Valamikor háborúk folytak a sóútvonalak, a sólelőhelyek megszerzéséért. Már Hippokratész óta tudjuk, hogy a vérünk sótartalma, a magzatvíz sótartalma, valamint az ősóceánok sótartalma évmilliók óta ugyanolyan arányú, s ez genetikailag azóta sem változott meg. Életünk tehát a sótól függ!

Az üzletekben, a patikákban sokféle sót árusítanak, de ha az nem étkezési, azaz konyhasó, akkor jelzőként mindig hozzáteszik, hogy milyen sókról van szó. Például kálium-ferro-cianid, azaz sárgavérlúg-só (ami veszélyes méreg, de sajnos ezt a bolti sókban csomósodásgátló szerként használják!), pétisó (műtrágya), kálium-klorid, kálisó (sajnos ebből is túl sokat tartalmaznak a bolti sók), vagy más fémsók (réz-sók, cink-sók, alumínium-sók stb.). Egyedül a nátrium-kloridot (NaCl) nevezik konyhasónak vagy étkezési sónak – vagy csak tisztán, egy szóval kifejezve, sónak! Ha tehát sima sóról beszélünk, akkor az mindig étkezési, vagy konyhasót jelent, azaz egyszerűen csak sóról van szó. Annyira gyakori a só szóhasználat, hogy 100 megkérdezett emberből mindenki tudta, hogy a só az konyhasó, vagyis étkezési só, de kb. 60-an nem tudták, hogy a só nem más, mint NaCl, azaz nátrium-klorid.

A nátrium és a kálium egyensúlya

Ha valaki meghal, elhamvasztják és megvizsgálják a szervezetében a nátrium és kálium tartalmat, akkor kiderül, hogy mindkét fémből ugyanannyit tartalmaz a szervezetünk, azaz arányuk 1:1 arányú. Ezen vizsgálatok miatt az utóbbi időben olyan téves nézetek látnak napvilágot az egészségügyben, amelyeket sajnos sok orvos is elfogad, hogy étkezéseknél is tartani kell ezt az arányt. Nem veszik figyelembe, hogy más egy élettelen test, amelyben már nem zajlanak élettani folyamatok, azaz nincs élet, és más egy élő test, amelyben keringés és anyacsere folyamatok zajlanak.

Nem véletlen, hogy egy fiziológiás oldatban vagy egy infúzióban, amelyet élő szervezetekbe juttatnak az érrendszeren keresztül, közvetlenül a véráramba, 30-szor több nátriumot juttatnak be, mint káliumot! Erre a 30:1 arányra azért van szükség, mert a kálium legnagyobb része a sejteken belül van a testünkben, míg a nátrium nagy része a sejteken kívül. Az élet lényege pedig az, hogy a sejthártyánál meglegyen a megfelelő arányú ozmotikus egyensúly a sejten kívüli nátrium és a sejten belüli kálium között. Ha ez az egyensúly valami miatt felborul, és a nátriumvesztés miatt kálium túlsúly keletkezik, akkor akármilyen erős és fiatal valaki, meg fog állni a szíve! Az izzadással, a széklettel, a vizelettel, a légzéssel sok nátriumot és kevés káliumot ürít ki a szervezetünk, de a bőrünk kipárolgásával is nagy a szervezet nátriumvesztése, azaz borul a 30:1-hez arány.

Veszélyes sóhiány

A sóhiány gyakori tünet. Megerőltető edzés után sokan esünk abba a csapdába, hogy akár egy liter hideg vizet is megiszunk egyszerre, hogy a szomjunkat oltsuk. Nagymértékű izzadás után az elektrolitszegény víz bevitele azonban a vér felhígulásához vezet, ami súlyos esetben kómát vagy halált is okozhat. A só- és folyadékháztartás szabályozása a szervezetben kiemelt jelentőségű az alapvető szervfunkciók ellátásában. Ezért a só-, vízháztartást érintő jelentős eltéréseknek súlyos következményei vannak. Ezért halnak meg az edzés vagy verseny közben sportolók (Zavadszky, Kolonics, Fehér Miklós stb).

Intenzív mozgás során – főleg meleg időben – izzadással a szervezet nagy mennyiségű folyadékot, és arányaiban még nagyobb mennyiségű sót, például nátriumot veszít. Erőteljes mozgással az izzadság mennyisége elérheti a két litert óránként akár 8 grammos nátriumveszteséggel (a napi ajánlott nátriumbevitel átlagos életfeltételek mellett 12 gramm egy felnőtt embernek, amit körülbelül 20 gramm konyhasó tartalmaz).

Vízmérgezés során a vér csökkent nátriumtartalma miatt a szervezetben számos sejt károsodik. A nátrium olyan ion a szervezetben, amely nagyrészt a sejten kívüli térben található (mint például a vér), és fontos szerepe van a víz érpályában tartásában. Csökkent nátriumszint mellett így több víz tud a sejtekbe jutni, amitől azok megduzzadnak (ödémásak lesznek), és ez hosszabb távon a szervek károsodásához vezet. Hogy melyik szervben milyen mértékű a duzzanat, azt az adott szerv felépítése határozza meg. A korai és súlyos tünetekért leginkább az agyszövet duzzanata a felelős, mert a zárt koponyában az agy csak korlátozott mértékben tud tágulni, és hatalmasra növelheti a koponyán belüli nyomást, ami halálhoz vezethet.

Intenzív mozgás előtt fogyasszunk sót!

A vízmérgezés tüneteit gyakran összekeverik a sportolók a kiszáradásának jeleivel – ilyenkor még több víz elfogyasztása súlyosbíthatja a tüneteket, amelyek a következők: hányinger, ingerlékenység, nyugtalanság, izomgörcsök, megváltozott viselkedés., súlyos esetben epileptiform (epilepsziához hasonló) görcsök, eszméletlenség, kóma, végül halál.

Nem lehet pontosan meghatározni, hogy mennyi víz okozhat vízmérgezést, mert az a szervezet adott állapotától és a megterhelés körülményeitől is függ. Fontos mindenkinek megismernie a folyadékszükségletét, amit rendszeres mozgást végzőknél az edzés utáni közérzet is jelez. Kevés izzadással járó vagy rövid ideig tartó edzésnél vízmérgezéssel nem kell számolnunk.

Fogyasszunk ásványi só és tiszta só tartalmú italokat az intenzív, hosszú ideig tartó edzés során. (Kapható szaunázáshoz ajánlott sókészítmény is a szaküzletekben.) Ilyen italokat magunknak is készíthetünk (például gyümölcslé+víz+só összekeverésével). Ezen kívül edzés előtt fogyaszthatunk erősebben sózott ételeket. (A versenylovaknak versenyek előtt plusz sót adnak, hogy jobban szerepeljenek.) Jómagam, mint veterán atléta szintén sok tiszta sót viszek be az italaimmal és ételeimmel a szervezetembe a versenyeim előtt, s ezért mindig jól szerepelek, azaz nagyokat dobok a kalapáccsal, a diszkosszal és egyéb súlyokkal. Mérnökként is volt alkalmam megtapasztalni, hogy a melegüzemi dolgozóknak védőitalként milyen sós szódavizet biztosítottak.

Az előzőekben említett tünetek észlelésekor nagy elektrolit tartalmú italt kell fogyasztani, ami akár sós víz is lehet. Sós ételek fogyasztása is ajánlott, ha valakinek nincs kedve vagy módja ilyeneket inni. Súlyos esetben orvosi segítséget kell kérni, amikor is vénás sópótlás (Ringer oldat, vagyis infúziós sóoldat) révén tudják – szerencsés esetben – rendezni az állapotot.

A sóhiánytól megbetegszünk

A só tehát végigkíséri életünket a születéstől a halálig. A só nemcsak az ember, hanem minden emlős, de mondhatjuk azt is, hogy minden élőlény számára létfontosságú, ugyanúgy, mint a víz. Az élet lényege a tiszta víz (desztillált víz), a só és a kálium, mert ezek szabályozzák együttesen a szervezet vízháztartását. Ha ezek aránya nem megfelelő, akkor megbetegszünk, betegek leszünk, pl. asztmások, allergiások, candidások, rákosok, autoimmun betegek stb.

A tiszta víz a szervezetben szállító szerepet betöltve távolítja el a sejtek anyagcsere folyamatainál keletkező bomlástermékeket. A sejten belüli vízháztartásért a kálium a felelős. A káliumnak alacsony a kiürülési rátája (2%). A növényvilágban a gyümölcsök húsának a keménysége a kálium által megkötött vízmennyiségtől függ. A napi ételeink a műtrágyázás miatt túl sok káliumot tartalmaznak, de ha bioételeket fogyasztunk, akkor azoknak is magas lehet a kálium tartalma, főleg, ha azok gabonafélék, hüvelyesek vagy paradicsomfélék stb., viszont sót alig-alig tartalmaznak. Ezért, valamint a szervezetből nagyobb kiürülési rátával (65%) bíró nátrium miatt kell a sót mindennap pótolni a szervezetben. A sóhiány közel 100 betegséget idéz elő közvetlenül – de közvetve ennél jóval többet!

Sózzunk, se nem kell plusz kálium!

A só vizet von el a sejtekből, mert így biztosítja a sejten kívüli vízháztartást. Alapjában véve tehát a szervezetünkben kétféle sós víz, azaz „tenger” van, az egyik a sejteken belül, a másik pedig a sejteken kívül. Egészségünk e két „tenger” egyensúlyától függ! Ezt tudjuk biztosítani elegendő tiszta víz bevitelével, amely lehet desztillált víz, tisztított esővíz vagy a fordított (reverz) ozmózisos eljárással szűrt és tisztított víz. A káliumot a zöldségek és gyümölcsök bevitelével bőven biztosítani tudjuk, nincs tehát szükség plusz kálium bevitelére, s főleg nem káliumsó formájában. A szervetlen kálium ugyanis a nagy, megadózisával (ilyenek a káliummal dúsított étkezési sók!) akár szívmegállást is előidézhet. Az USA-ban még van halálbüntetés, de már nem villamosszékkel hajtják végre, hanem 4 gramm kálium intravénás befecskendezésével, ami azonnali szívmegállást idéz elő. Ennél kisebb káliumdózissal állítják meg a szívet a szívműtéteknél…

A növényekben lévő szerves kálium lassabban szívódik fel, főleg akkor, ha már a szervezetbe való bevitelkor megsózzuk egy kicsit, hogy kiegyensúlyozzuk a sóval a káliumtúlsúlyt. Nem véletlen, hogy a nagyapám annak idején úgy ette a magas kálium tartalmú paradicsomot, hogy minden falatot belemártott a sóba! A só, azaz a nátrium-klorid a szervezetből való magasabb kiürülési rátája miatt bátrabban használható a magas kálium tartalmú ételek fogyasztásánál. Jó példa erre a magas kálium tatalmú szója fogyasztása. Európában és az USA-ban egyre több szóját fogyasztanak és emiatt több esetben is hirtelen szívmegállások, vagy azt megelőző szív- és érrendszeri betegségek következtek be, azért, mert elhiszik azt a hivatalosan terjesztett lakossággyérítő szlogent, hogy a sok só megbetegít. Ázsiában, főleg Japánban szóját esznek szójával, és mégsem fordulnak elő olyan betegségek, mint az európaiaknál vagy az amerikaiaknál, ráadásul náluk a legmagasabb az átlagéletkor is. Mi ennek a titka? Hát az, hogy a szóját nagyon sósan eszik! Nem úgy sóznak, hogy a sót közvetlenül szórják rá a szójás ételeikre, hanem sós szószokat, sós önteteket készítenek, és azzal kompenzálják a szója és egyéb magas kálium tatalmú ételek kálium-nátrium, azaz sóegyensúlyát.

Weixl-Várhegyi László
mérnök-radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó
Tanácsadás