Amerikában egyre nő azok száma, akik szexfüggőségük miatt fordulnak szakemberhez, így az ezzel foglalkozó terapeuták száma is több mint kétszeresére nőtt az elmúlt öt év során. Szexfüggőség akkor áll fenn, ha valaki képtelen ellenállni testi vágyainak, még akkor is, ha az saját életét is veszélybe sodorhatja. De vajon valóban létezik ez a betegség, vagy egyesek csupán ezzel próbálják palástolni önnön gyengeségüket?

Amint arról Rory Reid, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem Neuropszichiátriai Intézetének klinikai szakpszichológusa beszámolt, még további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy pontosan meg lehessen határozni a betegséget, ám abban már egyet értenek a szakemberek, hogy a hiperszexuális viselkedés diagnosztizálásához a következő öt kritérium közül négynek meg kell felelni.

Az első kritérium, hogy az illető igen sok időt tölt el szexuális fantáziálással, a másik, hogy a szexet gyakran a szorongás, a depresszió vagy az unalom elűzésére használja. Harmadik jellemző, hogy a szex valamilyen stresszes élethelyzetre nyújt megoldást, a negyedik, ha valaki képtelen kontrollálni vagy csökkenteni a szexuális aktivitását, az ötödik tünet pedig, ha az illető annak ellenére keresi a lehetőséget a szexre, hogy az fizikai és lelki sérüléseket okoz számára.

Alisha Shelbourn, a Santa Fe-i Orvosi Központ függőségekkel foglalkozó terapeutája elmondta, hogy azok a nők, akik szexuális viselkedésük miatt fordulnak szakemberhez, gyakran nem is szexre, inkább szerelemre és kapcsolatra vágynak. Ezek a nők egyik kapcsolatból esnek át a másikba, mindenkibe azonnal beleszeretnek, egyszerre több kapcsolatot tartanak fenn, hogy biztonságban érezzék magukat, és órákat töltenek az arról való fantáziálással, hogy valaki megmenti őket. Mindez persze sokakra jellemző lehet, de károsnak onnantól kezdve mondható, ha negatívan hat az illető többi életterületére, például anyagi gondokhoz vagy étkezési rendellenességekhez vezet.

Mary Deitch, a Keystone Központ Gondozási Részlegének igazgatója kifejtette, hogy a fenti viselkedés hátterében gyakran az áll, hogy az illetőt gyerekkorában elhanyagolták, nem kapott törődést és szeretetet. Ezek a gyerekek gyakran az önkielégítésbe menekültek gondjaik elől, mert nem tudták máshogyan levezetni a dühüket vagy félelmüket, és ez a berögzültség felnőtt korukra is megmarad.

David Ley klinikai pszichológus nem ért egyet azzal, hogy a hiperszexualitást önálló problémaként kéne kezelni, és véleménye szerint ha a téves szexuális cselekedeteket betegségnek nevezzük, azzal felmentjük az illetőt az alól, hogy felelősséget vállaljon saját tetteiért. A szakember szerint az egész hátterében azok a terapeuták állnak, akik újdonsült pácienseik révén jó nagy anyagi haszonra tesznek szert.