Ki ne fogyasztotta volna meghűlésre, köhögéscsillapításra, izzasztásra vagy akár teakeverékben, élvezeti teaként a hársfavirág teáját? A hársfát a legértékesebb fafajok között tartjuk számon: gyönyörű díszfa, méze a legértékesebbek közé tartozik, de a legtöbben talán a virágját ismerjük, amelyből ősztől tavaszig főzzük a gyógyító teát. Valóban ez talán a leghatásosabb szer – de módjával alkalmazzuk!

A családi patikában a kamilla után következő legismertebb, legértékesebb házi természetes szerünk a hársvirág. A népi gyógymódok legismertebb szere, de a homeopátia is felhasználja gyógyító hatását. Ki ne fogyasztotta volna meghűlésre, köhögéscsillapításra, izzasztásra vagy akár teakeverékben, élvezeti teaként a hársfavirág teáját? Gyógyászati szempontból nélkülözhetetlen a kislevelű (Tilia cordata Mill), nagylevelű (Tilia grandifolia Ehrb.) és széles levelű (Tilia latyphyllos Scop.) faja. Levelei üdén sötétzöldek, szív alakban kerekdedek és szélük fűrészes. A levelek fonák oldala kékeszöld színű, az érzugok (fajtától függően) rozsdavörösen, sárgán vagy fehéren szakállasak.

Már a levélzetben is találhatóak gyógyító hatóanyagok, cseranyagok, C-vitamin, glikozidák, ezért az orvosi hársfafajták lombleveleit is begyűjtik. A virágok május végétől június közepéig kellemes és felejthetetlen illattal árasztják el környezetüket. Aki egyszer is érezte ezt az illatot, soha nem felejti el. Meghűlésnél, náthánál ebből a csodás illatú virágzatból önállóan és teakeverékek alkotórészeként készített tea elősegíti az izzadást, a láz csillapítását, a hurutos köhögés oldását. A tea emellett vizelethajtó, oldja az emésztőszervi görcsöket, jótékony a bélrendszerre, erősíti a gyomrot, mert csökkenti a gyomor és a bélrendszer nyálkahártyájának irritációját. Segíti az emésztést, az epepangásban szenvedő betegeknek (acholia) segít az epeelfolyásban és a görcsök oldásában. Vesemedence- és húgyhólyaggyulladás esetén nagyobb mennyiségű víz hozzáadásával elkészítve belsőleg használják a teát. Torokgyulladásnál, mandulák fájdalmas gyulladásánál, száj, íny gyulladásos betegségénél torok- és szájöblögetésre használhatjuk fel. Eldugult orr, nátha esetén az inhalálás, gőzölés eredményesen tisztítja a légutakat, csökkenti a begyulladt nyálkahártyák gyulladásos folyamatait. A hárs hatóanyagi között tarthatjuk számon a flavonoidokat (kvercitrin, izokvercitrin, kempferitrin, asztragalin, tilirozid), illóolajat (farnezol, farnezilacetát, geraniol), cserzőanyagokat, nyálkát és ciánglikozidot.

Kiváló összetevői és hatásai miatt erősíti az ellenálló képességet. Bőrápoló és kozmetikai szerek kedvelt alapanyaga. A hajmosáshoz samponba keverve, de a mosást követően hajöblítéshez is eredményesen használhatjuk. Reuma, isiász elleni gyógyfürdők, felfázás esetén ülőfürdőként, de borogatásként alkalmazva is kifejti gyógyító tulajdonságait, fájdalomcsillapító hatását. A téli időszakban az átfázott, meghűlt testet átmelegíti, kellemesen nyugtatja a fáradt, legyengült szervezetet.

A hársfa fájából égetett szenet készítenek, mert porítva sebgyógyító és bőrbántalmak elleni hintőporokhoz, fogporokhoz keverve is hasznosító a hársfában rejlő gyógyító erő.

Mire használhatjuk a hársfavirág teáját?

Láz esetén, lázcsillapításra, izzasztásra: hársvirág és feketebodza-virág azonos (1:1) arányban keverve (2 evőkanállal fél liter vízhez, forrázat formájában, majd leszűrés után citrommal, erdei mézzel ízesítve). Ezt a teakeveréket egyszeri alkalomra, a láz csillapítására, izzasztásra javasolt felhasználni. A beteg melegen betakarózik, elfogyasztja a meleg teát, és kis idő elteltével izzadni kezd. Ez az izzadás jótékonyan hat a lázra, a gyógyulás folyamata megkezdődik (a testnedvek kivezetik a szervezet méreganyagait).

Torok- és mandulagyulladásra, hurutoldásra köhögésnél: hársvirág, feketebodza-virág, ökörfarkkóró virág, kakukkfű, fodormenta társításával, citrommal és mézzel (hársmézzel) édesítve.

Vesemedence- és húgyhólyag-gyulladásnál: az előírt napi adagot nagyobb mennyiségű folyadékkal elkészítve használhatjuk (a vizeletkiválasztó rendszer átmosása céljából, egyéb más gyógynövények keverékével, akár ülőfürdőként is).

Fénytelen, törékeny hajvégek megújítására: csalánlevéllel, -gyökérrel készült teakeverékkel készített teával öblítsük le a tisztára mosott hajat.

Gőzölés középfülgyulladás esetén: hársvirág, kakukkfű, kamilla borsmentával (azonos arányban keverve). Az elkészült tea fölött a füleket nagyon óvatosan, oldalirányban a gőz fölé tartjuk (10-15 perc).

Inhalálásra megfázáskor, arcüreggyulladásra: hársvirág, kakukkfű, borsmenta (3 év alatti gyerekeknek fodormenta), citromfű keverékével.

Izomfájdalmak, isiász esetén: fájdalomcsillapító hatású a hársfavirágból (más gyógynövényekkel kombinálva) készített ülőfürdő vagy borogatás.

Napi fogyasztásra a maximálisan előírt 2-4 g (egyénenként eltérhet) forrázat használatát ne haladja túl. Általában 7-10 nap folyamatos fogyasztást követően ajánlatos néhány napos szünetet beiktatni. A hársfatea fogyasztása a szakemberek által előírt, terápiás adagok betartása mellett (az egyébként egészséges emberek esetében) nem okoz panaszt, ezért tartsuk be az adagolás szabályait! Idősek, legyengült betegek, szívbetegek lehetőség szerint csak rövid ideig alkalmazzák belsőleg a hársfavirág teáját, mert gyengítheti a szívet.

A hideg idő beálltával egyre jobban ki vagyunk téve a megfázások, felfázások, felső légúti gyulladások, torok- és mandulagyulladások veszélyeinek. Ne féljünk használni a gyógynövényekben rejlő természet adta erőt, alkalmazzuk bátran, de okosan fordítsuk a magunk hasznára, megelőzésre, gyógyulásunkra.

Németh Imréné Éva
fitoterapeuta, természetgyógyász
Tanácsadás

Felhasznált irodalom:
Németh Imréné Éva: A gyógynövények nagykönyve (Puedlo Kiadó 2008)
Rápóti-Romváry: Gyógyító növények (Medicina Könyvkiadó 1977)
Dr. Petri Gizella – Dr. Nyíredyné dr Mikita Klára – dr.Nyíredy Szabolcs: Gyógynövények a gyógyászatban (Medicina Könyvkiadó 1984)
Dr. Bernáth Jenő: Vadon termő és termesztett gyógynövények (Mezőgazdasági Kiadó 1993)
Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó (Holló és Társa Könyvkiadó 2001)
Dr. Nagy Géza: Gyógynövények ismertetése, felismerése (Jegyzet, 1995)