Kit érint a nátriumhiány?
A nátrium alacsony szintje a vérben életveszélyes állapot lehet. Előjele az elesettség, fejfájás, zavartság és hányinger. Ha a beteg nem kap gyors segítséget, a nátriumhiány szélütéshez, kómához és halálhoz vezethet. A nátriumhiány a vérben 135 mmol/l alatti szintet jelent, nagymértékű vizeletürítés, tartós és erős izzadás, hányás vagy hasmenés idézheti elő.
Folyadék visszatartást okozó állapotok vagy gyógyszerek hatására, akárcsak túlzott folyadékfogyasztás esetén ún. hígulási nátriumhiány léphet fel. Ilyen nátriumhiányhoz vezető egészségi állapotok pl. a pangásos szívelégtelenség, vesebetegség, illetve a vizeletürítési hormon szindróma.
Az agyi eredetű kóros szomjúság (polydipsia) szenvedőit arra készteti, hogy mértéktelen mennyiségű vizet igyanak. Ez a pszichiátriai betegek közel egyötödénél fordul elő, és gyakran nátriumhiányhoz vezet.
Nátriumhiányhoz vezető túlzott folyadékfogyasztás gyakoribb volt sportolóknál, főként hosszú ideig tartó sportot, pl. maratonfutást űző nőknél. Ma már a kitartást igénylő sportokat űző atléták – és a bajba került sportolókat ellátó egészségügyiek – jobban felkészültek a nátriumhiány megelőzésére, felismerésére és kezelésére, ami a sportorvosok együttes fellépésének köszönhető, mert felhívta a figyelmet a túlzott folyadékfogyasztás kockázataira és tüneteire.
Más veszélyeztetett csoportokkal is találkoznak az egészségügyiek. A nátriumhiány kockázati tényezőinek és korai tüneteinek ismerete lehetővé teszi a táplálkozási szakembereknek, hogy együtt dolgozzanak a teljes egészségügyi ellátó csapattal az akut problémák elkerülésére. A vizelethajtók csökkentik a szervezet elektrolit (többek között nátrium) ellátottságát. Az ún. SSRI depresszió elleni szerek, pl. a Paroxetin, megemelik a vizeletkiválasztást gátló hormon szintjét, ami életveszélyes nátriumhiányhoz vezethet, főként idősebb betegeknél.
Az étkezési só kerülése viszont nem valószínű, hogy nátriumhiányhoz vezetne. Még a nagyon alacsony nátriumtartalmú (500-1000 mg/nap) étrenddel is fenn lehet tartani a megfelelő értékeket normál körülmények között.
(Angolból fordította: Korom Lajos)