Ez lehetett a hosszú barátság kezdete: az első angol bevándorlók az őslakosokkal együtt 1621-ben ünnepelték Amerikában a hálaadást – sült pulykával, tökkel, kukoricából készült kenyérrel és a savanykásan édes áfonyával. Így nevezték a zarándok atyák a húsos bogyós gyümölcsöt, mert piros virágzata egy daru fejére emlékeztetett. Az angol „Crane Berry”-ből utóbb áfonya lett, ám mivel az őslakosságot később csaknem kiirtották, az áfonya is feledésbe merült. A 20. sz. végén kezdett nőni iránta az érdeklődés, és azóta is töretlen.

Az áfonya iránti nagy keresletet eleinte az Amerikából behozott áruv csillapították, ahol az áfonyát hatalmas ültetvényeken termesztették, és gyümölcslé és szárított gyümölcs formájában került feldolgozásra. Európában inkább a tengerentúli fekete áfonya rokona, a vörös áfonya ismert.

Mi teszi az áfonyát oly egészségessé?

Az amerikai őslakos tudták, hogy a piros bogyó leve „kihúzta a mérget” a nyíl okozta sebből, és ezek gyorsabban gyógyultak, valamint hogy megfázás ellen is segít. A tengeri utazók sikeresen megelőzték az áfonyával a rettegett skorbutot – tudósok később megállapították, hogy a kis bogyók nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaznak és ezzel az immunrendszert erősítik.

Az áfonya azonban gyógynövényként a húgyúti és a húgyhólyag-fertőzések kezelésében vált híressé. Tanulmányok kimutatták, hogy az áfonya levében lévő antioxidánsok megakadályozhatják a baktériumok megtapadását a hólyagban és a vesében, és így megelőző hatásuk is van. Krónikus gyulladásoknál az áfonyakivonat szedése segít, sőt az áfonyának köszönhetően a szájban és a gyomorban lévő baktériumok is kevésbé virulensek.

Az áfonyában sok ásványi- és ballasztanyag is van, jótékony hatással van a szívre, mert elősegíti az egészséges HDL-koleszterin képződését.

Hogyan tárolják az áfonyát?

A friss gyümölcs (mosatlanul) –18°C-on jól lefagyasztható és egy éven át tárolható. Később nem kell felolvasztani, hanem hidegen kell leöblíteni és máris felhasználható. A friss áfonyát arról ismerhetjük fel, hogy felugrik az asztalról, ha leejtjük – ez a gyümölcsben lévő négy légkamrának köszönhető.

Nyersen ízlés szerint desszertekben és öntetekben célszerű fogyasztani. Tálalhatjuk vadakhoz és halakhoz is, a karácsonyi süteményekben pedig – szárítva –mazsola helyett használható.

(Németből fordította: Koncz László)