Ha a böjtöléssel csak fogyni akar, akkor rossz helyen jár, mert a böjtölésnek csak felületesen van köze a fogyáshoz. Természetesen böjtöléskor kilókat is veszítünk, de ne ez legyen az egyedüli célunk. A böjt több ennél, nem csoda, hogy sok kultúrában évszázadok óta vallási rituálékhoz kapcsolódik.

A keresztények húsvét előtt böjtölnek, az iszlám követői ramadánkor. A buddhizmusban és az indiai jóga filozófiában is jelentős szerepe van a kulináris élvezetektől való önmegtartóztatásnak.

Sok millió ember, köztük különösen a nők végeznek kora tavasszal „nagytakarítást” a testükben. Legalább évente egyszer lemondanak a táplálékról, és csak vizet, teát vagy egy darab száraz kenyeret fogyasztanak, és nem böjtölő környezetük legnagyobb csodálkozására ismeretlen örömről, a felszabadultság érzetéről, új energiákról beszélnek.

Kiválthat-e boldogságérzést a táplálkozásról való lemondás? Az élelmiszer hiányában fellépő euforikus érzések kialakulását nemrég tudományosan bizonyították. A göttingeni neurobiológus, Gerald Hüther professzor megállapította, hogy az agy az élelmiszerről való lemondást nem fenyegetésként értékeli, és csökkenti a stresszhormonok keletkezését.

A böjt csúcspontja a kezdeti nehézségek után mintegy három nap múlva áll be, és az agy szerotonin boldogsághormont juttat a vérkeringésbe, amely a leírt belső elégedettség érzetéhez vezet. A böjtölők gyakran arról számolnak be, hogy erősebbeknek érzik magukat, jobban alszanak, elméjük éles és sokkal nyíltabbak.

A böjtölés megtisztítja és méregteleníti a szervezetet

A böjt eredetileg vallási indíttatásból és bűntudatból indult ki. Az étkezésről való lemondást ezért „méregtelenítésnek” tekintik, amikor is a szervezet megszabadul a káros anyagoktól. Valójában mindenütt vannak mérgek: keletkezhetnek a gyomortartalom bomlása során ammónia formájában, a vegyi anyagok szervezetbe jutásával, a környezeti mérgek belélegzésével. Az még vitatott, hogy ezek a mérgek milyen károsodást okozhatnak a szervezetben.

A böjtölők a „civilizációs szemétről” és azok által keletkezett betegségek elleni gyógymódról beszélnek. „Salakanyagok rakódnak le a sejten belüli és azok közötti terekben” – mondja Ulrich Sümper, a Német Természetgyógyászok Szövetségének elnöke. E „tárolóhelyek” az évek során növekszenek, elzárják a csatornákat, és betegségek keletkezhetnek. Következésképpen szükséges, hogy ezeket időről időre megtisztítsuk.

Mielőtt böjtbe kezdünk

A testen belüli salakanyagok jelenlétére azonban (kivéve a bélrendszert) nincs bizonyíték. Az orvosok ezért figyelmeztetnek arra, hogy ne gyengítsük szükségtelenül a szervezetünket. Éhezés során a szervezet saját készleteit, mindenekelőtt a fehérjéket fogyasztja. Az izmok azonban naponta mintegy 50 gramm fehérjét igényelnek a megfelelő működéshez. „Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az emberi szervezetben salakanyagok vannak” – mondja Christoph Bamberger, a Hamburgi Egyetem anyagcsere- és öregedéstudományi professzora.

Ráadásul a szervezet „tisztítóbrigádja” – a máj és a vese – folyamatosan kiszűri a káros anyagokat a vérből. A hamburgi professzor szerint étkezéssel mindössze 5% káros anyag jut a szervezetbe, ezzel a fenti „tisztítóbrigád” jól megbirkózik, ezért a böjtölést mint tisztítókúrát teljesen feleslegesnek tartja.

Aki tehát saját testének tavaszi nagytakarítására készül, legyen teljesen egészséges, és legyen tisztában a böjtölés kockázataival. A kezdő böjtölők tehát előbb alaposan járják körül a témát, tájékozódjanak. Kezdjék egy gyümölcs- vagy rizsnappal, vagy végezzenek un. alapböjtölést, amikor annyit ehetnek, amennyit akarnak, feltéve, hogy lemondanak minden savképző táplálékról, mint pl. a kávé, alkohol, kenyér, kolbászfélék, hús, sajt vagy édességek. Röviden szólva csak zöldségfélét és gyümölcsöt fogyasszanak.

Buchinger szerinti a böjtölés…

A klasszikus böjtölést Otto Buchinger német orvos fejlesztette ki 1935-ben. Ez a módszer a belek tisztításával kezdődik, amit néhány gyümölcs-és rizsnap követ. Ezután már csak folyadékbevitelről, zöldség- és gyümölcslevek fogyasztásáról lehet szó. A két-négyhetes koplalás legyen összekapcsolva a friss levegőn történő mozgással, végeztessünk masszázst, menjünk fürdőbe, és vegyünk részt csoportos beszédterápián.

Az osztrák orvos, F. X. Mayr kúránájánál az első szakaszban a szervezet kiürítése történik, amit „tej-zsemle kúra” követ, amikor is a száraz zsemlét falatonként legalább 30-szor megrágjuk. Ezáltal megtanuljuk a táplálékot gondosan megrágni ahelyett, hogy egy darabban nyelnénk azt le. A zsemle mellett csak vizet, ásványvizet vagy gyógyteát fogyaszthatunk.

A két böjtölésforma célja az életvitel, a szokások megváltoztatása, ezért általában összekapcsolják táplálkozási tanácsadással, sportfoglalkozásokkal, főzéstanfolyamokkal. Ezzel azután a rövid távú böjtölésből valóban egészséges életstílus-váltás következhet.

Erre kell ügyelni böjtöléskor

• Mivel erős mellékhatásokkal lehet számolni, csak az orvossal megbeszélve kezdjünk böjtölni. Terhes és szoptató anyáknak, gyerekeknek, alacsony testsúlyúaknak, lelkileg labilis személyeknek tilos a böjt.
• A kúra után semmiképpen ne kezdjen rögtön normál módon enni! A szervezetnek, különösen a beleknek, vissza kell szokniuk a táplálékra. Néhány napig könnyen emészthető, kímélő, pépes kosztot kell fogyasztani, és az ételt alig fűszerezzük!
• Aki böjtöl, könnyebben fázik, ráadásul kellemetlen szájíz is jelentkezhet. Ügyelni kell tehát a kellően meleg öltözködésre, friss lélegzetről pedig gyógypasztillákkal gondoskodhatunk.

(Németből fordította: Koncz László)

Ha szívesen olvasna még a böjtölésről, ajánljuk figyelmébe az alábbi cikket:

Intervallum-böjtölés: fogyás éhezés nélkül? (2)