Szemüvegben is kancsal a 3 éves gyerekünk, bár talán nem annyira, mint nélküle. Az orvos hallani sem akar a szemtornáról, inkább operációt javasol. Azt magyarázza, hogy a szemüveg kötelező a szemtornához is, mert szemüveg nélkül tompalátó lesz a gyerek az egyik szemére, és ezen semmilyen szemtorna – trükk – nem segít. Mi lenne a legjobb a gyereknek?

A látástréning hivatalos alternatív módszer, annak törvényi szabályzására már 1987-ben sor került. (11./1987 MM rendelet.) Tehát közel 30 éve mindenki maga döntheti el, hogy kipróbálja-e az alternatívát, vagy marad a hagyományos orvoslás mellett. Persze az volna az ideális, ha a két ágazat egymást támogatva jutna előre, de ahhoz véleményem szerint nem elég a szabályozás, az orvosi társadalomnak is a szívére kéne hallgatnia. Az a helyzet, hogy a szemorvosi eljárás és mérési protokollt a fizika, az optika, a fénytan törvényei szerint dolgozták ki, de a látás nem ilyen törvények alapján működik.

Száz éve tudjuk, hogy a látás inkább illúzió, és egy illúziónak hogyan is lehetne fókuszpontja, szögperce, dioptriája, távolsága, fényereje, meg effélék. Tehát józan gondolkodásra, szakmai, szakmapolitikai döntéssorozatra volna szükség ahhoz álláspontom szerint, hogy a merev szabályzás ne akadálya legyen a szemtornának, hanem támogatója, hiszen egy olyan rendkívül hasznos gyógyító rendszerről van szó, amely jó kezekben rendkívül nagy segítséget képes adni az emberiségnek, és ráadásul nem kerülne semmibe.

Ha a gyerek jól szemtréningezik, és rendszeresen ellenőrzik az orvosok, a látástrénerek, a tompa látás nem alakulhat ki, de ha már kialakult, akkor nagyon szépen javul, gyógyul, vagy ideális esetben teljesen meg is gyógyulhat mindenféle szemüveg és operáció nélkül (is).

A legfontosabb gyakorlat, ami a kancsalsági stresszt gyógyítja, az ingázás volna. Erről már többször írtunk itt, de utána lehet nézni a szemtorna weboldalon is. Nagyon fontos, hogy az ingázás folyamán a gyerek szeme és a feje automatikusan ugyanarra menjen, amerre az inga lendül. (Kancsalság esetén a fej, vagy a szem, vagy mindkettő leragad). Ha a fej ragad le, tehát ellenkező irányban forog, mint a szék, a test lendülete, akkor rögzíteni kell a fejecskét, míg idővel automatikusan irányba nem áll. Pl. a gyerek a mama ölében ül egy forgószékben, és finoman tartja a fejet ingázás alatt. Ha ez már megy, akkor meg kell nézni, hogy a szem rendes irányba lendül e. Ha a szem lemarad, azaz nem követi a szék, a test állásának irányát, akkor addig kell növelni az inga nagyságát, míg a szem automatikusan be nem áll a helyes irányba.

Nagyon hasznos, hogy az inga két végpontját valahogy kijelöljük. Mondjuk egy macis képhez érkezzen a gyerek szeme, amikor arra perdül a szék, a másik oldalon pedig egy sárkány lehet a végpont, amit a falra kitűzünk a gyakorlathoz. Sokat segít, ha behunyt szemmel is elvégezzük a gyakorlatot, mert akkor a képzelet átveszi a szerepet, és az inga magától szabályossá válik. Ilyenkor sajnos nem lehet ellenőrizni, hogy mi történik, mert a szem csukva van, de bízzon a szülő abban, hogy behunyt szemmel sokkal nagyobb a lazító hatás, mint nyitottal. A szemtorna lényege a lazítás, és a szemizmok sokkal jobban ellazulnak így, mint a nyitott szemes változatnál. Később egyre kisebb ingák is fognak menni, egészen addig, míg a gyerek képes nem lesz mondjuk a kert végében egy fakadó rügyet is megingáztatni. Minél kisebb az inga, annál jobb a látás, annál párhuzamosabb szem állása.

Ha már a nagyobb ingák mennek, a gyerek egyedül is ülhet a székben, és a szülő csak a karfát mozgatja, vagy a szék támláját. Persze minden körbe pörgetés, forgás is hatásos gyakorlat. Így a tánc, az úszás, a körhinta, csepphinta, vagy az, ha az apuka elkapja a gyereket a hóna alatt, és forog vele mindkét irányban. Naponta többször, akár egy-két percig is lehet ilyen gyakorlatokat végezni, a nagyobb gyerekek megvesznek a forgó székért. Az igázásfélék nem csak a látásra hatnak, hanem a magatartásra, a tanulmányi előmenetelre, az ún. „diszes” problémákra, és nagyon hasznosak a szédülés(!), a krónikus fejfájás, az Alzheimer-kór, vagy más szervi, idegrendszeri problémák nyugtatására is.

Ha a gyereknél már kialakult tompa látás van, akkor a napozási és a látásteszt nézési gyakorlatok, a szemeltakarás is jól jönnek, ezekről is sokat írtunk. Gyakorló táblázatokat rengeteget találni a neten, és nem kell az összes gyakorlattal minden nap foglalkozni.

Sajnos, amiben nem tudunk segíteni, az a szemüveg végleges lerakásának kérdése. Ez viszont lényeges döntés, ha komoly eredményt akarunk. De a fentiek okán az orvosi szemlélet nagyon keményen érvel az ellenkezőjéről. Az orvosok nem tanulnak ilyesmit, továbbképzéseiken ez a kérdés nem szerepel, de nincs kizárva, hogy egy nyitott szemorvosba ütköznek, aki érdeklődéssel figyeli az eseményeket, és nem ragaszkodik a szemüveghez.

Talán segítünk egy tanáccsal: a szemüveget akkor is vissza lehet venni, ha később mégis meggyőzi a szülőket az orvos annak szükségéről. Nem hiszek abban, hogy a szemüveg levétele rontani fogja a szemet, legalábbis ilyen esettel még nem találkoztam. Persze semmit sem tehet a szemorvos, a szemtréner akkor, ha kiderül, hogy a szülők rossz féle szemtornákat gyakorolnak, vagy ha a gyerek se a szemüveget nem akarja hordani, sem a gyakorlatokat nem hajlandó elvégezni. Viszont nincs az a rossz szem, amin ne lehetne nagyon sokat javítani bármikor, a kortól és a kórtól függetlenül, sőt még akkor is, ha az orvos szerint a „szemtorna rontotta volna el” a látást. A látástréning 100 éve bizonyít szemüveg nélkül, és egy szemüveg nélküli módszert nem lehet úgy elsajátítani, hogy hol szemüvegben vagyunk, hol nem.

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás