A kapor körül sok mítosz kering. Egy csokor kapor a párna alatt állítólag segít a rémálmok ellen, míg az ajtófélfára akasztva távol tartja a gonosz boszorkányokat. A kaprot azonban – mind a leveleit, mind a termését – elsősorban ételek ízesítésére, különösen savanyúságok fűszerezésére használják. Értékes olajának fő összetevői a karvon és limonén.

A kapor enyhén édeskés ízű, a friss növény íze édesebb, mint a szárított termésé. Elsősorban kalciumban, káliumban és nátriumban gazdag, a levelekben található fellandrén és más monoterpének.

A kapornak sok gyógyító hatást tulajdonítanak. Az ókori Rómában a gladiátorokat állítólag kaporolajjal dörzsölték be, hogy megakadályozzák a sebek begyulladását. Ma a kaprot étvágytalanság és álmatlanság, valamint gyomorpanaszok, felfúvódás és a menstruációs görcsök ellen használják, de a tejtermelést elősegítő hatása is ismert. Újabban természetes inzulinnak is nevezik.

Kaportea, kaporbor

Teához a kapor szétzúzott termését használják. Öt g-ot felöntöttünk 100 ml forró vízzel, majd hagyjuk öt-tíz percig állni. Álmatlanság ellen nem tea, hanem egy pohár kaporbor segít. A kaporbor elkészítéséhez felforrósítunk egy pohár fehérbort, és ráöntjük egy teáskanálnyi kapormagra. Hagyjuk néhány percig állni, majd a bort leszűrjük. Kis kortyokban élvezzük.

Mézes-mustáros kapormártás

A kapor más gyógynövényekkel együtt – kakukkfű, bazsalikom, rozmaring, majoránna, tárkony – minden konyha alapfelszereléséhez tartozik. Főzéskor elsősorban fűszerként használják, finom mártások készülnek vele. A kaporszószokat magunk is könnyen elkészíthetjük, például egy finom mézes-mustáros kaporszószt. Ehhez keverjünk össze nyolc evőkanál mézet, 1 evőkanál ecetet és négy evőkanál mustárt, ezután adjunk hozzá 1 dl olajat. Vágjuk apróra a kaprot és adjuk hozzá a szószhoz, majd sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

(Németből fordította: Koncz László)