Szürke hályogom lett, az orvos szerint már 5 dioptriás olvasószemüvegre lenne szükségem, de erősebbet nem érdemes felíratni. Harminc éve hordok egyre erősebb szemüvegeket, és most operálni kellene a szememet, de rettegek a késtől. Kérem, adjon tanácsot, mit tehetek? Várható-e javulás a műtéttől, elhagyhatom-e a szemüveget, vagy visszaromlik a látásom?

Ha a természet oldaláról nézzük a dolgokat, akkor a látása azért jutott ide, mert 30 évig a szemüveg mesterségesen tartotta fenn az éleslátását, és ennek sajnos ára van. Ha nem tesz semmit, elkerülhetetlen lesz az operáció, de egyáltalán nem kell tőle félni. A szeme megfiatalítása látástréninggel is megoldható, de a teljes éleslátás visszaszerzése igen kemény napi munkával jár, és mondjuk meg őszintén, az idősek általában már nem akarnak változtatni, újakat befogadni. Arról nem is beszélve, hogy a műtét nagyon gyorsan tiszta látást eredményez, a szelíd módszerre meg, úgymond, sosincs ideje a nagymamáknak.

Kérem, hogy amennyit csak lehet, már elsőre tegye le a szemüveget, és hosszú szemeltakarásokat végezzen napi rendszerességgel. Jó 10-20 percekről van szó, legalább napi ötször. Vagy csak csukja le a szemét, és így pihentesse az orvosi váróban, a villamoson, a templomban, ha reklám megy a tv-ben stb. Ilyenkor hagyja, hogy a gondolatai szabadon szaladgáljanak a fejében.

Meg kell tanulnia az ingázást és úgy átalakítani az életét, hogy ezt a stresszoldó gyakorlatot is alkalmazni tudja az élet minden területén. Ha megy az utcán – szemüveg nélkül(!) –, akkor ahogy dülöngél a teste, képzelje, hogy az utca dülöngél. Ha felfelé megy a lépcsőn, a lépcsőház lefelé látszik jönni. Figyelje meg, ha a lift felmegy, akkor a lépcsőház, úgy érzi, lefelé siklik stb. Ha ülve gyakorol, a fejét is mozgathatja jobbra-balra, egyenletesen ingázva, lassan, miközben a szemközti falat pásztázza. Úgy helyes, ha az a képzete lesz, mintha a fal ellentétesen mozogna. Ezeket a gyakorlatokat mindig elő lehet venni, és egy darabig csinálgatni, amikor csak alkalom van rá, naponta többször. A nyugtató hatása nemcsak a látásra, hanem az egész test számára eredményes, tehát a látása tisztulása mellett a testi bajok is megnyugszanak.

Nagyon fontos volna, ha a napozást is el tudná fogadni, amit a hivatalos álláspont erősen ellenez. Használja ki a téli-tavaszi napos időjárást, és napoztassa a lehunyt (!) szemét, akár 10-20 perceket, naponta többször. Ha végül mégis megtörténik az operáció, amitől egyáltalán nem kellene félnie, akkor amint megengedhető, tovább kellene folytatni a tréninget. Az a helyzet, hogy az operáció után a szem lassan, de tovább romolhat, nemcsak a kor miatt, hanem főleg azért, mert a beoperált műanyag lencse sem engedi át a természetes fényt (eddig a szemüveg nem engedte át), így nem kapja meg a szervezet a szemen keresztül bejutó fénymennyiséget és a napsugarak által biztosított D-vitamint sem, amire az egész szervezetnek szüksége volna. (A D-vitamin tápanyagokkal történő bevitele nem elegendő). A bezárt életmód, a túlzó orvosi tiltás miatt háttérbe került a napfény élettani szerepe. Dolgozzon a napfénnyel nyugodtan, fokozatosan növelve a napozás idejét, a nyári időszakban elkerülve a déli, intenzív időszakot. Beszélje meg orvosával a D-vitamin pótlásának lehetőségét, és méresse ki a D-vitamin szintjét, hogy minél hamarabb beálljon az egészséges mennyiség.

(A D-vitamin kóros hiánya idős korban véleményem szerint nagy veszélyeket rejthet, amivel eddig senki sem foglalkozott igazán. Most érte el az idős kort az első olyan generáció, amely az egész életét a teljes spektrumú fénytől elzártan élte le, amiért szerintem komoly árat kell fizetni, tehát a tudósoknak nagyon hamar lesz miről beszélni.)

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás