A fiatal sportolóknak ügyelniük kell, hogy elkerüljék a mellkasra mért tompa ütéseket. Ezek ugyanis, például egy másik játékossal, labdával vagy koronggal való ütközés esetén, életveszélyes fibrillációt válthatnak ki. „Ez a kamrai remegés egy percen belül halálhoz vezethet, ha nem követi azonnal megfelelő orvosi ellátás,” figyelmeztet Hermann Josef Kahl, a gyermek- és ifjúsági orvosok szövetségének tagja.

Az ilyen balesetek azonban nagyon ritkák, nyugtat meg bennünket a gyermekkardiológus. A becsapódásnak egy meghatározott helyen, meghatározott erővel és a meghatározott szívdobbanási fázisosban, 10-20 milliszekundumon belül kell bekövetkeznie. Normál esetben egy szívdobbanás 1000 milliszekundumig tart – sportolás közben, a gyorsabb szívverés miatt, időnként 500 milliszekundumig. Több szerencsétlen tényezőnek kell összejátszania ahhoz, hogy a szív egy ütés miatt kijöjjön a ritmusból.

„Az edzőknek fel kellene hívni a gyerekek figyelmét a mellkast ért ütés veszélyeire, és le kellene beszélni őket arról, hogy az ellenfelet, labdát vagy korongot mellel szereljék le. Helyette lehetőség szerint másfajta védelmi technikákat kellene tanítani” – javasolja a gyermekkardiológus.

Az alkalmazott mellkasvédelem ugyan nem tudja biztonsággal kivédeni a mellkast ért ütés általi szívleállást (Commotio cordis), egy különösen vastagon kipárnázott felszerelés viszont igen. Könnyebb maggal és puhább burkolattal készült labdák, vagy könnyebb korongok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elkerüljük a gyermek- és ifjúsági sportbaleseteket.

Az amerikai, Minneapolis Heart Institute Foundation feljegyzéseiben található, a sportolás közbeni hirtelen halálesetekre vonatkozó adatok kiértékelése szerint különösen a 10 és 18 év közti fiatalokat veszélyezteti a Commotio cordis. A feljegyzett esetek több mint egy negyedében a gyerekek még a 10 éves kort sem érték el. 25 éves vagy annál idősebb fiatal felnőttek csak az esetek 9%-át adják.

(Forrás: Jungsportler sollten Schläge auf die Brust meiden, németből fordította: Harrach Orsolya)