A lisztérzékenység vagy coeliakia (cöliákia) egy felszívódási zavar, amely egy gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab) fogyasztása nyomán kialakuló, immunológiai alapú bélnyálkahártya elváltozás. Sajnos nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető. A lisztérzékenység hosszú időn át lappanghat, kései felismerése azonban súlyos felszívódási zavarhoz és tápanyaghiányhoz vezethet.

Kenyér, kifli és társaik

A glutén a gabonák egyik fehérje összetevője, mely ötven-ötven százalékban két alcsoportra oszlik: gluteninre és gliadinra. A lisztérzékenység – orvosi nevén cöliákia – a búza, rozs, zab és árpa egyik összetevőjével, a gliadin fehérjével szembeni túlérzékenység – mondta dr. Hidvégi Edit, a Budai Allergiaközpont gasztroenterológusa. Ha a lisztérzékeny beteg huzamosabb időn át az előbb felsorolt összetevőket tartalmazó élelmiszereket fogyaszt, a vékonybél nyálkahártyájának súlyos sorvadása jön létre. Mivel a tápanyagok felszívódását biztosító bélbolyhok is a bélrendszer ezen szakaszában találhatók, a károsodás következtében képtelenek lesznek eredeti funkciójuk betöltésére. A beteg szervezetében a tápanyagok optimális felszívódása nem jön létre, az étkezések során elfogyasztott táplálékok a szervezetben nem tudnak megfelelően hasznosulni.

Felszívódási zavarok – az első intő jelek

A tápanyagok három fő csoportját különböztetjük meg: szénhidrátok, fehérjék és zsírok. A lisztérzékeny beteg esetében mindhárom tápanyag felszívódása csökken, de ez a legnagyobb mértékben a zsírok felszívódását érinti. A szervezetben ilyen módon nem hasznosuló zsírok okozzák a lisztérzékenység rendszerint első jellemző tüneteit: a hasmenést, vagy lazább, zsírfényű székletet.

Tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-hiány

A felszívódási zavarok hosszú távon hiányállapotokat idéznek elő a szervezetben, melynek első jele rendszerint a fogyás és a folyadék visszatartása. Amennyiben a szükséges tápanyagok a bélnyálkahártya károsodásának következtében nem tudnak megfelelően felszívódni, a betegeknél annak ellenére fogyás következik be, hogy étrendi szokásaikon változtatnának – magyarázza dr. Hidvégi Edit. A súlyvesztés azonban sokszor mégsem oly szembetűnő, mivel ezzel párhuzamosan folyadék visszatartás is jelentkezik. Az ödéma a nem megfelelő fehérje felszívódás következménye. A normál fehérjeszint nélkülözhetetlen a szervezetben ahhoz, hogy megakadályozza a véredényekből a folyadék szövetek közé történő szivárgását. Amennyiben a vérben található fehérjeszint a felszívódási zavarok következtében lecsökken, ez a folyamat bekövetkezik, így gyakran jelentkezik a betegeknél puffadás, ödéma különösen a boka és a lábfejek területén.

Lisztérzékenység esetén az összes zsírban oldódó vitamin felszívódása zavart szenved. A vas és a B12 vitamin csökkent felszívódása miatt vérszegénység is kialakulhat. A D vitamin és a kalcium hiánya csontritkuláshoz vezethet, a kálium és a magnézium felszívódási zavara izomgyengeséget, a K-vitamin hiánya pedig vérzékenységet okozhat. A nem diagnosztizált ás kezeletlen lisztérzékenység nőknél a menstruáció elmaradását, meddőséget is előidézhet.

Örökletesség, életkorral változó tünetek

A csecsemőkorban jelentkező lisztérzékenység főbb tünetei: a hasmenés, zsírszéklet, hasi fájdalmak, a fejlődés lelassulása. Az első tünetek rendszerint a glutén tartalmú ételek bevezetését követően pár hónappal jelentkeznek. Gyermekkorban is jellegzetes tünet a hasmenés, zsírszéklet és hasfájás, fokozott gázképződés, súlycsökkenés. A soványság mellett feltűnő a gázos belek, nagy mennyiségű, a bélben levő híg széklet miatt elődomborodó has. Ez azonban leginkább csak csecsemőkre, fiatal gyermekekre vonatkozik, a felnőtteknél már nem észlelhető ilyen súlyos formában.

A felnőttkori tünetek is hasonlóak az előzőekhez, a hasmenést, hasfájást gyakran kíséri puffadás. Felnőttkorban gyakori, hogy a lisztérzékenység felismerésére már csak a felszívódási, vagy tápanyag-, ásványianyag-hiány okozta állapotok, például vérszegénység kapcsán kerül sor.

A lisztérzékenység megjelenésében döntő szerepet játszik az öröklődés, így panaszok esetén azok számára különösen javasolt a szűrés elvégzése, akiknél a családban korábban már kimutatták a betegséget.