Mint oly sok más területen, a látás javításában is könnyebben érünk el eredményt a gyerekeknél, mint felnőtt korban. Ha rosszul beidegződött szokásaikat sikerül megváltoztatni, állandósíthatjuk a látástréning alatt tapasztalható átmeneti javulást, sok türelemmel véglegesen „sassá” tehetjük őket.

Ha becsukott szemmel vagy eltakart szemmel gyakorlunk, fontos, hogy az eltakarással töltött másodpercek (5, 10 15 vagy akár 40 másodperc, ha ingázva csináljuk, akkor ugyanennyi inga) után csak egyetlen pillanatra nézzen a gyakorló a betűre vagy a sorra, és szinte azonnal visszacsukja a szemét, hogy elkerüljük a bámulást. Lehet a felső törzzsel billegni, ha széken ülünk, vagy csak a fejet mozgatva végezni a munkát. Ha asztalra könyökölve, szemet eltakarva és ingázva csináljuk dolgunkat az asztalon lévő teszttel, kényelmes, kombinált hatású gyakorlatot kapunk (szemeltakarás, ingázás, olvasási-nézési gyakorlat egyszerre.)

Bízzunk a gyerek fantáziájában

Nagyon fontos volna, hogy a teszt ábráit könnyedén képzeljük el. Semmit ne akarjunk látni, semmit se akarjunk fókuszálni, olvasni. Többször írtam, hogy a fejünkben felidézett élményeket, a teszttáblaképet, betűket nem látni kell, hanem inkább csak rágondolni. Ne agyaljon a gyerek a kép formáján, színén, méretén, távolságán. Bízzuk a fantáziára az egészet. Ahogy fejlődik a „belső látás”, úgy fognak pontosabb alakot ölteni ezek az „poroszos, fizikális, optikai” adatok is, de mindig a fejünkben, soha nem a szemünkben. A fejünkben lévő mentális fókusz, élettani optika sokkal fontosabb, mint a szem fókusza, A kifejezés teljesen új, az orvosok nem ismerik, pedig ezek nevelése fejleszti a látást és tartja meg helyesen a szemgolyó méretét, ha csak a szemgolyó nem lesz a szemüveg áldozata…

Akinek egyáltalán nem megy a teszttáblákkal való gyakorlás, az tárgyakon, bútorokon, házakon, fákon, ablakokon gyakoroljon. De babákon, kártyával vagy Kindertojás figurával is ugyanolyan jó lesz az eredmény. Az a lényeg, hogy a gyerek szeresse a tárgyat, figurát, ismerős legyen neki.

Mindaddig két szemmel gyakorlunk egyszerre, míg jó eredményeink nem lesznek – kivéve, ha két szemmel tökéletesen látnak –, és csak azután kerül sor a külön-külön szemes gyakorlatra. Ekkor a másik szemet valamivel eltakarjuk.

Rajzolás, tévé, számítógép

A rajzolás nagyon klassz gyakorlat, különösen távollátó és kancsal gyerekek esetén. Először az „orrával” írja a gyerek a köröket, a házakat, majd fokozatosan rendeződik a helyzet. Később a karikák határára kisebb karikákat is tud rajzolni, tehát virágszirmokat a virágra, de a körön belülre is lehet karikákat rajzoltatni, amint belülről érintik a nagy kört. Jó játék, ha előveszünk egy térképet, és a folyók mentén végighúz valamit a gyerek, vagy épp a Balatont rajzoltatjuk körbe vele. Szépen, fokozatosan fejlődik a képesség, végül sikerül a feladat és egyenesedik a szem. Ha tompa látásról van szó, vagy más okból csak az egyik szem érintett, akkor persze egy szemmel gyakoroljunk. Színtévesztésnél nagyon be szokott jönni a színes gombolyag, a színes ceruzák, amelyeket színárnyalatok szerint egymás mellé kell rakni stb.

Álláspontom szerint tévedés, hogy a tévé és a számítógép rontaná a látást. Ha figyelembe vesszük a rossz látás kialakulásának batesi okait, beláthatjuk, hogy a civilizációs ártalmak mindaddig akadályozzák a szem szabad mozgását, míg nem teszünk ellene látástréninggel… Mivel a tv-ben, a laptopon „bámulni való” dolgok vannak, hát a gyerek rossz nézési szokásokkal folytatja az iskolában beidegzett helytelen nézési szokásait és ezért romlik a szem, ill. erősödik a szemüveg. Ha a helyes nézési szokás megmarad vagy preventíve kezelik (például az egész osztály szemét a megelőző programmal), nincs az a tv, számítógép, ami kifogna a látáson.

Gyógyító napfény, sok türelem

Legyünk sokat a levegőn napszemüveg és simléderes sapka nélkül. A szem állandó mozgást igényel, ehhez a szabadban történő mozgás, az állandó napfény „használata” elengedhetetlen. Minden sport, bicajozás, mozgás csak gyógyítja a látást, ilyenkor azonnal vegyük le a gyerekről a szemüveget és hagyjuk a szemet szabadon, ez nagyszerű megkönnyebbülést jelent. Ha nem vagyunk hívei a látástréningnek, akkor is nagyon hasznos, ha a szem legalább egy kicsit szabadon van. Akik komolyan be akarják építeni a látástréninget a gyerekük életébe, napozzanak pár percet már februártól behunyt szemmel. Utána sokkal jobban fognak látni, egyben megszűnik a fényérzékenység, a könnyezés, és a Nap egyéb gyógyító hatása is jobban érvényesül. Ha már edzett a gyerek, ne tegyük fel a napsapkát, fél órákat, órákat, vagy akár egész nap legyünk a szabadban, és előbb-utóbb javul a gyerek látása. (Ha nincs nap, akkor az eget kell nézni pislogva.)

Persze ez a szelíd módszer a gyerekeknél általában hosszú időt vesz igénybe, de mindig vannak „gyors reagálású” szemek, amelyek már az első próbálkozáskor ideiglenesen végigolvassák a táblát. Hogy abból mikor lesz végleges eredmény és minden körülmény között is automatikusan, újfent jól működő szempár, azt nem volna helyes megjósolni… de félévekben, egy évben is gondolkodhatnak a kedves szülők, nagyszülők, pedagógusok. A módszer a gyerekeknél is két lépés előre, egy lépés hátra – mint minden szelíd, öngyógyító praktika esetében.

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
Tanácsadás