„Akikben kiegyensúlyozott a Yin és a Yang, ők csendes életet élnek, nem érdekli őket a hírnév, a gazdagság. Mivel mentálisan nyugodtak, semmitől nem félnek. Mivel aszketikusak, általában nincsenek kitörő érzelmeik. A természettel összhangban élnek és dolgoznak, és nem küzdenek másokkal valami birtoklásáért. Jól alkalmazkodnak az évszakok változásaihoz. Akkor is szerények, ha magas hivatalt töltenek be. Másokat nem erővel, hanem észérvekkel győznek meg. A dolgoknak ez a legjobb rendje.”

A Sárga Császár Belső Könyve (Huang Di Nei Jing) a hagyományos kínai orvoslás legrégebbi, írásos összefoglalója. A források, hivatkozások és kutatások szerint valószínűsíthetően négykötetes műből kettő maradt fenn, az „Egyszerű kérdések” (Su Wen) és a „Spirituális tengely” (Ling Shu).

Mielőtt belemélyednénk a Belső Könyv rejtelmeibe, bevezetőnkben néhány szót szenteljük annak: ki volt Huang Di, a Sárga Császár? Megoszlanak a vélemények személyéről. Vannak, akik csak egy legendákban létező, nem valós személynek tartják, akinek alakját azért „találták ki”, hogy rajta keresztül tegyék hitelessé a régi korokból származó különböző hagyományokat, törvényeket, leírásokat az adott kor embere számára.

Mások viszont úgy vélik, hogy igenis valóságos személy volt, aki igen hosszú ideig, i. e. 2698-2596 között uralkodott, a „xia” hun nemzetség vezetőjeként. Őt tartják a kínai civilizáció megalapítójának. Népfelségjog alapján választott uralkodó, aki azzal a feltétellel fogadta el a királyságot, hogy a nép elmozdítja tisztségéből, ha nem a nép javára szolgál. Uralkodása alatt végig a nép felemelésén munkálkodott.

Szigorú, pártatlan uralkodó volt, amivel elérte, hogy országa felvirágzott. Elrendelte, hogy a férfiak és a nők különböző ruhát viseljenek. Országa népeinek egységéről hosszú távon is gondoskodott: megtiltotta az egy nemzetségen belüli házasságot, így a különböző népek összekeveredtek, és egy egységes nemzet alakult ki. Ezzel Huang Di az egyesített nép ősévé vált, és mivel a Xia hun nemzetségből származott, így ez az egyesített nép a „huaxia” nevet kapta. A mai kínaiak 90%-ának ez a huaxia törzs az őse. Csak a Han dinasztia uralkodásától nevezik magukat „han” néven.

Hunag Di nevéhez fűzik a következő találmányok elterjedését: a fejsze, a mozsár, az íj, a nyíl, dárda, a ruha, a cipő, a szekér, a csónak, a kútfúrás, a naptár, a harang és az áldozati edény. A legenda szerint az ő egyik hivatalnokához köthető az első kínai írásjelek lejegyzése is.

A „Belső könyv” – ami az orvoslás alapjaival foglalkozik – is az ő nevéhez kötődik. Mivel hun uralkodó volt, többek úgy vélik, hogy a ma kínai orvoslásként ismert tudomány valószínűleg nem a kínaiaké, hanem azt a hunoktól kapták, Huang Di, a Sárga Császár közvetítésével. Napjainkra természetesen mindegy, hogy ez a rendszer kié volt eredetileg, hiszen a lényeg az, hogy Kínában – mely hosszú évszázadokig zárt társadalomként működött – a tudás fennmaradt, és most kezd elterjedni a világ más részein is.

Az elmúlt évezredek során a Sárga Császár Belső Könyve kijelölte út mentén fejlődött a hagyományos kínai orvoslás. A történelem során kifejlődött különböző hagyományos kínai orvoslási iskolák, irányzatok mind-mind a Sárga Császár Belső Könyvében lefektetett elméletek alapján jöttek létre. A régi dinasztiák orvosai sok figyelmet fordítottak a Sárga Császár Belső Könyve tanulmányozásának, magyarázatának, így téve lehetővé, hogy ez a remekmű nemzedékek során át megőrződött és életek millióit menthette meg. Még napjainkban is fontos szerepet játszik a Sárga Császár Belső Könyve a hagyományos kínai orvoslás elméletének elsajátításában, illetve klinikai gyakorlatában.

„Amikor a betegség egy kicsit már összegyűjtött abból, amiből majd megszülethet, a bölcs, vagy a mester még az előtt képes maga meggyógyítani, hogy a baj alakot ölthetett volna. Csak az oktalan foglalkozik akkor vele, ha már megformálódott.”

A Tang dinasztia (Kr.u. 618-907) idején élt Wang Bing – kora egyik meghatározó tudósa – így írt: „Leírásában nagyon egyszerű, jelentésében igen mély értelmű, elméletében pedig igen misztikus. Leírja a különbséget ég és föld között, a Yin és a Yang rendjét, a változások okait, élet és halál jeleit.”

Több nézet alakult ki arról, hogyan és mikor keletkezett a Sárga Császár Belső Könyve. A különböző szövegek tanulmányozása alapján annyi kiderült, hogy az idők során a Spirituális tengely-t különböző neveken elmegették. Orvosi, nyelvészeti és filozófiai kutatások annyi mindenesetre megállapítottak, hogy a Spirituális tengely és az Egyszerű kérdések hasonló stílusban íródtak és egymás tartalmát kiegészítik.

A Spirituális tengely a Yin-Yang és az Öt Fázis elmélet alapján tárgyalja az emberi test fiziológiáját, patológiáját, a diagnosztikát és a kezeléseket, valamint az egészségmegőrzés módjait. Tárgyalja a Zangfu (a belső szervek), a Jing (esszencia), a Shen (lélek), a Qi, a Vér és a testnedvek fiziológiai funkcióit és kóros elváltozásait, és hangsúlyozza, hogy az ember és a természet kölcsönös harmóniájára kell minden körülmények között törekedni. Teljesen és pontosan magyarázza el a Jingluo (a Vezetékek és a kollaterálisok) elméletét és az akupunktúra gyakorlatát. A tartalom körülbelül négyötöde az akupunktúrával foglalkozik. Emiatt a Spirituális tengelyt tartják a legfontosabb olyan műnek, ami a Han dinasztia előtti időkből összefoglalja a Jingluo elméletet és a tűszúrás módszereit.

(A Sárga Császár Belső Könyve, Spirituális Tengely, fordította: Szarka Péter, kiadta a Doktormadarak, 2011. A könyvről még több információ és más érdekességek is olvashatók a http://www.doktormadarak.hu/weboldalon.)

Szarka Péter
3-1-2 meridiándoktor, akupresszőr