Mindenki tudja, hogy a görnyedt tartás rossz a hátunknak, azt azonban már sokkal kevesebben, hogy a rossz tartástól depresszióssá és dühössé válhatunk, és a libidónk is csökkenthet. A jó testtartás azt jelenti, hogy a gerincoszlopunk természetes görbületének megtartásával megfelelő módon megőrizzük testünk vonalát ülés, állás vagy fekvés közben.

Ezzel többek között a hát- és a nyakfájdalmat is megelőzhetjük. Stresszes és mozgásszegény életünk miatt azonban a többségünk rossz szokásokat vesz fel, például görnyedezik, hajlott háttal mozog, és ritkán végez testmozgást – állítja a brit Chartered Society of Physiotherapists társaság szóvivője, Sammy Margo.

„A nyilvánvaló problémákon kívül a görnyedt testtartás nyomja a hasi területet, ami csökkenti az oxigén- és a tápanyagellátást. Ez rontja az emésztést, amely letargiához és lomhasághoz vezet. A rossz testtartás felületes légzést is eredményezhet, és ez esetben a szervezetünk azt hiszi, hogy megtámadták, ami stresszt vált ki. A stressz pedig gátolja az alvást, és csökkenti az energiaszintet. Ennek következtében végül a nap végére nem marad elég energiánk semmi másra az ágyban, sőt egyáltalán kedvünk sem lesz a szexhez” – magyarázta Margo.

A Health Psychology szaklapban közzétett kutatás során a szakértők 74 új-zélandi személy esetében vizsgálták a görnyedt tartás és az egyenes testtartású ülés hatásait. A résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották: az elsőnek hajlott háttal kellett ülnie a vizsgálat idejére, a másiknak pedig egyenes tartással. A kutatók egy olyan fedőtörténetet találtak ki, melynek köszönhetően az alanyok nem vártak semmit a görnyedezéstől illetve az egyenes tartástól, ami befolyásolhatta volna az eredményeket. A résztvevőknek egy olvasási feladatot kellett elvégezniük, miközben a kutatók folyamatosan mérték a pulzusszámukat és a vérnyomásukat. Az alanyokat a Trier Szociális Stressz teszttel is vizsgálták, és kedélyállapotukat, önbecsülésüket és vélt fenyegetettségüket is értékelték.

Az eredményekből az derült ki, hogy az egyenes háttal ülő alanyok magasabb önbecsülésről, nagyobb nemi vágyról, jobb kedélyállapotról és alacsonyabb félelem szintről számoltak be, mint a görnyedt testtartással ülő társaik. A beszédelemzés pedig azt mutatta, hogy a hajlott hátú résztvevők kevesebbet beszéltek, mint egyenes tartású társaik. Amikor azonban a görnyedt résztvevők mégis beszéltek, több negatív érzelmi töltésű szót használtak, több első szám első személyű személyes névmást használtak (ez utóbbi arra utal, hogy jobban összpontosítottak önmagukra), több szomorúsággal összefüggő szót, és kevesebb pozitív érzelmet kifejező szót használtak, mint egyenesen ülő társaik.