Sok embernek már a tej vagy a tejturmix gondolatára is hideg verejték üt ki a homlokán, mert meggyőződésük, hogy allergiásak a tejtermékekre. Pedig a kutatók szerint a többség, akik azt hiszik, hogy allergiában vagy laktózintoleranciában szenvednek, valójában tévednek. Peter Whorewell gasztroenterológus szerint sokan, akik azt állítják, hogy allergiásak a tejfehérjékre vagy a tejcukorra, valójában egyszerűen stresszesek, vagy túl sok zsíros ételt fogyasztanak.

„Úgy vélem, hogy a tejben lévő zsír, nem pedig maga a tej okoz gondot. Gyakran tapasztaljuk, hogy a zsírmentes tej nem okoz számukra problémát” – állítja a szakértő. „Sokan e tévhit miatt váltanak át a szójatejre, és őket arra ösztönözzük, hogy térjenek vissza a tejre, és teszteljék a feltételezésünket. Érdekes módon azonban időnként nagyon nehéz rávenni az embereket a változtatásra, miután meggyőződésükké vált, hogy egy bizonyos élelmiszer rosszat tesz nekik.”

A szakértő szerint a tejallergia létezik, de viszonylag ritka jelenség a felnőttek körében. A tehéntej-allergia az egy éven aluli csecsemők körülbelül hét százalékát érinti, de ezt később a 90 százalékuk kinövi. Whorewell azt is elmondta, hogy az allergiával és túlérzékenységgel kapcsolatos bizonytalanság a rossz tanácsok veszélyének teszi ki az embereket. Sarlatánok bukkannak fel, akik bolond diétákkal és tesztelési módszerekkel rukkolnak elő.

Érvényes teszteket csak egészségügyi intézményekben végeznek, és csak ezekkel lehet valóban kimutatni a tejallergiát vagy laktózintoleranciát.

A Milánói Egyetem legújabb kutatása is azt mutatta, hogy azoknak az embereknek a többsége, akik azt hiszik, hogy laktózintoleranciában szenvednek, valójában nem szenvednek ebben a rendellenességben. Guido Basilisco professzor több mint 100 embert vizsgált, akik puffadásról, gyomorfájdalomról és hasmenésről panaszkodtak, és úgy vélték, nem tudják lebontani a tejcukrot és felszívni a vérbe. A vizsgálat végül azt mutatta, hogy tüneteiknek semmi közük a laktóz lebontásához, sokkal inkább elmeállapotukkal állnak összefüggésben.

(Forrás: Medipress)