Azok a nők, akiknek a családjában előfordult mellrákos megbetegedés, nem mutatnak rosszabb eredményeket a terápia után, mint azok, akiknek egyetlen közeli hozzátartozójuk sem szenvedett a kórban – derül ki egy új kutatásból. A mellrák sikeres kezelésére a családi kórelőzményre való tekintet nélkül hasonló esélyek mutatkoznak – fogalmazott a szakértő.

Családi kórelőzmény esetén nem nagyobb a kiújulás kockázata – állapította meg Ramsey Cutress, a Southamptoni Egyetem munkatársa, aki kollégáival együtt azt vette górcső alá, hogy az öröklött tényezők befolyásolják-e a kezelés végkimenetelét.

„A mellrák sikeres kezelésére a fiatal betegek körében a családi kórelőzményre való tekintet nélkül hasonló esélyek mutatkoznak” – fogalmazott a szakértő, aki csapatával együtt meg szeretné nyugtatni az érintetteket, hogy akkor sem kell rosszabb eredményektől tartaniuk, ha a közeli hozzátartozóik körében előfordult rosszindulatú emlődaganat.

A szakirodalomban ismert tény, hogy a családban előforduló mellrákos vagy petefészekrákos megbetegedés növeli a kialakulás veszélyét, noha a legtöbb esetben nem mutatkozik meg generációról generációra.

Egyes gének – amelyeket BRCA1 és BRCA2 néven tartanak számon – mindkét kórkép kockázatát növelik, s előfordulhat, hogy szülőről gyermekre öröklődnek.

Cutress és csapata 2 850 nőt vont be a vizsgálatba, akik a The Prospective Outcomes in Sporadic versus Hereditary breast cancer (POSH) kutatás keretein belül szolgáltattak adatot. Mindannyian 41 éven aluliak voltak, mellrákot diagnosztizáltak náluk, és az Egyesült Királyságban estek át kezelésen.

Az eredmények alapján bebizonyosodott, hogy a családban előforduló emlőrákos esetek nem befolyásolják a kiújulás esélyét.

A tudósok most arra keresik a választ, hogy a betegség kockázatát növelő gének hatással vannak-e a különböző kezelési lehetőségekre, például a kemoterápiára.