A szakértők egyetértenek abban, hogy szívmegállás esetén minél hamarabb kezdik meg a szív-tüdő újraélesztést (CPR, cardiopulmonalis resuscitatio), annál jobbak a túlélés esélyei. Japán kutatók viszont most még azt is állítják, hogy a CPR folytatása legalább fél óráig azt is elősegítheti, hogy az áldozatok jó agyműködéssel éljék túl a szívmegállást.

Az Amerikai Szív Társaság dallasi éves konferenciáján bemutatott kutatásból az derült ki, hogy a betegek még 38 perc szív-tüdő újraélesztés után is felépülhetnek, akár jó agyműködéssel is.

Kutatásukhoz a japán szakértők több mint 280 ezer olyan beteg adatait elemezték, akik kórházon kívül szenvedtek szívmegállást. Amikor a szívük leállt, legalább egy másik ember volt mellettük. Ezután leszűkítették ezt a populációt egy olyan csoportra, amelyben a páciensek szíve a CPR után magától elkezdett újra dobogni, vagyis „helyreállt a spontán keringés”. Ebbe az alcsoportba 32 ezer ember tartozott. Amikor a kutatók ezeknek a betegeknek az adatait megvizsgálták 30 nappal a szívmegállást követően, kiderült, hogy alig több mint 27 százalékuk rendelkezett jó agyműködéssel.

A jó agyműködéssel rendelkezők esetében átlagosan 13 perc telt el a szívmegállás és a szívverés újraindulása között. A kevésbé kedvező kimenetellel rendelkezők esetében ez az időszak átlagosan 22 perc volt, de egyes betegekben még 38 perc újraélesztés után is kedvező lett a kimenetel.

A kutatás ugyanakkor azt mutatta, hogy a szívmegállást követően minden egyes szívdobogás nélküli perc elteltével 5 százalékkal csökkent a súlyos agykárosodás nélküli túlélés esélye.

Dr. Suzanne Steinbaum, a New York-i Lenox Hill Kórház preventív kardiológusa így összegezte a kutatás eredményeit: „Ez a kutatás azt mutatja, hogy a spontán keringés 13. percre történő helyreállása biztosítja a legjobb neurológiai kimeneteleket, 38 percen túl pedig nem valószínűek a kedvező kimenetelek.”

A szakértők azt is hozzátették, hogy egyetlen személy nem lenne képes 38 percen keresztül CPR-t végezni. Még a kórház egészségügyi szakemberei is hárompercenként váltják egymást, mert az újraélesztés kemény fizikai igénybevételt jelent.

Steinbaum azt is elmondta, hogy az Amerikai Szív Társaság nemrég egyszerűsítette az újraélesztésre vonatkozó irányelveit, és most azt javasolja, hogy minél hamarabb kezdjék meg a kézi újraélesztést. A kézi újraélesztés azt jelenti, hogy a mentők értesítése után a segítő erőteljes és gyors nyomásokat fejt ki a beteg mellkasának középső területére egészen addig, amíg meg nem érkezik a segítség. Az Amerikai Szív Társaság adatai szerint már ez a fajta újraélesztés is kétszeresére növelheti az áldozat túlélési esélyét.