Egy friss tanulmány szerint a házas rákbetegek körülbelül 20%-kal kisebb eséllyel halnak meg három éven belül, mint az egyedülálló rákbetegek. Ráadásul a házasokban 17%-kal kisebb valószínűséggel alakul ki áttét is, ami arra utal, hogy esetükben a rákot korábban diagnosztizálják, és nagyobb eséllyel részesülnek időben a megfelelő kezelésekben.

A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a házasságban élők nagyobb szociális támogatásban részesülnek, vagyis van valakijük, akivel megoszthatják betegségük terhét, ami csökkenti a depressziót és a szorongást, illetve van valaki, aki elviszi őket a kezelésekre, és segít nekik abban, hogy kitartsanak a kezelés mellett.

Az eredményeket a szerzők szerint nem a házasság előnyeinek újabb megerősítésének kell tekinteni, hanem inkább azt sugallják, hogy az egyedülálló rákbetegeknek nyújtott nagyobb szociális támogatás előnyös egészségügyi hatást gyakorolhat. Meglehetősen vegyes eredményeket hoztak azonban az azzal kapcsolatos kutatások, milyen jellegű szociális intervenciók, például csoportos vagy egyéni tanácsadás, a legideálisabbak az egyes betegek esetében – állítja a kutatás egyik vezetője, Dr. Ayal Aizer.

A kutatás során több mint 734 800 amerikai beteg adatait elemezték, akiket 2004 és 2008 között diagnosztizáltak tíz rákbetegség valamelyikével. A túlélést befolyásoló tényezők, például az életkor, a jövedelem, a rák stádiuma stb. számításba vétele után kiderült, hogy a házasok 12-33 százalékkal kisebb valószínűséggel halnak bele a rákba, mint a nem házas betegek. A túléléssel kapcsolatos legnagyobb előnyt a fej-nyaki daganatok és a non-Hodgkin limfóma esetében mutatták ki.

Érdekes módon a házasság a rák kimenetelére gyakorolt előnyös hatása a férfiak esetében nagyobb volt, mint a nőkben, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy a nem házas nők nagyobb szociális támogatásban részesülnek barátaiktól, rokonaiktól és a közösségtől, mint a nem házas férfiak.