Nem könnyű annak, akit babkarónak, vasalódeszkának neveznek. Soványnak lenni orvosi szempontból sem jelenti automatikusan, hogy valaki egészséges. Németországban közel 2 millió ember sovány, jóval több nő, mint férfi, különösen a 14-29 év közötti korosztályban. Hasonló az arány más nyugati országokban, a fejlődő országokban a felnőttek 50%-a túl sovány.

A túl soványak közé azonban nemcsak az evészavarokkal küzdők tartoznak, hanem mindazok, akik egyszerűen nem akarnak hízni, vagy krónikus betegségben szenvednek. Okként szóba jöhet:

• Colitis ulcerosa (krónikus fekélyes vastag- és végbélgyulladás)
• Crohn-betegség
• Tuberkulózis
• Rákos betegségek

AIDS-es betegeknél a hirtelen, megmagyarázhatatlan fogyás gyakran vírusfertőzés első jele.

Soványság vagy alultápláltság

Aki túl sovány, még nem automatikusan alultáplált. Vannak, akik egyéni anyagcseréjük miatt nem tudnak hízni, és egész életükben soványak maradnak. A nyugati iparosodott nemzeteknél gyakran genetikai tényezők, illetve anyagcsere rendellenességek az okai a kisebb súlynak, szemben például a fejlődő országokban jelentkező alultápláltsággal.

Ha különbséget teszünk a soványság és az alultápláltság között, különbséget kell tenni az egyik oldalon a még mindig nem elegendő élelmiszerellátás, és másik oldalon a tápanyag nem megfelelő kiaknázása miatti veszteség között. A krónikus száj- és torokgyulladással küzdők például csak korlátozottan tudnak élelmiszert fogyasztani, míg a laktóz intoleranciában szenvedők a felvett táplálékot csak nehezen tudják hasznosítani. Az olyan étkezési rendellenességek, mint a bulimia és az anorexia alultápláltsághoz és soványsághoz, sőt halálhoz is vezethet. Sokkal kevésbé ismert azonban, hogy idős embereknél gyakoribb az alultápláltság, és ennek következtében a soványság. Náluk az étvágytalanság mellett a fizikai és mentális korlátok oka sokszor a pénzügyi korlát.

Egészségügyi kockázat

Aki túl sovány, ugyanúgy lehet cukorbeteg, mint a normál- vagy túlsúlyosak. A túl soványak sokkal fogékonyabbak a csontritkulásra és a fertőzésekre, mint a normál testsúlyúak. A megnövekedett fertőzésre való fogékonyság egyik oka a leptin csökkent szintje a szervezetben. Ez a „jóllakottság hormon” hírvivő anyag, tájékoztatja a testet a sejtekben rendelkezésre álló energiáról. Minél több zsír tárolódik a zsírsejtekben, annál több leptin választódik ki. Ha azonban az energiatartalékok csökkennek, csökken a leptinszint is. Ilyenkor a nem létfontosságú testi funkciók is csökkennek. Az immunrendszer számára ez azt jelenti, hogy az immunsejtek kevésbé aktívak, nehezebben aktiválhatók, és érésük lassabb.

A hab nem megoldás

Csak tejszínhabbal nem lehet segíteni az alultápláltakon. Először az okot kell tisztázni, és megfelelő diétát kell bevezetni. A cél a táplálkozásalapú terápia, amelynek mindig biztosítani kell, hogy kompenzálja az esetleges hiányosságokat anélkül, hogy új egészségügyi problémák keletkeznének. A tejszínhab tehát hosszú távon csak a koleszterinszint növelésére jó – de nem arra, hogy a beteg egészségesen többet nyomjon.

(Németből fordította: Koncz László)