„Sajnálom, de erre a fertőzésre nincs gyógymód. Egy rendkívül ellenálló baktériumfajta támadta meg a szervezetét” – mondhatja a jövő orvosa ahelyett, hogy egyszerű antibiotikum-kúrát javasolna. Egy amerikai szakértő szerint ez a rémkép hamarabb valóra válhat, mint hinnénk. Az antibiotikumok valaha csodafegyvernek tűntek, amelyek rövid idő alatt legyűrték az emberiséget régóta fenyegető, addig halálos betegségeket.

Előfordulhat azonban, hogy a kórokozókkal vívott harcban már nem sokáig áll rendelkezésünkre ez a fegyver, mivel a baktériumok egyre ellenállóbbak lettek e gyógyszerekkel szemben. Kihasználtuk és „túlhasználtuk” a lehetőséget, hiszen gyakran akkor is antibiotikumokhoz nyúlunk, amikor nem feltétlenül volna szükséges. Csak akkor lehet megelőzni az egész világot fenyegető veszélyt, ha a kormányok, a gyógyszeripar és a lakosság egyszerre cselekszik.

Az antibiotikumok kora kevesebb mint egy évszázaddal ezelőtt kezdődött, amikor a második világháború után elterjedt a skót származású Alexander Fleming által kifejlesztett penicillin. Ez a légúti és a húgyúti fertőzések ellen is hatásos volt, ám nem csupán az adott betegséget célozta meg, hanem a test baktériumkészletének milliárdjait is egyszerre. A darwini értelemben „legfittebbnek”, azaz legéletképesebbnek tekinthető kórokozók túlélték a „támadást”, s nemcsak, hogy benne maradtak a szervezetben, de a gének által örökíthetővé is váltak. Így kezdődött az azóta tartó, biológiai és orvostudományi csata.

Mindkét oldal az átmeneti előnyök kihasználására törekszik: a baktériumok alkalmazkodóbbá válnak, új variánsok jönnek létre, az emberek pedig egyre hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztésére vállalkoznak. Ezúttal úgy tűnik, hogy a kórokozók kerülhetnek lépéselőnybe, amiért mi magunk vagyunk felelősek.

„Kezdjük ott, hogy nem mértük föl a terepet, s nem tiszteltük az ellenséget. Az orvosok táplálták ellenállóvá a baktériumokat a saját maguk által kikísérletezett készítményekkel, mivel olyan, eredetileg nem fertőző problémákra is antibiotikumot írtak, mint a megfázás vagy más vírusos megbetegedések” – olvasható Dr. Daniel J. Stone cikkében. A szerző adatgyűjtése alapján az Egyesült Államokban évente körülbelül 13,6 millió kilogrammnyi antibiotikum fogy évente.

Dr. Stone nehezményezi, hogy a szabad piac olyan profitorientált szemléletet érvényesít a gyógyításban, amely érdekeltté teszi az egészségügyi ellátórendszert az antibiotikumok minél szélesebb körű használatában. „Korlátozni kell az új gyógyszerek kifejlesztését, lassítani kell a kutatásokat, s megújítani a gyógyszerpiacot ahhoz, hogy minden eddiginél hatékonyabb készítményekkel rukkolhassunk elő” – részletezi. Fontos lenne az is, hogy a mezőgazdasági állattartásban ne a növekedés fokozására, hanem kizárólag betegségek gyógyítására használjanak antibiotikumokat.

„Saját praxisomban szinte minden héten találkozom olyan beteggel, akinek a szervezete nem reagál megfelelően az antibiotikumokra. Próbálom elmagyarázni nekik, hogy ezek a szerek nem gyógyítanak mindent, többek között egy hétköznapi megfázást sem, de a felvilágosítás itt már kevés. Nem egyedül kellene küzdenem, hanem a többi orvossal, a gyógyszergyártókkal és a kormánnyal karöltve. Máskülönben gyerekeink és unokáink könnyen veszélybe kerülhetnek…” – zárja sorait Dr. Stone.

(Valószínű, hogy az antibakteriális hatású gyógynövények ellen nehezebben vagy egyáltalán nem alakul ki rezisztencia, tehát érdemes ezeket bevetni betegség esetén — a szerk.)