Sok idős cukorbetegnél inkább kárt okoz a túl szoros vércukorkontroll, mint amennyi haszna van. Többségüknél csupán nehézségeket okoz, nem jár előnnyel, és az agresszívebb kezelés az olyan szövődmények kockázatát is fokozza, mint a hirtelen kialakuló túl alacsony vércukorszint, ezen keresztül pedig a szívritmuszavar, a szédülés és az eszméletvesztés.

Sok idős cukorbeteg egyénnél inkább kárt okoz a túl szoros monitorozás. Dr. Kasia Lipska és a Yale Egyetem munkatársainak felmérése alapján az idős, viszonylag rossz egészségi állapotú betegeknél a vércukor hosszútávú változásait mutató hemoglobin A1C szintjét 7 százalék alá igyekeznek szorítani. (A vérsejtek hemoglobinja a vércukorszinttől függően kovalens módosuláson esik át, ami az orvosok számára lehetőséget teremt a cukorcsökkentő kezelés hatékonyságának értékelésére.) Mindazonáltal, az agresszívebb kezelés az olyan szövődmények kockázatát is fokozza, mint a hirtelen kialakuló túl alacsony vércukorszint, ezen keresztül pedig a szívritmuszavar, a szédülés és az eszméletvesztés.

A vizsgálatban 1288, 65 évnél idősebb cukorbeteg vett részt a 2001 és 2010 közötti időszakban. A betegek három csoportba osztották: az elsőbe a viszonylag jó egészségi állapotú egyének kerültek, 28 százaléknál a közepes egészségi állapot 2-3 egyéb krónikus társbetegség fennállását jelentette, míg 21 százalék kifejezetten elhanyagoltnak bizonyult esetleges művesekezeléssel, vagy egyéb más tényezővel, ami megnehezítette a mindennapi életvitelt. Az összes beteg 61,5 százalékánál viszonylag agresszív vércukorkontroll valósult meg, mely tablettás kezelést, vagy inzulininjekciót jelentette. A drámai megközelítés ugyanakkor a 10 éves utánkövetési periódus alatt érdemben nem befolyásolta a jó és a rossz általános egészségi állapotú betegek arányát.

Mindezek alapján a szakértők inkább a személyre szabott kezelési stratégiát szorgalmazzák, melynek elérésében igen nagyot lendíthet a beteggel történő aktív konzultáció.