Egy új kutatás szerint az anorexia nervosa nevű táplálkozási zavarban szenvedő betegek belső konfliktusokkal küzdenek, illetve valódi és nem valódi önmaguk között őrlődnek. A kutatók szerint ez a konfliktus akár a kényszergyógykezelést is indokolhatja, ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy a valódi énnel kapcsolatos elképzelések felderítése segíthet a kezelőorvosoknak a kezelési módszerek kialakításában, és segíthet megítélni, hogy indokolt-e kényszergyógykezelés alkalmazása.

A kutatók Tony Hope, az Oxford Egyetem orvosi etika professzora vezetésével 29 dél-angliai nőt vizsgáltak, akiket anorexia nervosával kezeltek különböző kórházakban. Arról kérdezték az alanyokat, hogyan tekintenek saját állapotukra, mennyire értik, hogyan éreznek a kényszergyógykezeléssel kapcsolatban, és mit gondolnak az anorexiának a döntéshozatalra gyakorolt hatásáról. Bár a kutatók nem tettek említést a valódiságról vagy önazonosságról, szinte mindegyik résztvevő egy „autentikus önmagáról” beszélt.

Az alanyok eltérő módon jellemezték ezt a kapcsolatot. Sokan az igazi önmaguktól különálló jelenségként látják az anorexiát, mások egyfajta küzdelemről beszéltek valódi és nem valódi önmaguk között, megint mások azt állították, hogy más emberek támogatásával tudnak erőt adni valódi önmaguknak a küzdelemben.

A kutatók úgy vélik, hogy a betegség a valódi önmaguktól különálló jelenségként való szemlélése biztató lehet a kezelés szempontjából. A szakértők azt is hangsúlyozták, hogy bár a hatóságok nem támogatják a betegség kényszergyógykezelését, felvetődhet ennek szükségessége, mivel az anorexiás betegek súlyos belső konfliktust tapasztalnak, amit akkor nem képesek kifejezni. A beszámoló a Hastings Center Report oldalain olvasható.