Az édeskömény hatóanyagainak görcsoldó, antiszeptikus és köptető hatása van, ráadásul a gumójából salátához és leveshez is használhatunk, az ánizshoz hasonló aromát ad. A növény kivonatát mindenekelőtt a csecsemők és a kisgyermekek emésztésének elősegítőjeként ismerjük. Már a német apáca és gyógyító, Hildegard von Bingen (1098-1179) gyógynövényes könyvében megtalálhatók az édeskömény megbecsült hatásai: „Bármikor ehető, az embereket vidámmá teszi, és kellemes meleget, jó izzadást és jó emésztést ad nekik.”

Az édesköményt évszázadok óta fűszernövényként és gyógyszerként ismerik. Eredetileg csak a Földközi-tenger vidékének napos és széltől védett helyein nőtt, de a középkor óta Európában másutt is honos. Az édeskömény csaknem két méter magasra nő, és kékeszöld, levéltelen szára van, mely felül erősen elágazik. Itt felül érnek az „édeskömény-magok”, amelyeket csaknem kizárólag a természetgyógyászatban használnak.

Az erő az olajában van

Az ízt, illatot és a gyógyhatást a növényben található két illóolajnak, az anetolnak és a fenchonnak köszönhetjük. Az anetol megtalálható pl. az ánizsban is, a fenchol íze ezzel szemben keserű és kámforszerű.

Enyhe emésztési zavaroknál segít az édeskömény. Ennek oka, hogy az anetol fokozza az izomzat mozgását a gyomorban és a belekben, valamint görcsoldó hatású is. Ezzel segít puffadás, bélgázok és görcsös hasi fájdalmak esetén. Az anetolnak étvágynövelő hatása is van.

Szoptatásnál ketten is profitálnak a jótékony hatásból. Ha szoptató anyák isznak édeskömény teát, két legyet is ütnek egy csapásra: egyrészt ezzel növelik a tejtermelést, másrészt az összetevők az anyatejen át átkerülnek a kisbabába, és nyugtatóan hatnak, valamint segítik a baba emésztését. Közvetlenül is itatható cumisüvegből vagy belekeverhető tejbegrízbe is. A tiszta fenchonolajat azonban ne adjuk kisbabáknak, mert a magas kámforszerű tartalom légzési nehézségeket okozhat és izgathatja a babát.

Megfázás esetén az étkezéssel bevitt édeskömény jó hatással van a hörgőkre, segít az ún. száraz köhögésnél. Ráadásul növeli a légutakban található csillószőrök mozgását, így jobban felköhöghető a váladék. Az édesköménynek gyulladáscsökkentő hatása is van, és segít megakadályozni a kórokozók elszaporodását.

A konyhában: Korábban az édesköményt ázsiai konyhákban használták ételízesítésre, de ma már egyre inkább megtalálható az európai konyhákban is. Nyers gumók és levelek formájában a salátákban, vagy dinsztelve főzelékekben használják, de a mag fűszerként belekerülhet a kenyérbe vagy hús- és töltelékárukba is. Kevés kalóriát, de sok C-vitamint, káliumot, kalciumot és magnéziumot tartalmaz. Aki fűszernövényként akarja használni, vásárolhat pl. a gyógyszertárban is. Ha mozsárban kissé összetörjük előkészítés előtt a magot, az illóolajak még jobban kifejtik hatásukat.

Édeskömény tea

Ha teát akarunk készíteni szárított magokból, öntsünk 1-2 teáskanál magra forrásban lévő vizet, és hagyjuk 10 percig állni. Az énekesek mézzel keverve isszák az édeskömény teát rekedtség esetén. A növény kivonatát gyakran árusítják pl. ánizzsal és köménymaggal együtt, mert ezek növelik az édeskömény hatását.

(Az édeskömény ritkán vált ki allergiát, a fenchon csak kevés embernek okoz allergiás reakciókat és bőrpirosodást. Ha valaki érzékeny a zellerre, valószínűleg ugyanígy fog reagálni az édesköményre is.)

(Németből fordította: Koncz László)