gyanúba fogott gyógyszerek és egyéb készítmények (kozmetikumok) elhagyása, valamint a gyógyszer vagy hatóanyag bevétele a tünetek provokálása céljából.

Az üvegfelület (pl. autóban vagy ablak mellett) az UV-B sugárzást kiszűri, de az UV-A-t átereszti, emiatt ott sincs védve az erre érzékeny bőrfelület. A testet fedő ruházat is csak akkor megfelelő a súlyosan fényérzékeny betegnek, ha az tényleg nem ereszti át az UV-sugarakat (speciális UV-szűrő anyaggal impregnáltak).

A fényérzékenység kezelése

A megelőzés kulcsa, hogy az érzékeny egyének kerüljék a fényhatásokat.

Súlyos napfény okozta csalánkiütés esetén a napfény teljes elkerülése lenne a célszerű (a normál napvédő krémek és a vékony ruházat nem sokat segítenek), valamint fényterápiával hozzá kell szoktatni a bőrt a fokozatos napfényhez.

A fényérzékeny betegnek olyan, patikában beszerezhető fényvédő készítményeket kell használnia, melyeknek UV-A-szűrő hatása is megfelelő. A lejárt szavatossági idejű készítmények már lebomlott hatóanyagai nem védenek, ezért ne használjuk el őket. A régi krémek (naptejek, arckrémek, testápolók) tartalmazhatnak elbomlott és ezért bőrre ártalmassá vált anyagokat. A napvédő készítményeket nem akkor kell felvinni a bőrre, amikor napra megyünk, hanem legalább 30 perccel előbb, mert csak így tudják kifejteni tényleges fényvédő hatásukat.

Az erős viszketést csillapítani lehet antihisztamin tartalmú krémekkel, melyeket az orvos ír fel, de a bőr ettől még kipirosodhat a napon. A tünetek elmulasztásában a helyi kortikoid kezelés is sokat segít.

Egyes fényérzékeny betegeknél a tévénézés sem ajánlott, és vannak olyan lézerkezelések, amelyek szintén nem alkalmazhatók napallergiásoknál, (attól függ, hogy milyen hullámhosszú fényre érzékeny a beteg).

(Forrás: www.allergiainfo.hu)