Azok a mellrák-túlélők, akik hisznek abban, hogy képesek a testmozgásra, a kezelés végeztével is aktívak maradnak – derült ki egy új tanulmányból. Az Oregon Állami Egyetem (OSU) kutatói kimutatták, hogy a mozgás csökkenti a rák kiújulásának esélyét. Bármely nő képes elsajátítani azokat a képességeket, melyek az akadályok legyőzéséhez szükségesek.

„Meg lehet tanítani a túlélőket, hogy miként fogadjanak el segítséget másoktól, hogyan vegyék észre a mozgás útjában álló tényezőket. Rendelkezésre állnak azok a bizonyítottan működő stratégiák, mellyel ezeket leküzdhetik” – mondta el a kutatás vezetője, Paul Loprinzi, az OSU egy volt diákja, aki jelenleg a Bellarmine Egyetem munkatársa. Az eredmények a Supportive Care in Cancer hasábjain jelentek meg.

A kutatás során megvizsgálták, mi motiválta a 69 idősebb mellrákon átesett nőt arra, hogy az előírt terápia végeztével is folytassák a testedzést. Kiderült, hogy a nagyobb önbizalommal rendelkezők a kimerültség és más akadályok ellenére is elvégezték az előírt gyakorlatokat. A legmagabiztosabbak 10 százalékkal nagyobb valószínűséggel tartottak ki hat hónappal a felügyelt program vége után is.

A mellrákosok számára a mozgás enyhítheti a gyakori mellékhatásokat, mint amilyen a gyengeség, a depresszió és az izomtömeg-vesztés. „Különösen fontos a hízás minimalizálása, mert a súlyfelesleg fokozhatja a betegség kiújulásának kockázatát” – tette hozzá Loprinzi. A mozgásos programokat vezető instruktorok sokat segíthetnek az önbizalom kiépítésében, hogy a betegek később önállóan is elvégezzék a feladatokat. A túlélőkből különösen jó óraadók válhatnak, jegyezte meg a társszerző, Bradley Cardinal, az OSU edzéstudományi professzora. „Ha a tanár maga is átesett a mellrákon, akkor egyfajta szerepmodell válhat belőle. Arra is fel tudják készíteni a résztvevőket, hogy később egyedül is folytassák a programot.” A pozitív hozzáállás is nagyon fontos, például, hogy a stresszt képesek legyenek egy nagy sétával levezetni. „A csoportos foglalkozásról az egyéni edzésre átállás során jó ötlet órarendet összeállítani, illetve kiválasztani azokat a mozgásformákat, melyek örömet okoznak. Az apró sikerekért is meg kell jutalmazniuk önmagukat, illetve fontos betartani a fokozatosság elvét. Nem szabad túl hamar túl sokat elvárni.”