A Kalifornia Egyetem orvosi karának új kutatása összefüggést talált a vér D3-vitamin-szintje és az 1-es típusú cukorbetegség kialakulása között. Hat éven át követtek nyomon közel 2000 embert, és azt a következtetést vonták le, hogy a D3-vitaminnak megelőző szerepe lehet a cukorbajjal kapcsolatban. A kutatás anyaga a Diabetologia című folyóirat decemberi számában jelenik majd meg.

„Korábbi kutatások már felvetették a lehetőségét annak, hogy a D-vitamin hiánya és az 1-es típusú cukorbetegség kockázata összefügg egymással, de elsőként mi teszteltük a teóriát a dózis-válasz kapcsolat tekintetében” – jelentette ki Cedric Garland professzor a Családorvostani és Megelőzési Tanszékről.

A kutatók a Védelmi Vérminta Iktató lefagyasztott egységeit használták fel, 1000 későbbi beteg és 1000 egészséges ember vérmintáját olvasztották ki és elemezték. A vérvételek nagyjából egy időpontban történtek. A vérkeringésben túlnyomó többségben levő D-vitamin-forma, a D-25-hidroxivitamin D (25(OH)D) szintjének összehasonlításával megállapították, milyen optimális mennyiség mellett csökken az 1-es típusú diabétesz kockázata. Főként ezen adatok alapján Garland a 25(OH)D ideális szintjét – mellyel felére csökkenthető a betegség esélye – 50 nanogramm/milliliterben állapította meg. A rendelkezésre álló adatok szerint ez a mennyiség nem rejt magában egészségügyi kockázatot.

„Bár bizonyos betegségek befolyásolják a D-vitamin anyagcseréjét, a legtöbb embernek napi 4000 nemzetközi egység D₃-vitaminra lenne szüksége” – mondta Garland. Arra bíztatta az érdeklődő betegeket, méressék meg a 25(OH)D szintjüket, mielőtt emelnék D₃-vitamin adagjukat. „A kedvező hatás csak a D₃-ra érvényes, a többi formára nem. Nem szabad túlzásokba esni sem, az előnyök ugyanis 10 000 NE alatt jelentkeznek.”