Hirtelen dübörögni kezd a mellkasban, aztán teljes csend. Az ilyen rövid ideig tartó támadások többnyire ártalmatlanok, néha azonban előhírnökei a szívbetegségnek. Az egészséges szívizom percenként 60-80-szor húzódik össze és ernyed el, hogy a vérkeringésbe pumpálja a vért. Hogy ez az életritmus fennmaradjon, erről gondoskodik a mini erőmű, a szinuszcsomó a szív jobb pitvarában. Rendszeres elektromos impulzusokat bocsát ki, melyek megadják a szívnek az ütemet.

Mi történik, amikor a szív dobog?

Ha a szinuszcsomó működése kimarad, még sokáig nincs „adáscsend”. Az áramvezeték egy másik területe lép be, az ún. AV-csomó (vagy pitvar-kamrai csomó). Ha ez is felmondja a szolgálatot, a His-szálkötegek veszik át az ütemadás szerepét, de jelentősen alacsonyabb impulzussal (percenként mintegy 40-nel). Ez hosszabb távon túl alacsony. Az orvosok ilyenkor veszélyes bradycardiáról beszélnek. A vérkeringés ilyenkor akadozik, és az érintett elveszítheti eszméletét is. A szívritmus turbulenciája azt mutatja, hogy valami nincs rendben a „szívelektronikával”.

A szívritmuszavar okai

A szívritmuszavar kifejezője lehet a szívizom, vagy a szív ingerületvezetési struktúrája betegségének. Egyes esetekben a szívritmuszavar már újszülött korban is jelentkezhet. Gyakori okok – főként a nyugati ipari országokban – a következők:

• magas vérnyomás
• a koszorúerek keringési zavarai
• szívinfarktus
• szívbillentyűhiba
• szívizomgyulladás
• kórosan legyengült szív.

A pajzsmirigy túlműködése, vagy káliumhiány is okozhat ritmushibát, de elektrolit-zavarok, vagy egyes gyógyszerek mellékhatásai is szóba jönnek szívritmuszavart kiváltó okként. Mivel a szívműködést a vegetatív idegrendszer és mentális tényezők is befolyásolják, ezek is jelentős szerepet játszhatnak a szívritmuszavar kialakulásában.

Nem minden szívritmus-botladozás mögött bújik meg azonban betegség. Stressz, testi megerőltetés, koffein és alkohol, valamint bizonyos gyógyszerek is zavarhatják a szív „áramellátását”. A következményeket tachycardiának hívják.

Tünetek és jellemzők

Ha a szív tartósan eltér a normális ritmustól, az súlyos egészségi károsodással és néha teljes szívelégtelenséggel fenyeget. A probléma: a szívritmuszavar megítélésében jelentős különbség van az orvos és a beteg között. Így előfordulhat, hogy még a percekig tartó zavart sem érzékeli a beteg.

Más betegek viszont még a teljesen ártalmatlan fokozott szívdobogást is súlyosnak ítélik. A fajtájától és időtartamától függően a következő tünetek jelentkezhetnek:

• szívdobogásérzés, tachycardia
• szabálytalan pulzus
• szédülés, ájulás
• eszméletvesztés.

Szélsőséges esetben ezek rosszindulatú ritmuszavarhoz vagy hirtelen szívhalálhoz vezethetnek. Fontos megkülönböztető kritériumok egyrészt a keletkezés helye (kamrai vagy pitvari), másrészt annak időtartama, valamint az, hogy akut szívbetegség következtében (pl. szívinfarktus) fordul-e elő.

Gyakori a pitvarfibrilláció

Alapvetően fontos, hogy az szívritmuszavar, amelyek eredete az szívpitvarban van, meglehetősen ártalmatlan, míg az, amely a szívkamrában keletkezik, életveszélyes is lehet.

A pitvar koordinálatlan, gyors rángása a szívritmuszavar leggyakoribb formája. Különösen az idős és szívgyengeségben szenvedő emberek érintettek ebben. Bár mindig az alapbetegséget kell kezelni először, a pitvarfibrillációt is le kell állítani, hogy a szívgyengeséget ne rontsa tovább. Ez úgynevezett cardioversióval történik, melynél szívgyógyszerek, vagy áramütés segítségével hozták vissza a normális ütemet. (Nem azonos a defibrillálással.)

Vannak azonban esetek, amelyeknél nincs szükség kezelésre. Ez lehet például olyan betegnél, akiknek a ritmuszavar ellenére normális a pulzusszámuk, és egyébként panaszmentesek. Ki kell azonban náluk zárni a vérrögképződés kockázatát, mely elzárhatja a vérereket.

Életveszélyes: kamrafibrilláció

Veszélyessé válhatnak azok a szívritmuszavarok, amelyek a vérpumpálás drasztikus csökkenéséhez vezetnek. Ez történik, amikor a heves szívverés során a szívizomnak nem marad idő a tökéletes összehúzódásra, és így a szívkamrát nem képes megtölteni vérrel. A rettegett fibrilláció extrém esete, amikor a szívizomrángások koordinálatlanok.

A szívverés akár percenkénti 300-ra is nőhet. E pokoli sebességnél már nincs lehetősége a szívnek elegendő vért pumpálni a vérkeringésbe. Gyors beavatkozás nélkül a következmény szívbénulás. Segítséget az elektromos sokk jelent, melyet defibrillátorral érnek el, ami megszünteti az életveszélyes aritmiát.

(Németből fordította: Koncz László)